Próbálkozhattunk volna azzal, hogy összeállítsunk egy listát minden idők tíz legjobb klasszikus, veterán autójáról, de eddigi tapasztalatunk alapján nem lenne sok értelme. Ugyanis az 50 évnyi szovjet agymosásnak és a legendás magyar mentalitásnak köszönhetően úgyis fanyalgás lenne a vége. „Kinek van ezekre pénze egyáltalán?”, vagy éppen „szép, szép, de inkább olvasnék egy Ladáról/Skodáról/Wartburgról”. Pedig a barátnőd sem éppen modell alkat (tisztelet a kivételnek), mégis csorgó nyállal nézegeted a csajokat a Playboy-ban. Bár úgy tűnik, a kocsik esetében azért lényegesen finnyásabbak vagyunk.
Éppen ezért szedtük most össze nektek a keleti blokk szerintünk 10 legérdekesebb, vagy éppen legemlékezetesebb autóját.
10. Barkas B1000
Ami nyugaton a Volkswagen Transporter volt, az volt keleten a Barkas B1000-es. Ez számított a Chemnitzben (akkoriban még Karl-Marx-Stadt) található gyár legnépszerűbb típusának, amit 1962-ben mutattak be a lipcsei vásáron. Egészen 1989-ig gyártották kétütemű, háromhengeres Wartburg motorokkal, majd a B1000/1-es, ráncfelvarrott modellt már négyütemű motorral 1991-ig, a gyár megszűnéséig. A Barkas számított a szocialista autóipar egyik – ha nem a – leghasználhatóbb mikrobuszának. Erre viszonylag hamar rájöttek a kőműves brigádok is, akik az évek során brutálisan lelakták a B1000-eseket. Amit mégsem, azok pedig szép lassan elrohadtak. Sajnos mára már alig marad 1-2 szinte gyári állapotban megőrzött példány.
9. Trabant P60
Trabant = kísérő, útitárs. És hát kinek ne lett volna része Magyarországon abban, hogy egy Trabant legyen az útitársa. Naná, komplett generációk nőttek fel kétütemű P601-es, vagy már a Volkswagen Polo motorjával szerelt 1.1-es Trabantokban. Ám a kedvencünk a még gömbölydedebb, 1962-ben bemutatott, 23 lóerős P60-as.
Ami a Trabantokat illeti, valószínűleg a legérdekesebb a gyár „szokatlan” anyagválasztása. A II. világháborút követően ugyanis a német ipar majdnem háromnegyede a nyugati oldalon marad, amit tovább súlyosbított a krónikus acélhiány. Így az autók karosszériájához új megoldásra volt szükség. Erre a célra kísérletezték ki a forradalmi, többrétegű, szerves anyagot, amit duroplastnak kereszteltek.
A P60-asra pedig elég csak ránézni. Concours d’Elegance-t nem fog nyerni, de a maga módján kimondottan bájos kisautó. Szeretjük és kész.
8. Volga GAZ M21
A GAZ M21-es volt az első modell, ami a Volga nevet viselte. Ez a kocsi volt a keleti-blokk válasza a kor legkelendőbb amerikai autója, a Ford Mainline sikereire. Az M21-es soros, hathengeres, 2,4 literes, 75 lóerős motorja akár 130 km/órás tempóra is képes volt felgyorsítani a kicsinek távolról sem nevezhető, kifejezetten magas építésű kasztnit, amit az akkoriban ritkaságnak számító, rozsdavédelemmel is elláttak. 1959-es megjelenésekor az M21-es számított a Szovjetunió legnagyobb és legfényűzőbb autójának, ám masszív konstrukciójának köszönhetően a későbbiekben előszeretettel használták rendőrségi célokra, valamint nagyon sokan taxiztak vele.
Az M21-esből készült egy V8-as motorral szerelt csúcsmodell is (ezt GAZ M23-nak keresztelték), amit kifejezetten a KGB-nek gyártottak és automata váltóval szerelték.
