Képzeld csak el: egy nap úgy döntesz, alapítasz egy céget. Egy saját autógyárat. Ha nagyon szerény vagy, akkor egyenesen magadról nevezed el. Keményen dolgozol a kollégáiddal, egyik modellt a másik után dobjátok piacra és a bolt kezd beindulni, szépen lassan növekedésnek indul a gyár. Egyre népszerűbbek az autóid és egyre jobban cseng a cég neve. A számok bíztatóak, hiszen hónapról-hónapra nagyobb kereslet mutatkozik a kocsijaitok iránt, ezért új munkásokat veszel fel, hogy minél jobban ki tudd elégíteni a megrendelők igényeit. A bankszámládon pedig egyre csak gyarapszik a zöldhasú.
Ám ezzel egyidőben azok száma is egyre növekszik, akik irigylik a sikereidet. Ők is szeretnének sok pénzt keresni, fényűzőbben élni, nagyobb házba költözni, vagy új sportkocsit venni minden hónapban. És sokszor nem is kell olyan messzire menni, hogy megtaláld az illetőt. Hisz lehet, hogy éppen ott ül veled szemben az értekezleteken, az igazgatósági megbeszéléseken és minden percben azt tervezgeti, hogyan tudna a helyedbe lépni.
Valójában annyira nem is kell szabadjára engedni a fantáziánkat, ugyanis az autógyártás történetének során jó néhány alkalommal megesett már, hogy a cégalapítót kigolyózták, esetleg kirúgták a saját cégéből. Elhibázott gazdasági döntések? Hatalomvágy? A lényeg, hogy kénytelen volt összeszedni a cókmókját és a partvonal mellől figyelni, ahogy a saját cége, ami az Ő nevét viseli, nélküle megy tovább és arat sikereket.
Lássuk hát, kik a legismertebb példák:
10) William Morris
William Morris – később Nuffiels első algrófja lett – kétségtelenül kora egyik legkiválóbb gyáriparosának számított. Megalapította a Morris Motors-t, majd miután magába olvasztotta a Riley-t és a Wolseley-t, társult az Austinnal, és létrehozták a British Motor Corporationt. Majd miután 1966-ban megszerezte a Jaguart, megszületett a British Leyland. Morris ezt azonban már csak a partvonalról szemlélhette, ugyanis 1954-ben az Austin elnöke, Leonard Percy Lord, Lambury első bárója kigolyózta a közös cég vezetéséből. Ettől függetlenül haláláig bejárt a vállalathoz, hogy lássa, minden rendben megy.
9) August Horch
A kiváló mérnök, Horch aztán igazán kitartónak mondható. Először Karl Benznek dolgozva segített lefektetni a Benz alapjait, majd 1899-ben önálló céget alapított A. Horch & Co. néven. 1909-ben a nem megfelelő ütemben növekvő eladások miatt kipattant vitát követően megkérték, hogy másnap már ne menjen be dolgozni. Így Horch Automobil-Werke GmbH néven új vállalkozásba kezdett, de korábbi munkatársai a Horch név használata miatt beperelték. Bár a bíróság végül Horch javára döntött, Ő a továbbiakban már nem kívánta ezt a nevet használni, inkább lefordította latinra, ezzel létrehozva az Audit. Ismerősen hangzik?
8) Walter Owen Bentley
Az 1919-ben alapított Bentley mindig is nagyon sikeres volt a gyönyörű és drága luxusautók építése terén, ám ami az anyagiakat illeti, ott bizony a kezdeti időszakban komoly nehézségekkel küszködtek. Erre rásegített az 1929-es gazdasági világválság is. Senkinek sem volt pénze autóra, nemhogy Bentley-re. Walter azonban minden követ megmozgatott, hogy életben tartsa cégét, ám végül nem maradt más választása, el kellett adnia a gyárat. Végül a British Central Equitable Trust ajánlotta a legtöbbet – 125.000 fontot – ám az csak a papírok aláírása után derült ki, hogy az egész üzlet mögött a legfőbb rivális, Rolls-Royce állt. Az új tulaj azonnal kispadra ültette Bentley-t, aki 1935-ben inkább átment dolgozni a Lagondához.
7) Trevor Wilkinson
Trevor Wilkinson már 14 évesen otthagyta az iskolát, hogy az autók iránti szenvedélyének élhessen és mérnökként kezdett dolgozni egy blackpooli garázsban. 1946-ban megvett egy régi bognár üzemet és elindította saját bizniszét, Trevcar Motors néven, amit alig egy évvel később átkeresztelt TVR Engineeringre. Látszólag minden sínen volt: szépen fogytak az újabbnál-újabb modellek és az egyre növekvő rajongótábor. Egészen addig, míg a 60-as évek elején a Wilkinson néhány befektető tanácsaira hallgatva úgy nem döntött, itt az ideje, hogy a TVR megmutassa, mire is képes a nemzetközi versenypályákon és három autót is nevezett az 1962-es Sebringi 12 órás versenyre. A kísérlet csúfos kudarccal végződött, az igazgatótanács Wilkinsonba vetett bizalma pedig megingott. Felmentették a cég vezetése alól, és néhány héttel később végleg otthagyta az általa alapított vállalatot.
