Egy eleve elfuserált ötlet, egy nagyravágyó tervező vagy épp az elődmodell gyengesége: sok ok miatt lehet egy autós projekt bukás. Most a 10 legnagyobb autóipari buktát mutatom be, méghozzá az Economist listája alapján. A vizsgálat az 1997 és 2013 közötti projekteket mutatja be, a fordításom apropóját pedig a múlt héten megjelent 6 autós mellélövést bemutató cikk adta. Akkor ugyanis olyan autókról volt szó, amik vagy rossz töréstesztjük, vagy furcsa kialakításuk miatt rövid idő alatt eltűntek a színről. Most viszont olyanokról olvashatsz, amelyek bár évekig gyártásban voltak, ez idő alatt elképesztő összegeket veszítettek rajuk a gyártóik:
10. Renault Vel Satis
Hiába uralja a 90-es évek eleje óta a prémium kategóriát az Audi, a Mercedes és a BMW, a francia vállalatok is megpróbálták kihasítani a maguk szeletét a tortából. Nos, a Renault a Safrane viszonylagos sikerén felbozdulva úgy döntött, egy igazi különlegességgel jelentkezik a piacon, így megszületett a VEl Satis. A leginkább csak „egyterűsen” aposztrofálható járgány fejedelmi kényelmével, high-tech ellátmányával próbálta lenyűgözni a nagyérdeműt. Ez finoman szólva sem sikerült, a 2002 és 2009 között gyártott autóból összesen alig 62 ezer példány készült. Összehasonlításképp a W211-es, szintén 2002-től gyártott E-osztályból a Mercedes több, mint 1,5 millió példányt gyártott. Nem véletlen, hogy autónként 18 ezer eurót, összesen pedig 1,2 milliád eurót bukott a kocsin a Renault.
9. Audi A2
3 literes fogyasztású, teljesen alumínium vázas kompakt autó, a VW-csoport tudásának legjavával: ez volt az Audi A2. A „hagyományos” benzines kivitelben is elérhető autót nem fogadta túl jól a közönség, ugyanis csak kevesen voltak hajlandóak kifizetni a kategóriatárs Volkswagen Polonál milliókkal drágább árat. Nem véletlen, hogy a konszern szép kis összeget, darabonként 7530 eurót (mai áron ez közel 9 ezer euró, azaz 3 millió forint!) bukott az A2-esen, így összesen 1,33 milliárd eurót vesztettek az üzleten.
8. Renault Laguna
Nem mondhatnánk, hogy a 2-es Renault Laguna az autógyártás egyik sikertörténeteként vonul be a történelembe, hiszen sorozatos minőségi problémák kísérték a modell életét. Ez egyfelöl arra vezette a Renault-t, hogy a 3-as Laguna minőségben messze felülmúlta az elődjét, másfelől végérvényesen megpecsételte az eladásokat. Hiába lett egy tartós, jó minőségű autó a 3-as Laguna, egyáltalán nem úgy fogyott, ahogyan azt a gyártó tervezte, hiszen az előddel sokan megégették magukat. Így történhetett, hogy autónként körülbelül 1 millió forintot, 3550 eurót bukott a Renault, azaz a kaland összesen több, mint 1,5 milliárd eurójába került a cégnek. Nem véletlen, hogy az utódot már nem Lagunának, hanem Talismánnak hívják.
7. Jaguar X-Type
A Mercedes C-osztály és a 3-as BMW ellenfeleként lépett porondra 2001-ben a Jaguar X-Type. A nyomokban Ford alkatrészeket tartalmazó járgányhoz nagy reményeket fűztek Coventry-ben, a siker azonban nem jött. Hiába adtak el 360 ezernél is több X-Type-ot, az angol gyártó óriásit bukott a projekten, hiszen autónként közel 5000 eurót veszítettek. Mindez azt eredményezte, hogy a végén 1,7 milliárd euró hiányzott a kasszából!
Azt sokan, sokféleképp magyarázták, hogy miért bukott ekkorát az X-Type-on a Jaguar, de a legvalószínűbb szerintem az, hogy már újkorában sem volt igazán izgalmas a típus. Bár a külseje gyönyörű, a belseje nem volt kiemelkedően minőségi egy BMW-hez vagy Mercedeshez képest, csakúgy, ahogy a Fordtól érkező technológiák sem nyomták le a német konkurenciát. Nem véletlen, hogy az utódra hosszú éveket kellett várni és csak tavaly előtt, 2015-ben jelent meg az XE.
