Legtöbben a közép- és a felsőkategóriás modelljeiről ismerik a Volvo-t, pedig a svéd márkának voltak kisebb típusai is. Ilyen például az 1995 és 2004 között gyártott S40-es szedán és annak kombi változata, a V40 is. Utóbbi megjelölés sok évnyi kihagyás után, 2012-ben bukkant fel ismét a Volvo-nál. Ám a második generáció már egy ötajtós, kompakt modellként tért vissza, így semmiben sem hasonlít az elődjére. Sokan a svéd Ford Focus-nak is becézik, mivel az általunk is korábban bemutatott harmadik generáció padlólemezét használja. Jelen cikkben végig vesszük, mire érdemes odafigyelni, ha egy második generációs V40-est vásárolnánk magunknak.
Ez a V40 nem az a V40
A második generációs V40-es kizárólag ötajtós karosszériával készült, ezen belül különlegesség a Cross Country változat. Ezt megemelt hasmagassága, összkerékhajtása és a látványos műanyag védőburkolatai különböztetik meg a normál kiviteltől. A V40-es formaterve nem tér el a vele egykorú más Volvo modellekétől. Hátulról azonnal felismerhető a jellegzetes hátsó lámpáiról és szépen ívelt vonalairól. Ne hagyjuk azonban magunkat rögtön elcsábulni, az átvizsgálás fontosságát most is tartsuk szem előtt. Megbízható és jól felszerelt szakműhelyt legegyszerűbben a Garvisor.com közösségi szervizkereső és értékelő oldalon találhatunk.
Két fontos dátumról érdemes szót ejteni a V40-es életciklusából. Az egyik 2015, ekkor az összes korábbi motort felváltották a saját fejlesztésű Drive-E erőforrások. Kicsivel később, 2016-ban pedig maga az autó is felfrissült, amit külsőleg leginkább a „Thor kalapácsa” menetfényes fényszóró mutat. Ezen felül új színek, felnik, kárpitok is megjelentek, bővítették a kényelmi és biztonsági extrák sorát is. Egy Volvo esetében a biztonság témakörére maximálisan odafigyelnek, ezt a kiváló, ötcsillagos törésteszt is visszaigazolja. A V40-es minden kivitelében hét légzsák és menetstabilizátor vigyáz az utasokra. Sőt, a világon elsőként gyalogos légzsákot is szereltek a motorháztető alá.
Kívül-belül svéd hangulat
Le sem tagadhatja svéd származását a V40-es belseje, jellegzetesen skandináv hangulat és minőség fogad minket. Ízléses, visszafogott formák, sok gomb és kapcsoló, amelyeket kis megszokás után könnyedén kezelhetünk. Szép részlet a lebegő középkonzol, mely mögé egy egész nagy tárolót is rejtettek. Felszereltségtől függően szövet vagy bőr, illetve fémes és fahatású dekorációs elemeket érinthet a kezünk. A kényelmükről elhíresült Volvo első ülések itt sem hiányoznak, viszont a helykínálat inkább elöl mondható tágasnak. Hátul is elférnek átlagos felnőttek, viszont sem ez, sem pedig a 335 literes csomagtér nem erőssége a V40-nek. Utóbbi az ülések lehajtásával bővíthető, de rendszeres csomagszállításhoz inkább nézzünk más típust.
Ford és PSA motorok a korai autókban
A Volvo V40-es egész széles motorkínálattal rendelkezik, mind benzines, mind dízel esetén van választék. 2015-ig a T2-T3-T4 jelöléssel egyaránt a Fordtól származó, 1,6 literes EcoBoost turbós benzinest kapjuk. Ezt 122, 150 és 180 lóerős változatban gyártották, és a korábbi Focus használtautó cikkünkben részletesen írtunk róla. Érdemes vigyázni és az olaj, valamint a hűtőfolyadék szintjét rendszeresen ellenőrizni. Ezen felül csak a gyártói előírásoknak megfelelő olajat használjuk, amit 10-12 ezer kilométer után ajánlott cseréltetni.
A T4 felirat egy másik motort is takar, ez egy saját fejlesztésű 2 literes erőforrás, ugyancsak 180 lóerős teljesítménnyel. Nem szokványos, hogy öthengeres, így viszont szép hangja is van. Azért a hangján túl fordítsunk figyelmet a hűtő- és klímaradiátorokra, illetve a közéjük lerakodó szennyeződésekre. Ez túlmelegedéshez vezet, de egy másik sűrűn előforduló gond az olajleválasztó membrán meghibásodása. Jelentősebb olajfogyasztást okoz a beragadt olajlehúzó gyűrű és a forgattyúsház-szellőzés eltömődése. A kenőanyag a vezérműtengely szimeringeknél is elszökhet. Lehetőleg az előírt 120 ezer kilométernél hamarabb cseréljük le a vezérlést, az elszakadó szíj okozta kár jóval drágább lesz. A felsorolt hibajelenségek a T5 jelű csúcsváltozat 2,5 literes, szintén öthengeres, 250 lóerős motorjánál is felbukkannak.
