Motorozni jó. Aki motorozott már életében, az jól tudja, milyen felszabadító, mámorító élményt nyújt. Olyat melyet egyetlen más közlekedési eszközön sem tapasztalhat az ember. Ráadásul a motorozás olyan bonyolult biokémiai folyamatokat indít el az emberi szervezetben, melyek során adrenalin termelődik.
Sorozatunk első részében már kiveséztük a motorozni vágyók számára megszerezhető vezetői engedélyeket, az egyes kategóriák feltételeit, illetve, hogy milyen megkötések, korlátozások vonatkoznak ezekre. Azt is áttekintettük, milyen felszerelésre van szüksége annak, aki nyeregbe szeretne szállni. Kiválasztottuk a számunkra megfelelő márkát és típust, és összegyűjtöttük, milyen meglepetéseket tartogathat az adott kétkerekű. Most lássuk, mire érdemes odafigyelni a vásárlás során.
A legnehezebb a motorválasztásnál, hogy legyőzzük az érzelmeinket. Példának okáért beleszeretünk a CBR600-ba. Találunk belőle egy lepukkant, bontószökevény verziót. Azt viszont nagyon jó áron. Hogy tudjuk megindokolni magunknak, hogy azt a motort miért nem vetted meg? Tudunk-e józan ésszel, racionálisan gondolkodva olyan érveket felsorakoztatni, hogy aztán ne legyenek álmatlan éjszakáink, amiért elengedtük a „tuti vételt”? Pedig imádjuk és de jó lenne. Viszont az eszünk tudja, hogy nem lett volna jó vétel, mert utána csak a szívás lett volna vele. Ezeket egyszerűen el kell engedni. Lehet, hogy már nagyon mennénk és motoroznánk, de inkább nézelődjünk, keresgéljünk tovább.
Ha jó motort akarunk venni, szánjuk rá időt. Ne akarjunk két hét alatt motort venni. Válogassunk! Minden nap látogassunk fel a használt motorokat hirdető oldalakra, és nézegessünk, válogassunk, telefonáljunk. Tudjuk, hogy idegtépő, hiszen már minden barátod motorozik, te pedig nem találsz egy megfelelő példányt. De a szívást akkor tudjuk elkerülni, ha alaposan körül járjuk a témát. Ha az adott kategóriában, az adott évjáratban már megnéztünk 4-5-6 esetleg 10 motort, akkor már nagyjából el lehet dönteni, hogy mi a piaci kínálat. A legtöbben úgy akarnak motort vásárolni, hogy megveszik és ne legyen gondja, csak fel kelljen ülni rá és már lehessen is szelni az utakat. Ilyen a használt motorok között szinte nem létezik. Egy 10-15 éves motortól senki se várja azt, hogy olyan legyen, mintha éppen most toltuk volna ki a szalonból.
Mikor elmegyünk, hogy megnézzünk egy kiszemelt példányt, már nagyon sok következtetést levonhatunk a környezetből. Ez elsőre lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de ha a ház, az udvar tip-top állapotban van, ahol a motort megtekintjük, jó eséllyel az eladó van annyira igényes, hogy rendben tartsa nemcsak a környezetét, de az autóját/motorját is. Míg, ha egy porladásnak indult Lada melletti csirkeólból tolja elő a vasat, sanszos, hogy nem tőle szeretnénk motort venni. Ez nem törvényszerűség, ettől még lehet jó állapotban a verda, de azért nem árt óvatosnak lenni. Ahogy a mondás tartja: madarat tolláról, motort a tulajáról.
Nagyon fontos, a mocival kapcsolatos első benyomás. Milyen érzések fognak el, amikor először megpillantjuk a vágyott példányt? Ha legszívesebben sarkon fordulnál, mikor a tulaj előássa a lomok alól, akkor utólag már valószínűleg hiába próbálod szépíteni magadnak a dolgot és meggyőzni magad, hogy nincs is olyan rossz állapotban. Ám fordítva is igaz. Első pillantásra, lehet, hogy patika állapotban van a járgány, ám közelebbről megvizsgálva lehet, hogy találsz olyan részleteket, amik kedvedet szegik. Esetleg a próbakör során bukkansz valami rendellenességre.
Maga az eladó személye is árulkodó lehet. Több mint gyanús, ha azt állítja, csak túrázásra használta a motort, kényelmes tempóban, de folyamatosan arról mesél, hogy mennyi a gép végsebessége, és hogyan döntögette a saját leggyorsabb köreit a Hungaroringen, mikor pályanapozni volt. Nyilván nem jelent problémát, ha néhanapján meghajtotta a motort, csak ne akarja bemesélni, hogy megkímélt, és csak munkába járt vele a szomszéd városba, ha folyamatosan tiltáson forgatva vadászta a kanyarokat a Ringen. Ezekre a stiklikre úgyis fény derül.
