Milyen érdekes visszatekinteni az elmúlt húsz évre. Nagyon sok minden történt világszinten, de úgy szimplán az autóiparban is. A fogyasztási és a vásárlási szokások is megváltoztak, ameddig még az első generációs, 2003-ban piacra kerülő Kia Sportage lényegében egy terepjáró volt, addig a legújabb modell már egy közepes SUV. Hiába, az emberek erre éhesek, ez a trendi. 2016 és 2019 között nagyon sikeres volt a negyedik generáció ez a típus, az eladásokat pedig az elektromos autók térnyerése és a pandémia szorította vissza. Az ötödik generáció ezt a sikert szeretné megismételni, erre pedig minden esélye megvan, mivel olyan ruhába csomagolták az autót, hogy biztos mindenki megnézze. Az új Sportage nagyobb lett elődjénél, hiszen 4515 milliméterre nyújtózkodik és bár az Európán kívüli változat hosszabb, ez is bőven elég a magyar utakra. A 2680 milliméteres tengelytáv jól mutatja, hogy a helykínálat is rendben van, bőven marad lábtér a hátul ülő utasoknak.
A legmegosztóbb része egyértelműen az eleje. Érdekes motívumok díszítik, valójában az egész koncepció mögött az “ellentétek egységének” filozófiája és Karim Habib áll, őt a BMW-től sikerült elcsennie a Kiának. Hogy álmaiból vagy rémálmaiból felkelve rajzolta meg az új Sportage orrát, arról mindenkinek más a véleménye, de tény, aki élőben látta, az beleszeretett, aki képeken, annak pedig visszataszítónak tűnik. Az ívelt, függőleges menetfények különlegesek, alapáron már ledes fényszórót kapunk, felárért ezek mátrix változatra cserélhetők. Az új embléma sokkal modernebb és letisztultabb, mint a korábbi, ráadásul ez a pisztáciazöld fényezés is dob egyet az összképen.
A GT-Line kivitel talán nem teljesen passzol az autóhoz, a tesztautó Gold felszereltségű volt. Magasabb szinten a matt fekete műanyagok helyett lakkozott felületeket kapunk. Ez a szalonból kigurulva szebb látvány, de a kavicsokat, porszemeket hosszabb távon biztosan nem tolerálja majd annyira. A konfigurátorban számos színből és keréktárcsából válogathatunk, bár a felni méretének növelésével fordítottan arányosan fog változni a vezetési komfortérzet. Érdekes, hogy a korábbi generációhoz képest egyötödével csökkentették az üvegfelületet, de még így sem bunkerszerű a beltér. Egyedül hátra nehezebb egy fokkal a kilátás, de a manőverezést szenzorok és jó minőségű kamera segíti.
Ha már kamera, pár szóban érdemes foglalkozni a crossover hátuljával is. Nagy kár, hogy nincs széltől-szélig érő ledes összeköttetés a lámpák között, pedig akkor lenne igazán modern hatása az autónak. Így sem rossz, bár talán egy fokkal kisebbek lettek a fényforrások, mint amit a stílus megkívánna. Az új Kia logó itt is jól mutat, az ablaktörlőt pedig a felső spoiler alá rejtették, ami elég kicsi sávban töröl, de mégis pont jól kilátunk hátra. A csomagtér viszont minden, csak nem kicsi, hiszen alaphelyzetben 591 literes, ami úgy 100 literrel több az elődnél. Egy kis kallantyú segíti a hátsó üléstámlák ledöntését, így pedig akár 1780 literesre bővíthetjük. A rendelkezésre álló felület: sík, jól pakolható, tehát tágas, praktikus autó lett a Sportage. A beltér is időtálló az új Sportage-ben, hiszen két darab 12,3”- es kijelző rajzolja ki a tartalmat (ez a Gold kivitelhez feláras). A sofőr előtt lévő annak megfelelően változtatja a grafikáját, hogy milyen vezetési módot választunk. A középső érintőkijelző pedig magát a fedélzeti rendszert tartalmazza, méghozzá vezetékes Apple CarPlay és Android Auto támogatással. Fontos, hogy 7 évig a szoftvertámogatás is ingyenes, sőt a beépített navigáció térképeihez is kapunk folyamatos frissítést.
A kormány, bár egy kicsit vaskos, mégis a hüvelykujjunknál is kényelmesre faragták, a fűtőszálakat pedig végig elvezették a karimában. Multifunkcionális gombokkal lehet elérni a tempomatot, a sávtartót vagy éppen a híváskezelést. Maga a belső otthonos, igaz, kicsit komor, a lakkozott felületek pedig bár elegánsak, de hosszabb távon nem túl előnyösek a karcok és a maszatok szempontjából. Igencsak megosztó lehet a klímavezérlő panel, ami két fizikai tekerővel rendelkezik, minden egyéb lépést érintéssel lehet elérni. Ugyanitt a fedélzeti rendszer menüpontjait is elérhetjük, egy külön „gomb”- bal tudjuk a panel funkcióját átváltani. Hasznos, hogy viszonylag sok a pakolófelület, valamint a sofőr- és a vezetőoldalon is fűtéssel rendelkeznek a meglehetősen kényelmes ülések. A beltér hangszigetelése jó, alapvetően csendes az autó, átlag alatti a gördülési zaj. Egyedül az ablakkeret teteje felől lehet hallani némi suhogást, de azt is csak autópályatempó mellett.
