Cikksorozatunk harmadik részében a világszerte nagy sikerrel sugárzott Hazárd Megye Lordjai főszereplőjéről lesz szó. Az 1979 és 1985 között vetített tévésorozat egyike a legkultikusabb műsoroknak, köszönhetően többek közt a főszereplők által használt autónak. No de melyik is ez a bizonyos autó? Nem más, mint a Dodge Charger, annak is az 1969-es évjáratú változata. A sorozat története igazán egyszerű, a két főszereplő Bo és Luke testvérek, akik egy farmon élnek. Elsősorban alkoholcsempészetből igyekeznek szert tenni bevételre, ez persze nem épp legális módszer. A helyi seriff viszont szeretné megszerezni a farmot és a fiúkat rács mögé juttatni. Ez a helyzet szinte mindig látványos autós üldözésekbe torkollik, nagy ugratásokkal és persze a híres autóval.
A sorozatban nem csak az autó maga, hanem az azzal végrehajtott látványos ugratások is híresek voltak. Ezek persze sokszor végződtek törésekkel, hiszen a földet érés nem mindig sikerült hibátlanul. A széria teljes forgatása alatt több mint 300(!) darab Chargert használtak el, nagy részük roncsként végezte. A Bo Duke-ot játszó John Schneider azonban megtartotta a legelsőnek használt példányt. Ezt később közel 1,5 év munkával restaurálták, végül egy árverésen közel 10 millió dollárért kelt el. Cikkünk írásakor érvényes árfolyammal, ez majdnem 3,6 milliárd(!) forintot jelent. Néhány további autót is megmentettek a forgatáson elhasználtak közül, némi szerencsével és rengeteg pénzzel bárki hozzájuthat az egyikhez.
Lee Tábornok titkai
De miért épp a Lee Tábornok nevet kapta? Nos, a sorozathoz igyekeztek egy egyedi külsőt kitalálni, ami több elemet is tartalmazott. Egyrészt a General Motors Flame Red nevű narancsos árnyalatú fényezését kapta az autó. Ez önmagában még kevés lett volna, így az ajtókra felkerült a jókora 01-es versenyszámozás is. Végül a tetőre, a hajdani polgárháborúra utaló konföderációs zászló mintáját festették fel. Innen ered a Lee Tábornok név, aki egy hadvezér volt az említett polgárháborús időszakban. Az autó orrára felszereltek egy extra ütközőt, amely csak látványelemként szolgált, külön funkciója nem volt. Nem úgy, mint a hátulra szerelt jókora CB-rádióantennának, mivel a szereplők ennek segítségével kommunikáltak egymással.
Akad még pár érdekesség a sorozatbeli autó tulajdonságai között. Ilyen a 14 vagy 15 hüvelykes American Racing felni, továbbá a lehegesztett ajtók. Utóbbi némi utalás a versenyautókra, ahol ez bevett szokás, így az ablakokon keresztül kellett ki- és beszállni. Még a dudára is odafigyeltek, ami az úgynevezett „Dixie” dallamban szólt és ez is a sorozat egyik védjegyévé vált. Ahogy említettük, a hét évig tartó forgatások során rengeteg Chargert használtak el, ez viszont egy idő után problémát is okozott. Az 1969-es évjáratból egyre nehezebb volt beszerezni újakat, így 1968-as verziókat is vásárolt a filmstúdió. Ezek orra és farrésze különbözött, amit utólagosan alakítottak át a 69-es évjáratnak megfelelőre.
Igazi amerikai izomautó
Lee Tábornok, azaz a 69-es Charger önmagában is figyelemfelkeltő jelenség. A maga korában is látványos, vagány autónak számított és ez ma sincs másképp. A hosszú orra és rövid fara miatt póninak is becézték, és a Chrysler konszern első autója volt, amit aerodinamikai szempontok szerint terveztek. A Charger második generációját 1968 és 1970 között gyártották, de mindhárom évben eltérő külsővel és apróbb módosításokkal készült. Amerikai autóhoz illően komoly méretekkel rendelkezik, ami 5,28 méteres hosszúságot és 1,95 méteres szélességet jelent. Érdekesség, hogy kizárólag 2 ajtós kupé karosszériát kapott és gyári napfénytetővel is csak néhány száz készült belőle.
A motorkínálat is évjárattól függően változott és némelyik motornak többféle változata is elérhető volt hozzá. Csupán a legkisebb, 3,7 literes erőforrás az egyetlen, ami soros 6 hengeres, minden más esetben V8-asokat találunk a motortérben. Ezek 5,2 és 7,2 liter közötti lökettérfogatúak, a legerősebb kivitelben 425 lóerős teljesítménnyel. A motorokhoz 3 vagy 4 sebességes manuális és automata váltókat szereltek, és kizárólag a hátsó kerekeknek kellett az útra vinni az erőt. Ezzel a Charger se lógott ki az akkori izomautók sorából, a benzin mellett bizonyára a hátsó abroncsok is sűrűn szorultak cserére.
V8 és sebességi rekord
A csupán 3 év alatt a második generációs Chargerből is számos speciális kiadás készült. Közülük talán a Charger Daytona a legérdekesebb. A Chrysler próbapályáján 330 km/-s végsebességet sikerült elérni, ráadásul mindezt nem is a legerősebb motorral hajtották végre. A Daytona változatra üvegszálas anyagból készült orrbetét és egy óriási hátsó szárny került rá. Ezek és az első kerekek feletti légkivezető nyílások jelentősen javították az autó aerodinamikai tulajdonságait. Kizárólag a 7,2 literes V8-assal szerelték a Daytonákat, alapesetben 375, opcióként pedig 425 lóerővel. Rendkívüli ritkaságnak számít, mindössze 503 példányt gyártottak le belőle.
A Charger második szériáját nem csak a Hazárd Megye Lordjai sorozat tette igazán ismertté. Már az első évjárat, az 1968-as Charger R/T változatának is jutott filmszerep. Nem is akármilyen, hiszen a Steve McQueen főszereplésével játszódó Bullitt-ban szerepelt. Az 1970-es szériának is jutott hely a mozivásznon, mégpedig a Halálos Iramban széria legelső részében. Ennek ellenére eladásokban ez az évjárat volt a leggyengébb a második generációból. 1968-ban majdnem 100 ezer, 1969-ben pedig 90 ezer Charger talált gazdára. 1970-ben viszont az eladási adatok közel a felére, alig 46 ezer példányra estek vissza, mielőtt 1971-ben felváltotta a harmadik generáció.
Ha tetszett ez vagy cikksorozatunk korábbi részei, akkor látogass el a Cartárs blog Facebook oldalára és írd meg nekünk, melyik tévében/moziban látott autóról írjunk legközelebb.