Mielőtt nekiesnénk a vizsgálódásnak, alaposan kérdezzük ki az eladót. Kérdezzünk rá, hogy mióta van nála a motort, miért adja el, mit szeretett benne és mit nem? Faggassuk a téli tárolásról, a tavaszi üzembehelyezésről, hogy milyen kenőanyagot használt? Hogy szokta-e melegíteni a motort indulás előtt, vagy rögtön nyeregbe pattan és csutkára húzza a gázt? Ezek olyan kérdések, melyekből nagyon sok tanulságot vonhatunk le azzal kapcsolatban, hogyan is bánt a motorjával. Hiszen ezek mind befolyásolják a motor állapotát. Csak ezután kezdjük vizsgálgatni a gépet.
Először egyeztessük az adatokat, a vázszámot és a motorszámot a forgalmiban feltüntetett számokkal. Kérdezzünk rá a futásteljesítményre, ami egy használt motor esetében inkább csak tájékoztató jellegű, hiszen nem kilométert veszünk, hanem állapotot. Gyanús lehet, ha az azonosítók kopottak, vagy rosszul olvashatóak. Ez már jó ok lehet arra, hogy szedjük a sátorfánkat.
A vizsgálódást kezdjük a váznál. Még egy öregebb motor estében se legyen rajta erős korrózió, ne legyen lepattogva róla a festék, és lehetőleg ne legyen átfestve, még a gyári festék legyen rajta. Alaposan nézzük meg az egyik leglényegesebb pontot, a fejcsövet, ami az egyik kritikus pontnak számít. Ne legyen festék vagy szinter lepattogzás a csatlakozási pontnál. Ezek egy korábbi bukásból/törésből fakadó görbülésre utalhatnak. A váz ne legyen javított, ugyanis nem tudjuk ellenőrizni a javítás minőségét. Ilyenkor jobb nem kockáztatni. Vizsgáljuk meg a blokk rögzítési pontjait, nem látható-e valahol hajszálrepedés, hiszen a rezonancia sok mindenre képes.
Ha szemre a váz jónak tűnik, tehát egyenes, nem deformálódott, akkor a két keréknek egy nyomon kell futnia. Ezt legegyszerűbben úgy tudjuk ellenőrizni (műszerek nélkül), ha megkérjük a tulajt, vagy a havert, akit magunkkal vittünk, hogy segítsen a vásárlásnál, hogy guruljon egy kicsit a motorral. Mi pedig leguggolva megnézzük a kerekek állását mozgás közben (elölről és hátulról is).
Ezt követően jöhet a blokk vizsgálata, ami az egyik legnehezebb része a műveletnek. Hiszen az az üzemi zaj, ami egy idős motornál még bőven belefér, egy új motor esetében már ok lehet a távozásra. A legfontosabb, hogy a motort hidegen kell beindítani és teljesen üzemmelegre kell járatni. Ezt akkor érjük el, ha a blokkot már nem lehet kézzel megfogni. Ekkora már az olaj is kellően felmelegedett és a motor elérte az üzemmeleg állapotot. Hidegen és melegen is könnyen kell indulnia, indítás után nem szabad füstölnie és legyen szép, egyenletes az alapjárat. Nehéz megmondani, hogy mi számít üzemi zajnak egy egy-, két- vagy éppen négyhengeres gépnél. Ezért érdemes vinni magunkkal egy tapasztalt szerelőt, aki meg tudja állapítani, hogy melyik zaj számít természetesnek és melyik jelzi, hogy ideje szedni a sátorfánkat.
Amennyiben olajfolyást, kinyomódott tömítőpasztát, vagy lenyalt fejű csavarokat találunk a blokkon, szintén ideje távozni. Hiszen ezek mind arra utalnak, hogy az évek során sokszor kellett szétszedni a blokkot. Nyilván nem ok nélkül. Ám, ha nincs se olajfolyás, se rendellenes zajok, se füstölés, szép az alapjárat, akkor folytathatjuk a vizsgálódást.
Ellenőrizzük a kormánycsapágy lógását. Tegyük középsztenderre a motort és a tengelynél fogva mozgassuk előre-hátra a kereket. Nézzük meg a villa becsúszó szárát és a központi rugóstag szárát is. Mindkettőnek teljesen száraznak kell lennie. Ha olajos, akkor jó eséllyel időszerű egy szimering csere, valamint a villa vagy a rugóstag perselyei is kopottabbak a kelleténél. Üljünk a nyeregre, rugóztassuk meg a motort: nem szabad, hogy azonnal, csillapítás nélkül felpattanjon, vagy koppanva rugózzon.
Ha a váz, a blokk és a futómű is rendben van, jöhetnek a fontos, de beszédes apróságok. Egy kopott gumi ugyanis sokszor beszédesebb egy jó állapotúnak tűnő blokknál. Ez ugyanis az eladó igénytelenségéről, vagy a pénztárcájának állapotáról árulkodik. Olyan csak a mesében van, hogy a motoron minden patika, és karban van tartva, de egy új szett gumira már nem futotta.
