Léteznek olyan összeesküvéselmélet hívők, akik szerint a téli és nyári gumik közötti különbség nem több, mint egy városi legenda: a gumiabroncs gyártók által kizárólag a még magasabb profit érdekében elterjesztett tévhit, hogy a naiv, hiszékeny tulajdonosok kénytelenek legyenek a nyári mellé egy téli garnitúrát is beszerezni. Aki azonban próbált már télvíz idején, havas, latyakos útviszonyok között nyári gumival autózni, az jól tudja, hogy a két változat között milyen hatalmas különbségek vannak, melyek nem csak a mintázatokban szemmel is jól látható eltéréseket jelentik, hanem az anyagösszetételt és a gyártás során alkalmazott technológiát is.
Az alapvető különbségek
Természetesen a legalapvetőbb különbség, amit szabad szemmel is jól láthatunk: a mintázat. A téli abroncsok robosztusabb felépítésűek, sűrűn elhelyezkedő, apró lamellák, erőteljes, mély kapaszkodóblokkok találhatók rajtuk, melyek feladata, hogy még a havas, nyálkás, csúszós útfelületen is a lehető legjobb tapadást biztosítsa az autó számára. A mintázat határozottabb éleinek köszönhetően még a rossz tapadási viszonyok között is képesek átvinni a motor teljesítményt az aszfaltra.
Ezzel szemben a nyári gumi futófelülete a télinél lényegesen telítettebb, kevésbé tagolt, a nagyobb futófelületnek köszönhetően jobb tapadást biztosít száraz úton. Fontos viszont esőben, nedves úton az aquaplaning hatás elkerülése. Vagyis, hogy az esetleges vízátfolyásokon való áthaladás során se veszítse el a gumi a tapadását, ezért a hosszanti és oldalirányú csatornák a gyors vízelvezetést szolgálják.
Mintázat tekintetében fontos megjegyeznünk még, hogy a téli abroncsokon rendszerint jóval mélyebb és sokkal szélesebb hosszanti és oldalirányú csatornákat találunk, ezek biztosítják a tökéletes vízelvezetést és azt, hogy a latyak és a hó azonnal kiperegjen a gumiból.
Télre lágyabb keveréket
A mintázat már alapvetően meghatározza a gumi jellegét, de az igazán lényegi különbség a keverékek összetételében keresendő. A téli abroncsok lényegesen lágyabbak, mint a nyáron használtak, annak érdekében, hogy a gumi a téli hideg időben se váljon merevvé, rugalmatlanná és ne veszítsen a tapadásából. Ugyanakkor a télen használt keverékeknek rendkívül magas a szilika tartalma, hogy ezt a „puha” keveréket se koptassák el pillanatok alatt az autósok.
De mi a helyzet a négyévszakossal?
Bár a négyévszakos gumik esetében a gyártók megpróbálják a téli és a nyári mintázat előnyeit egyesíteni, ám az egyértelműen látható, hogy képtelenség olyan keveréket előállítani, amelyik a téli hidegben és a nyári kánikulában is ugyanolyan hatásfokkal tud működni. A négyévszakos gumikkal nyáron és télen is hosszabb fékúttal kell számolni, mint azonos körülmények között a nyári, illetve téli abroncsokkal.
Az ADAC, a német autóklub, rendszeresen végez közlekedésbiztonsági teszteket és ilyenkor a gumikat is komoly nyúzópróbának vetik alá. A legutóbbi ilyen teszten nemhogy nagyon jó, de jó értékelést sem tudtak adni egyetlen négyévszakos guminak sem. A legjobb téli abroncs 30 kilométer/órás tempóról 11,4 méter alatt állt meg, míg a legjobb négyévszakos guminak 13,6 méterre volt szüksége. 40 kilométer/óránál a téli esetében már 21,4 méter, a négyévszakosnak 26,7 méter kellett a megálláshoz. Ez az 5,3 méteres differencia pedig már több, mint egy autóhossz, ami nem elhanyagolható különbség.
A szakemberek szerint a négyévszakos gumi azoknak jelenthet igazán jó alternatívát, akik éves szinten maximum 10 ezer kilométert autóznak és a kocsi teljesítménye nem haladja meg a 150 lóerőt.
Mikor kell váltani?
Az abroncsok tapadását alapvetően befolyásolja a környezet hőmérséklete. A nyári gumikat eleve úgy alkották meg, hogy optimális teljesítményüket +7°C hőmérséklet felett nyújtsák. Ha a hőmérő higanyszála ez alá az érték alá süllyed, anyaguk egyre ridegebbé válik, ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan csökken a tapadásuk. Míg a téli abroncsok a lágyabb összetételnek és a különféle adalékanyagoknak köszönhetően +7°C alatt is képesek megőrizni lágyságukat, ráadásul a mintázatuk is a téli, havas, latyakos körülményekre lett optimalizálva. Így a vízválasztó minden esetben a +7°C-os napi középhőmérséklet.
Ugyanakkor a téli keverék összetétele túlságosan lágy, ezért a melegebb időben még jobban fel tud puhulni, ennek köszönhetően nemcsak, hogy jobban kopik, de a fékezések során, a kanyarokban, vagy hirtelen manővereknél akár az alakja is deformálódhat, ami növeli a balesetek kialakulásának kockázatát. Ezen kívül a sűrűn tagolt mintázatuk miatt kevesebb tapadást biztosítanak, mint nyári társaik. Ráadásul autónk akár 20 százalékkal is többet fogyaszthat, ha nyáron még a téli gumival járunk. Így hosszabb távon mindenképpen gazdaságosabb – és nem utolsó sorban biztonságosabb – külön téli és nyári garnitúra használata.
Semmiképp se felejtsük el, hogy az autónk a gumik által biztosított, négy tenyérnyi futófelületen találkozik az aszfalttal. Ezen viszi át a motorból érkező teljesítményt és ezen is kell megállnia a féktávokon. Szóval érdemes rajta elgondolkodni, hogy megéri-e néhány ezer forintot spórolni azzal, ha nem cseréljük le az abroncsainkat, amikor beköszönt a rossz idő, és ezzel egyidőben kockáztatni saját és a forgalomban résztvevő többi autós testiépségét is.