6. Bugatti Veyron
Mi sem mutatja jobban Ferdinand Piech, a Volkswagen korábbi, teljhatalmú urának eltökéltségét, mint a Bugatti Veyron. Piech híres volt arról, hogy amellett, hogy nagymértékben racionalizálta a Volkswagen-csoport modellpalettáját, igazi presztízsjárművek fejlesztésére is áldozott. Így történhetett, hogy miközben Piech kiakadt a VW-re, hogy túlságosan sokféle alkatrészt használnak a 2-es Golf gyártásához, minden követ megmozgatott, hogy megszülessen a világ első, 1000 lóerős autója, a Bugatti Veyron. A 450 példányban készült Veyron hátuljában egy 8 literes, W16-os motor duruzsol, amely 1000 lóerejének és 1250 Nm-nyi nyomatékának köszönhetően 2,5 másodperc alatt katapultálja 100 km/h sebességre az autót.
Az autó fejlesztése elképesztő összegeket emésztett fel. Az egy dolog, hogy több, mint 2 évet csúszott a cég a megjelenéssel, de információk szerint autónként 4,6 millió eurót buktak a gyártás 8 éve alatt. Tették ezt úgy, hogy a Veyron alapára kezdetben 1,22 millió euró volt, míg 2011-től, az 1200 lóerős Super Sport megjelenésével 1,9 millióra nőtt. Nem meglepő, hogy összesen 1,7 milliárd eurós mínusszal zárult a kaland. Ám még ez sem tántorította el a céget az utód kifejlesztésétől, így tavaly óta már az 1500 lóerős Chironnal találkozhatnak azok, akik betérnek egy Bugatti szalonba.
5. Mercedes A-osztály
Hol van már az az időszak, amikor a Mercedes-Benz név a hosszú, nagyméretű limuzinokat jelentette. Ennek az első jele az 1982-es 190-es volt, az igazi meghökkentő típusra viszont 1997-ig kellett várni. Ekkor dobta piacra a stuttgarti vállalat az A-osztályt, amelyet egy prémium, szuperbiztonságos, könnyen manőverezhető kisautónak szántak.
Az autó ezért szendvics-padlólemezt kapott, így a motor ütközéskor az autó alá csúszott be, ami korszakalkotó megoldásnak bizonyult. Tegyük hozzá, nem igazán úgy, ahogy a Mercedes remélte. A különleges kialakítás ugyanis emelt, „kisbuszos” kialakítást eredményezett, innen pedig már ti is ismeritek a történetet! Az autót letesztelte a svéd Tetnikens Varld magazin, ahol az ESP-nélküli A-osztály úgy felborult a jávorszarvas teszten, hogy csak pislogtak.
Az óriási blama okán a cég leállította a gyártást és visszahívta a már eladott autókat. A végeredmény az lett, hogy az értékesített autókba ESP-t szereltek, a gyártás újraindulása után pedig kötelező tartozékká vált a menetstabilizátor. Nem véletlen, hogy a blama szép kis összegbe került a Mercinek, a vállalat összesen 1,71 milliárd eurót veszített a W168-as kódjelű típuson.
4. Peugeot 1007
2005-ben, még évekkel a gazdasági válság előtt a Peugeot úgy gondolta, ideje megcélozni a prémium kisautóra vágyó potenciális vásárlókat. A recept egyszerű volt: vegyünk egy bevált alapot, fűszerezzük meg valami különlegessel és áruljuk sok pénzért.Így született meg a Peugeot 1007, ami a 206-os padlóólemezére épült és tolóajtajaival próbálta magához édesgetni a különleges kisautót kereső ügyfeleket. Nos, mivel szerepel ezen a listán, így kitalálható, hogy ez nem éppen jött össze. Olyannyira benézte a francia gyártó, hogy összesen 1,9 milliárd eurótól köszönhettek el a projekt alatt, azaz autónként 15 ezer euró ment kárba.
3. Volkswagen Phaeton
Egy Volkswagen (érted, népautó!) 20 millió forintért? Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem már csak emiatt is borítékolható volt a bukás. A Bugatti Veyronnál is emlegetett Ferdinand Piech ugyanakkor hitt a járgányban, úgy gondolta, szükség van egy igazi, a Volkswagen márka színvonalát bemutató járműre. Állítólag a fejlesztés során Piech kitűzte, hogy az autónak úgy kell tudnia 300 km/h-val repesztenie, hogy kint 50 fok van és belül stabilan tartja a 22 fokot a légkondi. Nem tudni, hogy ez mennyire urban legend, vagy tényleg van igazságtartalma, de az biztos, hogy az autót alaposan megtervezték, így a kor összes fontos extráját beixelhette a vásárló.