Dízelek esetén 2015-ig egy 1,6 és egy 2 literes egység került a motorháztető alá. A kisebbik a francia PSA HDi motorja, minimális módosításokkal, 115 lóerővel. Ennél különösen figyeljünk a megfelelő minőségű gázolaj használatára, a befecskendezők ugyanis érzékenyek erre. Kevésbé meglepő a könnyen eltömődő EGR szelep és részecskeszűrő. A nagyobb dízel öthengeres, ami igen ritka, 150 és 177 lóerejével dinamikus haladást biztosít. Az előbb említetteken túl a hosszbordás szíj állapota érdemel figyelmet, mert ez szakadás esetén legtöbbször a vezérműszíjat is tönkreteszi. Ez utóbbi jóval nagyobb és költségesebb problémát okoz.
A Drive-E motorok megbízhatóbbak
2015-től a Drive-E motorok benzines és dízel fronton is felváltották a korábbi hajtásláncokat. Előbbi esetben 1,5 literes, valamint 2 literes négyhengeresből áll a választék. Mindkét motorból létezik 122 és 152 lóerős teljesítményű, de a nagyobb 190 és 250 lóerős kivitelben is készült. A megjelenés utáni első motorokon olajfogyasztási probléma lépett fel, ezt a dugattyúk és az olajlehúzó gyűrűk módosításával javították. Az összes Drive-E motor különösen kényes a megfelelő motorolajra, tehát a gyári előírásoknak megfelelő kenőanyag használata kiemelten fontos. A Total Quartz INEO XTRA V-Drive 0W-20 olaj használatával tökéletes védelmet biztosíthatunk autónk számára. Ezt a motorolajat azonnal, készletről megvásárolhatjuk a Bárdi Autó hazai kirendeltségein és a webáruházban egyaránt.
A dízel esetében egyetlen, 2 literes egység váltotta a korábbiakat, háromféle, 121, 152 és 190 lóerős teljesítményszinttel. Itt egy komolyabb gyári visszahívásra is sor került, mivel a műanyag szívósor hibájából kigyulladhat az autó. A javítás megtörténtét feltétlenül ellenőriztessük le megvásárlás előtt. Vizsgáljuk meg a turbó és az intercooler gumicsöveit, a visszaeső teljesítmény ezek repedésére utalhat. Olajfolyásokat a szelepfedél és tömítések körül vehetünk észre, az EGR és a részecskeszűrő persze itt is törődést igényel. Minden Drive-E motor esetén érdemes az előírtnál hamarabb vezérlést cseréltetni, a szíj szakadása költséges javításhoz vezet.
A futómű kényes pont
A motorokhoz hasonlóan sebességváltóból is van választék, de kézi váltóból csak hatfokozatú létezik. Az automata esetében a 2015-ig gyártott motorokkal, a T4 és D2 kiviteleknél a Ford PowerShift hatfokozatú duplakuplungos szerkezetét kapjuk. Jobban járunk, ha ezeket elkerüljük, nem túlzottan megbízható és hiba esetén drágán javítható. Minden más esetben az először hat-, majd később nyolcfokozatú GearTronic hagyományos automatával találkozunk. Ezt a japán Aisin gyártotta a Volvo számára és sokkal megbízhatóbb, tartósabb konstrukció. A hajtásláncon kívüli fő problémaforrásnak elsősorban a hátsó futómű számít, itt a zajok, a kopogó hangok jelzik a problémákat. Ez származhat a lengéscsillapító vagy a rugók, de a különböző lengőkar szilentek felől is. Utóbbi esetben cserénél a német febi kiváló minőségű lengőkar szilentjét választva egy tartós és megbízható alkatrész kerül az autónkba. A febi szilenteket polcról, azonnal elérhetően megvásárolhatjuk a Bárdi Autó webshopjában és a magyarországi kirendeltségek bármelyikében.
Kívül-belül szép formavilágával, átlagosnál minőségibb kialakításával a Volvo V40 kategóriájában különlegességnek számít. A cikkben felsorolt hibák alapján érdemes a 2015-ös motorpaletta váltás utáni autókat keresni, de ez az anyagi lehetőségeinktől is függ. Eladó V40-est már 2,5-3 millió forinttól is találhatunk, ezek nagy futású és dízelmotoros autók. A 3 millió forintot elhagyva megkíméltebb, jobban felszerelt példányokra lelhetünk, ezek többsége szintén még a régebbi dízelekkel szerelt. 150 ezer alatti futásúak kb. 4-5 millió forint, 100 ezer alattiakat pedig 5 millió forint felett érdemes keresni. A legfiatalabb, kevés kilométerrel és sok extrával rendelkező változatok ára akár a 7-7,5 millió forintot is meghaladja.