7. ZIL-117
A ZIL-117-es egy luxus szedán, amire méreteinek köszönhetően előszeretettel hivatkoznak úgy, mint a Szovjet Limuzinra. A ZIL először 1977-ben mutatta be a kocsit az Moszkvai Nemzetközi Motor Show elődjén, az Autopronon. A motortér egy 6,9 literes, V8-ast rejtett, ami valahol 190 és 201 km/óra körüli végsebességre volt képes. Külalak tekintetében a ZIL-117-es a rendezett, letisztult, modern vonalvezetéséről vált ismertté. A legfőbb oka, a 117-es életre hívásának az volt, hogy legyen egy köztes lépcsőfok a legmagasabb állami- és pártvezetőknek rendszeresített ZIL-114-es és a párttitkárok által használt GAZ-13-as Csajka között. Hét év alatt összesen 50 darabot gyártottak belőle és 117V néven egy kabrió verzió is készült, amivel a Vörös téren rendezett katonai felvonulásokon parádéztak az elvtársak.
Érdekesség, hogy a 2006-os James Bond filmben, a Casino Royale-ban is feltűnik egy 117-es.
6. Tatra 603
A léghűtéses, farmotoros Tatra 603-as Csehszlovákia gyermeke, ahol kizárólag a párt kiemelt vezetői és a különféle állami cégek vezetői élvezhették a 2,5 literes, V8-as erőforrással hajtott, meglehetősen szokatlan formavilágú kocsi előnyeit. 1956 és 1975 között három verzió, összesen mintegy 20 422 darab 603-as készült. Ugyanakkor a ráncfelvarrások során a Tatra nem épített új autókat, hanem visszahívta a régebbieket és a régi alkatrészeket kicserélték az újabb verzióra. Így a fennmaradt 603-asok szinte kivétel nélkül a legutolsó, hármas modell stílusjegyeit viselik magukon, az eredeti gyártási évüktől függetlenül.
5. Skoda 110R Coupé
A szintén farmotoros és szintén csehszlovák Skoda 110R Coupé 1970-ben jelent meg a Skoda kínálatában. Bár csak egy 1,1 literes motor hajtotta, ami erős izgalmi állapotban 52 lóerőt tudott kipréselni magából, a gyár mégis sportautóként forgalmazta. A sportosságot jól jelzi, hogy gyermeteg 18,5 másodperc alatt tudott nulláról százra gyorsítani. Tíz év alatt összesen 56,902 darab készült belőle, majd átadta a helyét a Rapidnak (a 105-ös/120-as alapra épült kúpénak).
Node, ami igazán érdekes, a 110R Coupéban, az az, hogy ez a modell szolgáltatta a 130 RS alapját. Annak a 130 RS-nek, ami a legikonikusabb a márka történetében, meghozta a sportsikereket és a nemzetközi elismerést a márkának és az RS típusjelzésnek. Olyannyira, hogy a 130 RS-t egyszerűen csak a „kelet Porschéjának” titulálták.
4. FSO Polonez 2500 Racing – „Stratopolonez”
Ez egy kifejezetten érdekes példány. Mindannyian ismerjük a Lancia Stratost, aki mégsem az sürgősen olvasson utána, de hányan hallottatok már a Stratopolonezről? Nos, az FSO gyár leleményes lengyel mérnökei fogták a Stratos alvázát, a Ferrari által tervezett V6-os motorját, a felfüggesztését, a fékjeit, és jó messzire hajították róla a kasztnit. A helyére felszerelték a saját maguk által megálmodott karosszériát, aztán a helyi hős, Andrew Jaroszewicz vezetésével elkezdtek vele versenyezni a lengyel rali bajnokságban. A legenda szerint amerre a Stratopolonez elhaladt, a környéken élők szinte megállás nélkül hívogatták a rendőrséget az elviselhetetlen ricsaj miatt. Mielőtt élesben is bevetették volna, a kocsi egyetlen teszten sem ment át, de ez sem tudta visszatartani Jaroszewiczet. Ahogy az sem, hogy alig bírta úton tartani a kocsit, így is nyert.
A kocsi ma a warsói Technológiai Múzeum kiállításának egyik legnépszerűbb darabja.