Az autó státuszát tovább növelte a drezdai üvegpalotaként is emlegetett gyártósor, amit direkt a Phaeton kedvéért hozott létre a wolsburgi gyár. Mondani sem kell, hogy a kutya nem kereste a Volkswagen zászlóshajóját, 14 éves gyártási időszaka alatt 85 ezer darabot adtak el a járgányból. Mindezt úgy, hogy Kínában azért így-úgy sikerült megismertetni a vásárlókkal a kocsit, a világ többi részét nézve jó ha ennek a számnak a felét hozták volna. Összesen körülbelül 2 milliárd eurónyi veszteséget termelt a Phaeton, nem is meglepő, hogy Kínán kívül nem kapott utódot.
2. Fiat Stilo
Távolságtartó tempomat, kulcsnélküli indítás és panoráma napfénytető egy kompakt autóban? Még ma sem rossz, hát még 2001-ben, amikor a Fiat Stilo megjelent! Az olasz gyártó ugyanis a Bravo/Brava páros után úgy döntött, megcsinálja a saját Golfját. Sajnos a történet vége az lett, hogy az autó nem találta meg a helyét a piacon. Hiába tudott sokat, sokan úgy voltak vele, hogy a német formatervért egy német autógyártó szalonjába mennek.
Ez vezetett odáig, hogy az olasz vállalat 2,1 milliárd eurót bukott az autó 7 éves gyártása alatt, azaz járművenként 2730 eurót veszítettek. Nem véletlen, hogy az utódjaként színre lépő Bravo már sokkal olaszosabb dizájnt kapott. Az már egy más történet, hogy az sem lett igazi siker…
1. Smart Fortwo
Kis autó, ami nagy bajt okozott a tervezőknek és sok pénzt veszített rajta a DaimlerChrysler konszern. Bizony, az 1. generációs Smart Fortwo bár egy zseniális járgány, anyagilag mégis az autóipar eddigi legnagyobb buktáját hozta össze anyacégének az egykori DaimlerChryslernek. A típus eredetileg Nicolas Hayekhez, az ismert svájci óracég, a Swatch Group fejéhez kötődik. Ő találta ki ugyanis az aprócska városi autó ötletét, amelyből egy parkolóhelyen kettő is elfér úgy, hogy közben két utast és azok csomagjait is kényelmesen lehet szállítani. Hayek több cégnél is próbálkozott, de végül a Daimler vezetőit győzte meg, így 1994-ben közös céget hoztak létre Micro Compact Car AG (MCC) néven. Ebben 49%-ot birtokolt a Hayek által alapított Swatch, míg a maradék a Daimleré volt.
Bár az együttműködés jól indult, a projekt óriási összegeket nyelt el. Nem elég, hogy új gyárat építettek a franciaországi Hambach-ban, a szuperbiztonságos kisautó még egyedi, alumínium elemekkel és gyűrődőzónákkal készülő tridion karosszériát is kapott, ami bár rendkívül biztonságos lényegesen megdrágította a gyártást. Ehhez jött még a szintén nem túl olcsó turbós motorkínálat és a robotizált manuális váltó is. Ezeknek nemcsak a fejlesztése, de a gyártása is sokba került. Ez természetesen meglátszott az árcédulán is, ezt pedig nem tudta ellensúlyozni a kocsi különlegessége.
A vásárlók tehát nem haraptak az 1997-ben piacra került kocsira, ezért, hogy mentsék a menthetőt, 2000-ig a Daimler fokozatosan kivásárolta a Swatch részesedését a közösen alapított vállalatból. Azt remélték, hogy átszervezésekkel és a modellkínálat felfrissítésével még változtathatnak a lejtmeneten és mégis jól jönnek ki a projektből. Ez nem jött be, a sokszori névváltoztatáson átesett Smart GmbH-t végül 2006-ban beolvasztották a Daimlerbe. És, hogy mennyit bukott a DaimlerChrysler a projekten? Nos 1997 és 2006 között összesen 3,35 milliárd eurót vesztettek, azaz 4470 eurót autónként! Nem véletlen ,hogy a mai napig ezt tartják a legnagyobb autóipari buktának, hiszen ahogyan az látható, még a 2. Helyezett Fiat Stilon is „csak” 2,1 milliárdot sikerült.