Egy elkötelezett laikus megismerkedik a kátyúk által okozott károkkal, miután a kátyúkkal már amúgy is jobban ismerik egymást. Kalandjának részletei az alábbiakban.
Kátyú. A rendszerkritikusok, a gerillakertészek és a performanszművészek kedvenc tárgya az útburkolaton a szélsőséges hőingás következményeként kialakuló kisebb-nagyobb mélyedés, gödör – avagy szaknyelven útburkolati erózió (azaz a mi szempontunkból már megint csak: gödör). Amikor épp nem a kátyú kialakulásának meteorológiai, fizikai és politikai okairól elmélkedünk, nem kizárt, hogy éppen az autónkban keletkezett károkat igyekszünk felmérni.
Vannak, ugye, az egyértelmű problémák: ezeket az avatatlan szem, fül, továbbá úrvezető is hamar felfedezi. Legegyértelműbb jelei például a csúnya döccenést (szakszóval: döccenést) követő reccsenés (szakszóval: reccsenés), ami után nincs tovább – eltört a felni, szakad a szív, és még szerencsénk van, ha nem borultunk egy kiadósat. További diagnosztikai feladatunk nincs, mindössze annyi, hogy hívjuk a sógort, a szakit, a szomszédot – segítsen feldobni a kocsit a trélerre.
Szintén egyértelmű jel, amikor az autó „féloldalas” – egyik oldala megereszkedik, szomorúan, bánatosan, mintegy detoxikáltan csücsül az egyébként tükörsima felületen is. Bizony, a rugótörés sem példátlan a kátyúirodalomban. Ezzel még elvánszoroghatunk a legközelebbi megbízható szerelőhöz (segít a GarVisor!), de sokat nem szabad hajtani a kocsit, mert a féloldalas autó olyan, mint a részeg ember: egyenetlenül kopik – azaz hosszabb távon sokkal nagyobb (értsd: drágább) problémáink támadhatnak, mint a rugócsere.
Sokkal izgalmasabbak azok a meghibásodások, amikért a biztosító biztosan nem fizet: azon apróbb, nem látványos hibák, amik akár középtávon is komoly károkat okozhatnak a járműben. Ezeket járjuk most körbe az Eltökélt Laikus számára, mert a Jelek fel nem ismerése komoly áldozatokkal járhat anyagilag – és azt is érdemes tudni, hogy akár komoly balesetet is okozhatunk, ha nem tanuljuk meg olvasásukat.
Ejtsünk egy-két szót – alapszinten – a futóműről és kapcsolódó alkatrészeiről, de előtte egy gyors szolgálati közlemény: ha szerelőhöz megyünk, kerüljük ebben az összefüggésben az „alváz” kifejezést – rögtön tudni fogja, mekkora lúzerek vagyunk. Alvázzal standard személygépkocsi a Wartburg országlása óta nem rendelkezik: az úgynevezett önhordó karosszériára szereli rá a gyártó – egyebek mellett – a futómű alkatrészeit is. A futómű és kapcsolt részei egy meglehetősen összetett szerkezetet alkotnak, és ami – legalábbis számomra – meglepő volt: egyáltalán nem csak arra szolgálnak, hogy guruljunk, továbbá hogy ne folyjék a lábunkra a víz, és hogy ne tépje a menetszél a nadrágot. Persze, láthatunk olyan járműveket az utakon ma is, amelyek rendelkeznek alvázzal: ha komolyabb terepjárót – nem pedig egy manapság divatos díszterepjárót! – hajtunk, annak például jó eséllyel van ilyen – azaz általában a nagyobb terhelésnek kitett járművek kapnak manapság ilyet (teherjárművek, buszok, furgonok stb.)
Tehát vissza a futóműhöz. A futómű az úgynevezett stabil úttartást garantáló, (figyelem!) passzív biztonsági rendszerként gondoskodik rólunk. Számos kritikus rendszer találunk a kocsi alatt: a sok kátyú pedig alattomosan elkoptathatja ezeket az alkatrészeket. És ami igen problémás, hogy gyakran elaltatja egyébként természetesen éber figyelmünket az a szomorú tény, hogy a kopás fokozatos, azaz hozzászokhatunk az autó megváltozott viselkedéséhez. Ez pedig elég nagy baj: autónk fékútja fokozatosan megnövekszik – akár húsz százalékot is romolva komoly slamasztikába kerülhetünk, ha hirtelen vészfékezésre szorítkozunk. Ez pedig komoly baleseti kockázatot jelenthet.
A kátyúkárok szempontjából lényeges szerkezeti elem a stabilizátorrúd és az azt rögzítő stabilizátorbekötő pálca (szaknyelven: kutyacsont). A stabilizátorrúd a két oldali futóművet köti össze egymással. A lényege, hogy egy élesebb kanyarban ne csak az egyik oldali futóművet terheljük, a rúd segítségével az erőhatás kanyarodás közben valamennyire megoszlik a két oldal között – az eredmény: stabilabban vágtathatunk a kanyarokban. A stabilizátor meghibásodása azzal járhat, hogy kanyarban kevésbé lesz stabil az autó, mivel nem tud az egyik oldal segíteni a másiknak. Ezt leginkább úgy érzékeljük, hogy az eddig stabil gépkocsi most mintha billegne kicsit. Ha ilyesmire gyanakszunk, ne tétovázzunk: irány a szerelő.