Vizsgáljuk meg a fékek állapotát is. Mekkora a féktárcsa válla, látható-e rajta valamilyen külsérelmi nyom, esetleg elszíneződés. Például, ha a tárcsa kékes-lila, akkor a motor gyakran megfordult pályanapokon vagy a tulaj elég sportosan közlekedett vele. Nézzük végig a fékcsöveket is, hogy nem-e találunk valahol csöpögő fékfolyadékot.
És ott vannak még az olyan apróságok, hogy lötyög a lábtartó, simára kopott a markolat, a fékfolyadék már fekete a tartályban, a lánc megnyúlt, kopott, esetleg rozsdásodik. Ezek vagy arra utalnak, hogy az utóbbi időben már nem igazán akart foglalkozni a tulaj a motorral. Pláne költeni nem akart rá. Vagy egyszerűen elhanyagolta az apróságok javítását, ami ugyanolyan árulkodó, mint egy kopott gumi.
A végére maradtak az idomok (már amelyik motoron vannak egyáltalán). Egy 10-15 éves motornál bőven belefér néhány karcolás, de fontos, hogy az egyes hibákat/sérüléseket hogyan javították. Ha javították egyáltalán és nem csak megpróbálták elfedni mondjuk egy matricával. Egyes tulajok ugyanis előszeretettel próbálják az esztétikai hibákat „álcázással” eltüntetni. Amennyiben olyan helyen találunk matricát, ahol gyárilag semmi keresnivalója sem lenne, gyanítható, hogy valamit megpróbáltak elfedni vele. Húzzuk végig az ujjunkat a matricán és ha recés felületet, törésvonalat érzünk alatta, jó eséllyel megtaláltuk a matrica okát.
Az, hogy a kormányvégeken, a kuplung és fékkar végén, esetleg a visszapillantó tükrök hátulján van néhány ütésnyom vagy horzsolás, még nem jelenti azt, hogy estek-keltek a motorral. Lehet, hogy csak túl szűk volt a hely a garázsba be, illetve kiállás során. Vagy miközben kitolta a kapun a motort, a kerítésoszlop lehúzta a kormányvégről a plezúrt. Esetleg állóhelyben eldőlt a lámpánál várakozva, mint egy zsák krumpli. Az, hogy ezeket a néhány ezer forintos tételeket nem javította ki eladás előtt, szintén az igényességét példázza.
Ha mindent átvizsgáltunk, jöhet a próbaút. Komolyabb motorok esetében az a bevált módszer, hogy csak a vételár letételét követően ülhetsz fel a motorra. Ez elsőre talán furcsának tűnik, de egyébként teljesen normális. Hiszen, ha a próbaúton elesel a járgánnyal, az könnyen drasztikus értékcsökkenéshez vezethet. Ezt pedig egyetlen tulaj sem szeretné megkockáztatni. Kinek hiányzik, hogy leamortizálják az eladásra kínált motorját, aztán ott álljon egy törött vassal, pénz nélkül. Egy komoly vevő egyébként is rendelkezik a vásárláshoz szükséges zöldhasúval, ám a próbaút előtt ajánlott erről írni egy pár soros kis papírt, hogy mindenki védve érezhesse magát. Ez még nem jelenti azt, hogy ha ne adj isten, mégsem tetszik a motor a próbát követően, akkor meg is kell venned.
A próbaút előtt vizsgáljuk meg az összes világító berendezést. Működnek-e az irányjelzők, világít-e a féklámpa, stb? A próba során kapcsoljuk végig az összes fokozatot. Mindegyikben csináljunk egy erőteljes gyorsítást, majd rögtön utána engedjük el a gázt és használjuk a motorféket. Ezzel vizsgálva, hogy kidobja-e az adott fokozatot. Ha elengedjük a kormányt, elhúz-e a motor valamerre? Valamint intenzív gyorsítás és fékezés közben remeg-e a motor, vagy tapasztalunk-e más rendellenességet?
A kezdő vagy tapasztalatlan motorosok estében ajánlott, hogy például egy olyan barátunk próbálja ki a gépet, aki nagyobb rutinnal rendelkezik. Aki könnyebben fel tudja ismerni az esetleges problémákat és nem vakítja el az ítélőképességét, hogy hónapok óta egy CBR600-ast vadászik és már nagyon unja a keresgélést.
Ám, ha mindent rendben találtunk, és tényleg úgy érezzük, ez a mi motorunk, jöhet az alkudozás, a tenyérbe csapás, az adásvételi megírása, a zöldhasú leszámolása. Ezt követően pedig az eredetvizsga és a motor átíratása. Végül nincs más dolgunk, mint felpattanni újdonsült paripánk nyergébe és csak szelni a kilométereket.
De sajnos módon még a legnagyobb alaposság sem garancia arra, hogy végül tényleg egy hibátlan motort vásárlunk meg. Létezhetnek olyan problémák is, melyekről még a tulajdonos sem tud, vagy csak később jönnek elő. Itt kerül képbe a használt motor vásárlás egyik legfontosabb tényezője: a szerencse.