6) Louis Renault
A Renault testvérek – Louis, Marcel és Fernand – hedonista életvitelüknek köszönhetően már azelőtt ismertek voltak, hogy autógyártásra adták volna a fejüket. Előbb próbára tették a szerencséjüket az autóversenyzésben és mivel megfertőzte őket a benzingőz, 1899-ben megalapították a Société Renault Frères névre keresztelt cégüket. Ám Marcel az 1903-as Párizs-Madrid versenyen életét vesztette, míg Fernand 1909-ben betegségben hunyt el. Louis ezt követően átnevezte a vállalatot, és Société des Automobiles Renault (Renault Automobile Company) néven folytatta a munkát. A cég folyamatosan növekedett, ám 1944. szeptemberében – miután Franciaországot felszabadították a német megszállás alól – Louis-t megvádolták, hogy összejátszott a nácikkal, ezért börtönbe került, ahol a tárgyalására várva, gyanús körülmények között meghalt. Charles De Gaulle azonnal rátette a kezét a cégre és államosította.
5) Kiichiro Toyoda
A két világháború között Sakichi Toyoda indította útjára Japán gazdasági fellendülését automata szövőszékével, ám 1935-ben a fia, Kiichiro volt az, aki kockáztatott és a szövőszékek helyett inkább az autógyártásban látta a jövőt. Neki lett igaza. Az A1-es és G1-es modellek sikerét követően 1937-ben megalapította a Toyota Motor Company-t. Ám a II. Világháborút követő gazdasági nehézségek megakasztották a cég szekerének kerekét: az eladások visszaestek, a profit csökkent. Kiichiro ezért 1950-ben önként lemondott az elnöki posztról.
4) Henry Ford
Nem mindig mentek zökkenőmentesen a dolgok a mára a világ egyik legismertebb gyártójánál sem. Henry Ford, aki rengeteget tett a gyári munkások életkörülményeinek javítása érdekében (öt napban határozta meg a munkahetet a gyáraiban és az addigi 2,34 dolláros napi minimálbért 5 dollárra emelte), és bár nem ő találta fel a gépi gyártósort, de ő ismerte fel először, mekkora gyakorlati haszna lehet az autógyártásban, szóval, Henry Ford 1919-ben átadta a Ford Motor Company vezetését a fiának, Edselnek. Ám az ifjabbik Ford 1943-ban betegségben meghalt. Így Henry visszakövetelte az igazgatótanácstól a vezetői pozíciót, hogy aztán nem sokkal később a saját unokája, Henry Ford II kényszerítse nyugdíjba.
3) David Dunbar Buick
Amerika legrégebbi, ma is létező autómárkáját a skót születésű David Dunbar Buick alapította 1903-ban. Ám a feltalálás jobban ment neki, mint a cégvezetés és folyamatos anyagi problémákkal küszködött, mivel képtelen volt bánni a pénzzel. Így 1906-ban a cég legfőbb befektetője, William C. Durant kivásárolta az alapítót a Buick Motor Company-ból, melyet aztán az általa 1908-ban megalapított General Motors zászlóshajójává tett.
2) Charles Morgan
Mióta Henry Frederick Stanley Morgan 1910-ben megalapította, mindig is a Morgan-család egyik tagja állt a cég élén. Egészen 2013-ig. Ekkor az unokája, Charles Morgan ült a vezérigazgatói székben, ám az igazgatótanács felmentette munkája alól és kénytelen volt beérni a stratégiai igazgató posztjával. Igaz csak néhány hónapig, ugyanis még az év vége előtt menesztették. Így most már csupán kisebbségi részvényesként van jelen a családi vállalkozásban.
1) André-Gustave Citroën
A nyílfogazású fogaskerék sikerét követően – innen származik a cég logója is – André-Gustave Citroën alig több mint egy évtized alatt a világ negyedik legnagyobb autógyártójává fejlesztette vállalatát. Munkásságának a francia autógyártásra gyakorolt hatása pedig felbecsülhetetlen. Ám a gazdasági világválság következtében a cég a csőd szélére került, így kénytelen volt átengedni a kormányt a legnagyobb hitelezőjének, a Michelinnek, aki az autók abroncsait szállította. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy Citroën lelkes hazárdőr volt, ám rendre rossz lóra tett (szó szerint), és egyre növekvő adósságai az amúgy sem túlságosan vaskos céges kasszát terhelték. Így az új tulaj megköszönte addigi munkáját és ajtót mutatott a cégalapítónak, aki nem sokkal később meghalt gyomorrákban.