Kátyúszempontból lényeges elemek továbbá a lengőkarok, amelyek a futómű részeit gömbfejek és szilentek segítségével csatlakoztatják a karosszériához. A lengőkarok határozzák meg a futómű geometriáját – azaz meghibásodásuk szinte minden esetben a futómű ideális formájának valamilyen torzulásával járnak. Amellett, hogy a torz formák csúnyának számítanak ideális világunkban, egy járműnél az esztétikán bőven túlmutató, súlyos problémákat is okozhatnak. A féloldalasan működő autóban az egyik oldal mindig jobban kopik, ami balesetveszélyes. Érdekesség, hogy bizonyos alkatrészeket éppen ezért mindig párban cserélünk: ha az egyik oldalon gajra ment a lengéscsillapító, vagy a rugó, akkor fontos mind a két oldalon cserélni ezeket. Ha csak a hibás oldalt cseréljük ki, fel kell készülnünk rá, hogy a jobban kopott, kevésbé rugalmas régi oldalnak köszönhetően az újonnan beépített darab hamarabb meghibásodhat – gyakran még mielőtt a rozoga régi tönkremenne.
Nem kimondottan a kátyúknak felróható meghibásodás, hogy a kormányösszekötő-gömbfej megsérülhet: ezt az alkatrészt ugyanis egy zsírral teli gumiburok védi a zord külvilágtól – ha ez a porvédő megsérül, a zsír elszivároghat, a gömbfej elkophat. Erre utalhat akár az is, ha a kormány holtjátéka megnő – gondoljunk a régi, fekete-fehér filmekre, amikor az egyenesen haladó kocsi kormányát is bőszen tekergette a némafilm hőse. Ha ilyesmit tapasztalunk, jó tudni: nem csak a kormányzás holtjátéka nőtt, de a kormányzás is pontatlanabbá válik. Amellett, hogy ez kimondottan balesetveszélyes, a gumik is lényegesen jobban kophatnak, mivel a kerekek már nem feltétlenül állnak párhuzamosan, ami azt eredményezi, hogy a kerék egy része „siklik” az aszfalton, ezzel folyamatosan koptatva a felületet. Ráadásul logikus, hogy a gumi tapadása is csökkenhet, ami megint csak balesetveszélyes lehet.
Mire figyeljünk oda?
AZ alábbiakban felsorolunk pár Jelet, bár listánk abszolút nem kizárólagos. A felsorolt alkatrészek nagyszerűen elkophatnak, meghibásodhatnak úgy is, hogy az alábbiak egyikét sem produkálják. Amellett, ha az alábbi jeleket tapasztaljuk, igyekezzünk minél előbb időpontot egyeztetni a szervizben, a legjobb megoldás, ha nagyjából a téli és nyári gumik cseréjével egyidőben egyeztetünk egy gyors átnézést a szerelőnkkel. Ez a nagyjából fél órát sem igénybe vevő gyakorlat sok pénzt, rengeteg fejfájást, és számos ennyire egyszerűen elkerülhető balesetet spórolhat meg nekünk hosszútávon.
Már csak azért sem éri meg tologatni a dolgot, mert egy meghibásodott alkatrész annyira meg tudja változtatni a jármű viselkedését (geometriáját!), hogy a csere elmaradása esetén fokozatosan hibásodnak majd meg más alkatrészek is, olyanok, amik még évekig vidáman működhettek volna, ha nem vagyunk nagyon hanyagok.
„Búgó hang, valahonnan, izé, lentről. Asszem.” Jó eséllyel a kerékcsapágy rendetlenkedik. A búgást leginkább menet közben, gyakran kanyarodáskor érzékeljük, a hangot pedig a kenőanyag hiánya, a görgő kopása, lötyögése okozza – gondoljunk mondjuk egy nagyon ideges ember elhasznált fidget spinnerére.
„Pattog, recseg-ropog, amikor forgatom a kormányt”. A toronycsapágy rendetlenkedhet így – a hangot leginkább álló helyzetben, a kormány tekerése közben figyelhetjük meg.
„Kopog, zörög menetközben. Különösen, amikor átralizok egy fekvőrendőrön.” A koppanó hang szinte mindig valamelyik lengőkar gömbfeje, szilentje, vagy valamelyik lengéscsillapító meghibásodásánál hallható.
„Féloldalasan ül a kocsi. Mint egy szomorú madár.” A rugótörés megbízható jele. Sokat már ne menjünk vele.
„Jobban billeg az autó, mint szokott. Az anyós hullámvasúton érzi magát.” A lengéscsillapító hibájára utalhat, de nagyon extrém esetben a stabilizátor-bekötő pálcák, a stabilizátorrúd sérülésére utal a hiba. Esetleg valamelyik abroncs keréknyomása alacsony.
„Alig merek kanyarodni, nem stabil az autó”. Lásd egyel feljebb.
„Mintha lassabban állna meg a kocsi, mint régebben”. Ha száraz útburkolaton tapasztaljuk ezt a megmagyarázhatatlan érzést, és ha nem a fékrendszer hibájáról van szó, lehet, hogy a kormányösszekötő sérült, nem állnak párhuzamosan a kerekek, inkább egy V alakhoz közelít a pozíciójuk, azaz csökken a kocsi tapadása (és, nem mellesleg, rettenetesen kopik az abroncs is). Irány a szerelő!
Esetleg másról olvasnál?
50 éves az autó, ami megmentette a BMW-t a csődtől
A Porsche méltatlanul elfeledett tervezője
Automata váltós kocsit vásárolnál? Minden, amit tudnod kell!