3. Lada Niva
A szovjet igásló, avagy a kommunista Land Rover. Kinek, hogy tetszik. A Niva számít a VAZ (Volzsszkij avtomobilnij zavod, azaz a Volgai Autógyár) első, nem Fiat alapokra készülő, mondhatni saját szellemi termékének. Ráadásul nemcsak a Szovjetunióban, de a világon is úttörő volt, mivel azelőtt nem gyártottak sorozatban önhordó karosszériával terepjárót. A tervezők elképzelése az volt, hogy „egy Renault 5-ös kasztniját ráteszik egy Land Rover alvázára”, plusz megspékelték állandó összkerékhajtással és zárható központi differenciálművel. Az eredmény pedig olyan jó lett, hogy 1977-es megjelenése óta – természetesen többszöri ráncfelvarrást követően – mind a mai napig gyártják.
2. Wartburg 313-1 Sport
A Wartburg az NDK gazdasági fellendülésének a szimbóluma volt az 50-es években. A 311-nek keresztelt modell 1956-ban látta meg a napvilágot és 1965-ig összesen 288 535 példány készült belőle hat különböző kivitelben.
Egy évvel a 311-es után, teljes egészében annak műszaki alapjaira építve érkezett 313 Sport. A különbség csak annyi volt, hogy a háromhengeres, 900 köbcentis, kétütemű motor ikerkarburátort kapott. Így 37 lóerő helyett már 50 lóerőt tudott az autó, ami akár 140 km/órás végsebességet tudott produkálni, ami egy „sportmodell” esetében nem hátrány. A gyorsulása pedig elképesztő volt: nulláról százra alig 26 másodperc alatt gyorsult fel.
A gyártást azonban három év, 469 elkészített kocsi után, felső utasításra le kellett állítani, mondván Kelet-Németország a munkások és a földművesek országa, ezt pedig nem lehet összeegyeztetni egy stílusos és elegáns sportautóval. Pedig a formaterv még az USA-ban is díjat kapott.
1. Melkus RS 1000
Mit kapsz, ha egy Wartburg 353-as motorjának alapjaira épített, háromhengeres, 993 köbcentis, majdnem 70 lóerős, kétütemű motort keresztezel egy kifejezetten csinos formavilágú kasztnival? Nos, természetesen az egykori NDK egyetlen GT-sportkocsiját: a Melkus RS 1000-est.
Az RS 1000-es az egykori keletnémet autóversenyző, Heinz Melkus drezdai műhelyében készült, melynek nevében az RS a „Rennsportwagen” (vagyis verseny sportautó) rövidítése, míg az 1000 a hengerűrtartalomra utal. Formája alapján akár lehetne a Lamborghini Miura és a Porsche 904-es szerelemgyereke is. De mégsem. És mivel a keleti-blokk emberének erősen korlátozottak voltak a lehetőségei, azt építette az autójába, amit a fészerben talált. A 353-as alapokra épült motort egy helyett három – motorkerékpárokról kölcsönzött – karburátorral etették, a sebességváltásról pedig egy Barkas B1000 váltója gondoskodott. Így sikerült elérni a 165 km/órás végsebességet, ami egy kétütemű, 1000 köbcentis erőforrástól nem is rossz teljesítmény.
És ami miatt abszolút kedvenc? Természetesen a sirályszárnyas ajtók és a limitált széria, hiszen 1969 és 1979 között összesen 101 darabot gyártottak az RS 1000-esből.
* * * * * * *
Tudom, most fel vagytok háborodva, hogy mégis hol a francban van a listáról a Lada gyár – a Nivát leszámítva – összes gyártmánya (VAZ-2101, 2102, 2103… stb.), vagy a Polski Fiat 126p, esetleg a Dacia 1300. Nos, ezek kihullottak a rostán. Ugyanis egyik sem a keleti-blokk saját terméke volt. Lévén a Ladák a 124-es, a Polskik pedig a 126-os Fiat licencét használták, míg a Dacia a Renault 12-es terveit alapul véve gyártotta az 1300-ast. Szóval bocsi srácok, ez van. De nyugodtan lehet vitatni a döntésünket a komment szekcióban.