És ezzel a lendülettel kanyarodjunk is rá a motorra! Pontosabban először motorokra, mert a Kia nem volt szűkmarkú az erőforrásokat tekintve. Minden belsőégésű változat 1.6-os és négyhengeres, annyi különbséggel, hogy a dízelek 116 vagy 135 lóerőt tudnak (az erősebb 48V-os lágyhibridként is elérhető), a benzinesek teljesítménye pedig 150 vagy 180 lóerő lehet. A sort a 230 lovas és 1,49 kWh-s akkumulátorral szerelt full hibrid modell folytatja, a csúcs a 265 lóerős, 13,6 kWh-s teleppel felszerelt, hálózatról is tölthető plug-in hibrid. Hozzánk a 150 T-GDI modell került, vagyis a 150 lóerős, közvetlen befecskendezéssel és turbófeltöltővel felvértezett benzines alapkivitel. A maximális nyomaték 250 newtonméter, ami szinte minden élethelyzetben elég. Nem varázsol rakétát az autóból, de aki ilyen crossovert választ, az elsősorban a nyugodt és biztonságos közlekedés híve. Az erőforrás nagyon szépen és halkan jár, magasabb fordulaton sincs nyugtalanító hangja. 130-nál, hatodik sebességi fokozatban nagyjából 2800-at pörög, Eco módban pedig képes vitorlázni is.
Ezzel le is lőttük a poént, hogy a képeken látható Sportage-ban 6 fokozatú manuális váltóra lehet számítani, ami pontos kapcsolhatósággal bír, egyedül a kuplungpedál útja hosszú egy kicsit. A kényelmesebbek, vagy magasabb felszereltséget választók már 7 fokozatú duplakuplungos automatát is választhatnak (ehhez a lágyhibrid rendszer is jár), itt már az irányváltás is tárcsával történik. Full hibrid vagy plug-in hibrid esetén hatfokozatú hagyományos automatát kapunk. A futóműnél egyértelmű, hogy a mérnökök célja a kellemes, de nem túl sportos úttartás volt. Érezhetően szépen csillapítja az úthibákat az autó, ugyanakkor komoly fékezés vagy nagyobb tempójú kanyarodás esetén sem billen túlzott mértékben a kasztni. Ügyes tehát a hangoltás, de minél nagyobb felnit választunk, annál kevésbé lesznek komfortos a rossz minőségű úton haladás.
A Sportage fejlettségét a vezetősegítő rendszerek is jól mutatják, hiszen van táblafelismerés, akár adaptív tempomat, hátsó vagy 360 fokos tolatókamera, kocsisor elindulásra figyelmeztetés, holttérfigyelés (akár fékezéssel és ellenkormányzással is megakadályozza az ütközést), a listán szerepe még az éberségfigyelés, a sávtartás, a sávelhagyásra figyelmeztetés, a kanyar előtti lassítás. Ennyi szolgáltatás után pedig már csak arra vágyik az ember, hogy a fogyasztása is ennyire jó az autónak. Nos, ha nem is kiemelkedően jó, de nem is rossz. Ha országúton, szélcsendben szeljük az aszfaltot, akkor akár 6 literrel is haladhatunk, de ha kapjuk a nagyobb széllökéseket, akkor inkább 7-re billen a virtuális mutató. Autópályán már a 8-8,5 liter a reális, városban pedig a 8,5-9 liter, vegyes használattal úgy 7-8 liter körül számolhatunk. Ez egy ekkora crossovertől egyáltalán nem rossz eredmény, ráadásul a tesztautó lényegében még bejáratós volt, alig futott 1000 kilométert.
És akkor a végén jöjjön a sokmilliós kérdés; hogy vajon mennyibe kerül az új Kia Sportage? Az biztos, hogy az elődjénél azért érezhetően drágább lett. Ameddig egy negyedik generációs példánynak még 6,5-7 millió forint volt az alapára, a legújabbnál legalább 8,75 millió forintot kell kifizetni a szalonban, legalábbis kedvezmények nélkül. Felfelé a határ szinte a csillagos ég, a tölthető hibrid ára akár a 16-17 millió forintot is eléri. Ennek a felára nagyon, de nagyon lassan fog megtérülni, főleg akkor, ha idővel a zöld rendszámot sem kapják meg a nem tisztán elektromos hajtású modellek.
Ugyanakkor már az alapváltozat is sokaknak bőven elegendő, főleg, ha a 450 ezer forintos Pro csomagot is megrendelik, ezzel ugyanis elérhetővé válik az első-hátsó parkolóradar, a fűthető ülés, a kétzónás klíma, az esőszenzor, az automatikus szélvédő páramentesítés. Nyilván el lehet még költeni 175 ezer forintot metálfényezésre, bizonyos motoroknál és felszereltségnél 600 ezer forintot összkerékhajtásra, de ez már a vásárló döntése, hogy mit és mennyiért szeretne. Ilyen árazással a Sportage nem olcsó, de manapság már semmi sem az, aki spórolna, annak az új Suzuki S-Cross takaríthat meg egy kisebb összeget, de körül lehet nézni a Hyundai Tucson vagy éppen a SsangYong Korando háza táján is.