Azon általában senki nem lepődik meg, ha egy autógyártó gigavállalat közös alkatrészeket használ az egyes típusaiban: elég csak körbenézni egy Seat és egy Volkswagen belterében, hogy találjunk hasonlóságokat, ahogyan egy Peugeot vagy Citroen vizsgálata során is fedezhetünk fel ugyanolyan részegységeket. Az azonban lényegesen érdekesebb, amikor egy prémium, netalántán szuper ritka autóban bukkanunk “közönséges” elemekre. Most ilyenekből mutatunk párat:
Aston Martin DB7
Az Aston Martin 1994-től egészen 2004-ig gyártotta a DB7-est: a típus már új korában is nagy népszerűségnek örvendett, olyannyira, hogy ez a brit autógyártó legnagyobb példányszámban eladott típusa.
Az eredetileg hathengeres motorral gyártott, később már V12-essel is megvásárolható modell idővel igazi klasszikussá vált, így még az olyan “apróságokat” is hajlandóak vagyunk neki elnézni, mint a Mazda 323-ról származó hátsó lámpák, vagy épp a Mazda MX5-ről érkezett belső ajtónyitók.
Ez egy DB7-es ajtaja
Ez pedig egy MX5 NA-é
Nemcsak kívül, de a lemezek alatt is találkozhatunk más típusok alkatrészeivel: a padlólemez például a Jaguar JXS-ből érkezik, ezt módosították az Aston Martin szakemberei. A hathengeres “belépőmotor” is Jaguar fejlesztés, míg a négyfokozatú automata váltó a General Motors-tól érkezett.
Lamborghini Diablo
1998 nagy változásokat hozott a Lamborghini Diablo életében: a modell ekkor esett át egy alapos ráncfelvarráson, amelynek keretében megnövelték a motor teljesítményét, szebb belteret rajzoltak a modellnek és eltűntették a korábbi Lamborghinikre is oly jellemző bukólámpát.
Az új orrhoz azonban nem óhajtottak saját lámpát fejleszteni: a Diablo egyszerűen megkapta a Nissan 300ZX lámpáit. Olyannyira a Nissantól jött az alkatrész, hogy még a japán gyártó logója is megtalálható a búra felső részén: ezt egyszerűen eltakarták egy szénszálas elemmel – hiszen ami nem látszik, az nincs is.
TVR Griffith
Nem mondhatnánk, hogy Magyarországon sokan ismerik a TVR márkát, az 1947-ben alapított autógyártó ugyanis egész életében inkább csak hazájában, Angliában volt ismert. Ugyan napjainkban tetszhalott állapotban van a márka, az 1990-es években egyik fénykorát élte: volt olyan időszak ,hogy egyszerre 4 típusuk is gyártásban volt!
Ezek közé tartozott a Griffith, amely akár 340 lóerős, 5 literes motorjával garantáltan megmosolyogtatta és – elektronika hiján- megdolgoztatta sofőrjét.
A mögöttük jövők pedig az autó hangos durrogására, a kerekek csikorgására és az Opel Vectra A-ból származó hátsó lámpákra figyelhettek: a kisszériás típus egy, hazánkban is ismert modell lámpatestével szeli az utakat.
Maserati GranTurismo
Alig néhány hónappal ezelőtt, 2019 decemberében fejezték be a Maserati GranTurismo gyártását: a négyüléses GT Ferrari fejlesztésű motorjainak és mind a mai napig lenyűgöző formájának köszönhetően már a kezdetektől megtalálta a maga közönségét: többek között ennek a típusnak köszönhető, hogy még a Maserati legsötétebb éveiben is produkált egyáltalán eladási számokat a márka.
Akárcsak a GranTurismo külseje, úgy a belseje is megdobogtatja az ember szívét: a tökéletes üléspozíció és a rengeteg bőr azt is elcsábítja, akinek az autózás legfeljebb az A-ból B-be való eljutásról szól. Jól tudhatták ezt a Maseratinál, hiszen nem is törödtek az olyan apró részletekkel, mint a fejegység, amely számunkra leginkább a 2000-es évek elején-közepén gyártott Peugeot típusokból lehet ismerős.
Igaz, hogy a fejegységen szereplő matrica alapján az akkoriban a Fiat-csoporthoz tartozó Magneti Marelli fejlesztéséről van szó, mégis furcsa, hogy egy, a konszern zászlóshajójának számító típusnál nem is törődtek azzal, hogy legalább egy új előlapot kapjon a készülék.
Lotus Esprit
Akárcsak a Lamborghini Diablo, úgy a Lotus Esprit is egy frissítés alkalmával kapott jól felismerhetően más autógyártótól származó alkatrészt.
A típus 1993-as modernizálása során – a Diablohoz hasonlóan- eltűntek a bukólámpák, illetve frissítésen esett át az autó hátulja is. Ekkor kapta meg az Esprit a Toyota AE86-os, igen, a napjainkban is rajongásig szeretett Corolla, a “hacsi” lámpáit.