Jelen cikkünkben folytatjuk a vezetéstámogató rendszerek és azok történetének a bemutatását. Ezúttal a tempomat, azaz a sebességtartó, illetve sebességszabályzó berendezéssel foglalkozunk. Sokszor nem is gondolnánk, hogy bizonyos kényelmi vagy biztonsági funkciók, egyidősek lehetnek az autómobillal. Sőt, a tempomat akár korábbinak is tekinthető, ugyanis már az 1700-as évek végén, gőzgépeken is alkalmaztak kezdetleges sebességszabályozókat. A lényeg már ekkor is az volt, hogy a gép sebessége például hegymenetben se változzon meg (ne lassuljon le). Természetesen ezen rendszerek működése teljesen más volt, mint a napjainkban megszokottaké.
A mai tempomat alapjait egy vak feltaláló és gépészmérnök, Ralph Teetor fejlesztette ki. Neki az adta az inspirációt, hogy utazás közben a sofőrjével beszélgetve hol gyorsabban, hol lassabban haladtak. Végül több más kényelmi és biztonsági funkcióhoz hasonlóan ez is az Egyesült Államokban kapott nagy lendületet. A második világháború idején bevezették a 35 mérföldes (kb. 56 km/h) sebességkorlátot, és 1950-ben Teetor fejlesztését szabadalmaztatták. Ez még teljesen mechanikus módon működött, de a beállított sebességet tartotta.
Érdekesség, hogy vele párhuzamosan, több más fejlesztés és szabadalmi kérés történt a sebességszabályozó szerkezetre vonatkozólag. Ezek más-más technikai megoldással, de ugyanazt a célt szolgálták, hogy állandó sebességgel haladhassunk a járművel. Az 1958-ban bemutatott Chrysler Imperial volt az első olyan autó, amely Teetor találmányával volt felszerelve. Először még auto-pilot, később a ma is ismert tempomat néven ismert rendszert, a műszerfalon található tárcsával tudta a vezető működtetni. A sebességmérő hajtóspiráljából vett jel alapján egy villanymotor állította a motor fojtószelepét, ezzel tartva a beállított sebességet.
1965-ben már az AMC nevű autógyártó is kínált tempomatot extraként, itt már elegendő volt a kívánt sebességnél egy nyomógombbal aktiválni a vákuumvezérléssel működő rendszert. A fejlődés persze itt nem állt meg, Aaron Wisner mérnök, két szabadalmat is benyújtott 1968-ban. Ez volt az első elektronikus alapú eszköz és még digitális memóriával is rendelkezett. Az olajválság idején óriásit nőtt a népszerűsége a tempomatnak, ekkor már az AMC, a GM, a Chrysler és a Ford modellekben is elérhető volt ez az opció.
Az igazi áttörést itt is az elektronika, az integrált áramkörök megjelenése hozta el. Erre az 1980-as évek végéig kellett várni, amikor a Motorola megjelent saját áramkörével és processzorával. Természetesen az autókban is fokozatosan terjedő elektronikus motorvezérlés és a szintén elektromos működésű gázpedál is sokat lendített a tempomat elterjedésében. Ugyanakkor a funkciói is jelentősen kibővültek, így ma már legtöbbször adaptív tempomatként találjuk meg a felszereltségi listákban. És hogy mitől adaptív? Az elektronikának köszönhetően a többi biztonsági funkcióval összekötve már nem csak a sebességet képes tartani.
A beépített kameráknak és radaroknak köszönhetően automatikusan tartja a biztonságos távolságot az előttünk haladó autótól. Ezen felül a beállított sebességhez képest képes lassítani, sőt akár önállóan állóra lefékezni az autót. A lassítás vagy megállás után, vissza is tud gyorsítani a tárolt sebességre. Akár városban, a dugóban araszoláshoz is használhatjuk, így nem kell a féket és a gázt kezelnünk. A legfejlettebb rendszerek az autóban lévő GPS navigációs rendszerrel összekötve a nagyobb kanyarok vagy útkereszteződések előtt automatikusan lassítanak. Ma már a tempomat minden korábbinál nagyobb kényelmet és biztonságot ad a sofőr számára, és szerves része a szerteágazó vezetéstámogató rendszereknek.