Bár egy-egy új autó bemutatását több piackutatás és közönségteszt előzi meg, így is előfordul, hogy alaposan tévútra futnak. Írásunkban 5 olyan autót mutatunk be, amelyeknek meg sem kellett volna születnie.
Nissan Murano CrossCabriolet
Kabrió-SUV: Bár a kupé- vagy épp izom-terepjárók korában az ember már kevés dolgon lepődik meg, a néhány évvel ezelőtt megjelent Nissan Murano CrossCabriolet még mindig meghökkentő. A japán tervezők ugyanis úgy ítélték meg, az Egyesült Államoknak feltétlenül szüksége van egy olyan SUV-ra, aminek hiányzik a teteje. Nos, kiderült, hogy ez nem igazán van így, úgy is fogalmazhatnánk, hogy olyan piaci rést próbáltak betömni, ami nem is létezett.
A 2010-ben megjelent autó 48 ezer dolláros áron nyitott, ezért a pénzért pedig 5-ös BMW-k, E-osztályú Mercedesek és A6-os Audik területére lépett be a Nissan. Jó, egyik sem egy kabrió-SUV, de azért érezzük át, hogy ekkora összegért már igazi prémium autókat lehet kapni. Sőt, kicsivel többért már prémium SUV / prémium Cabrio is elérhető volt, így sokan inkább választottak egy nyitható tetös Mercedest vagy egy terepjárót, mint a Nissan különlegességét. Az autó 4 évet élt, 2014-ben állították le a gyártását és bejelentették: nem lesz utód. Nem vagyunk meglepve.
Pontiac Aztek
Mi van akkor, ha a tervezőknek kötelező innovatív modelleket előállítani? Akkor születnek az olyan torzszülemények, mint a Pontiac Aztek.
Bob Lutz, a GM egykori elnöke beszélt korábban arról, hogy az Aztek létrejöttéhez szükség volt arra, hogy a vállalat vezetői ukázba adták: „az új modellek 40%-ának innovatívnak kell lenni”. Ráadásul pedig az Aztek fejlesztőcsapatának elsőszámú embere egy kritikát nem tűrő illető volt, aki biztosította az alkalmazottait: akinek nem tetszik valami, az ki van rúgva. Nem csoda, hogy mindenki néma csendben tette a dolgát, aminek a vége ez a szörnyszülött lett.
A történetben az az igazán megdöbbentő, hogy annak ellenére folytatódott a tervezés, hogy egy korai közönségtesztnek alaposan kritizálták az Aztek egy prototípusát. Ha másra nem is, arra mindenképp jó volt az Aztek bukása, hogy rávilágítson: nem lehet erőből innovatívnak lenni… Persze manapság már sokan örülnek a GM őrültségének, hiszen a Breaking Bad sorozatnak hála mára igazi kultautóvá avanzsált a kétezres évek egyik legcsúnyább amerikai autója.
Rover CityRover
Nem mondhatnánk, hogy az angol autóipar az elmúlt 100 év során ne termelt volna ki magából igen érdekes autókat, de a CityRover még azok közül is kiemelkedik. Hiszen mire is van szüksége egy haldokló márkának, ha nem egy indiai kisautó átmatricázot verziójára? A CityRover ugyanis nem más, mint egy átemblémázott Tata Indica. Erre azért volt szükség, mert az akkortájt a márkát tulajdonló Phoenix Consortium-nak nem volt pénze, így ilyen látszatmodellekkel próbálták frissíteni a kínálatot.
Ugyan kétségtelen tény, hogy a Tata napjainkban a Jaguar Land Rover vállalat tulajdonosa, az indiai cégóriás saját autói továbbra sem az élvonalat képviselik, hát még 2003-ban, amikor a típus megjelent. Az 1,4 literes, 86 lóerős aggregáttal ellátott autók darabjáért az MG Rover 3000 fontot fizetett, aztán szép haszonkulccsal próbálták meg továbbadni: kezdetben ugyanis 6495 font, majd, miután az eladások beleálltak a földbe, 5595 fontos vételáron akarták értékesíteni az autót.
Azt sajnos nem tudjuk, hogy önerőből meddig húzta volna a csökkentett vételárú angol-indiai kiskocsi, hiszen a Rover 2005-ös csődje után végleg befejeződött a típus karrierje.
Aston Martin Cygnet
Szigorodó környezetvédelmi előírások: „mindössze” ennyi kellett ahhoz, hogy az Aston Martin úgy döntsön, eljött az ideje egy környezetbarát típusnak. De nem az történt, hogy kifejlesztettek egy saját modellt. Helyette fogták a Toyota IQ névre keresztelt apróságát, rányomtak az orrára egy Aston Martin hűtőrácsot, belül kibélelték bőrrel és kész is volt a Cygnet.
A vállalati kommunikáció szerint azért volt szükség az autóra, mert az Aston Martin ügyfeleinek többsége szeretett volna magának egy kis, városi autót és ezt az igényt elégítették volna ki. Ez akár igaz is lehetne, de biztosan nem arra lett volna szükségük, hogy egy körülbelül 3,5 milliós kisautót 10 millióért vásároljanak meg: ennyi volt ugyanis a felára a Toyota-testvérhez képest. A kezdetben kizárólag az Aston Martin ügyfeleknek, később pedig már mindenkinek osztogatott autó meg is bukott. Alig 2 év után állították le a gyártását.
Plymouth Prowler
A Pontiac Aztek után ismét egy amerikai modellről van szó, ez pedig nem véletlen. A 90-es évek amerikai autóipara ugyanis ontotta magából a felemásan sikerült autókat. Nem volt kivétel ez alól a Chrysler-csoport egykori márkája a Plymouth sem. A tervezők szabad kezet kaptak, hogy előálljanak valami különlegessel. Mivel akkoriban a vállalat vezető formatervezője Thomas C. Gale volt, aki rajongott az 1930-as évek autóiért, nem meglepő módon egy „hot-rod” utánérzésű járgány született. A gond csak az volt, hogy bár az autó a tucatmodellekhez képest egyedi volt, pont azt nem tudta, amiért a legtöbben ilyeneket vásárolnak: a vezetési élményt.
Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy a Prowler kizárólag automata váltóval volt elérhető, manuális opció sosem készült. Ezt tetézte még az is, hogy kezdetben egy 217 lóerős V6-os motor dolgozott az autó orrában, ami a V8-ak világában igencsak kevésnek bizonyult. A Plymuth – észlelve a problémát -a 98-as modellévtől már egy erősebb, 257 lóerős V6-ost helyezett a motortérbe, az autó tehát már ment, de így sem vált különlegesen erőssé. Az autóból öt év alatt tízezer darabot adtak el, majd utód nélkül szüntette be a gyártását a Chrysler.