2016-ban mutatott be legutóbb új modellt az Alfa Romeo, ezért az olasz márka fanatikusai már kiéhezve várták az újdonságot. Annak is van oka, hogy a globális leleplezéshez Como városát választotta a gyártó. Itt született Volta, az akkumulátor feltalálója, a Tonale pedig fontos tudást rejteget, már ami a hajtásláncot illeti. Ráadásként a C-SUV szegmensbe belecsöppenő crossover egy hágóról kapta a nevét. Az Alfa Romeo pedig nagyon sokat vár tőle, hiszen az utóbbi esztendőkben igen komoly hullámvölgybe került a vállalat.
Szívhez szóló külső
Az biztos, hogy külsőleg nem lehet belekötni a Tonaléba, persze vannak benzinvérű felhasználók, akiknek a SUV-ok egyszerűen idegenek. Ugyanakkor a Stelvio is megmutatta, hogy párosulhat vezetési élmény egy crossoverhez is. Mondjuk tesztalanyunk nem az a tipikus “úgy megy, hogy letépi a fejed”, főleg ezzel a motorral. Viszont ahogy kiszállunk belőle, azonnal visszanézünk rá, és ha ilyen történik, akkor szeretjük igazán az autónkat.
A Tonale 4528 milliméteres hosszúsága 1601 milliméteres magassággal párosul. Ez még az a méret, hogy városban is jól lehessen használni, de hárman-négyen is kényelmesen tudjunk utazni vele. A Tonale eleje mindenesetre egészen ügyesen lett tekintetvonzó. Megdobogtatja a régi Alfák tulajdonosainak szívét is, hiszen a cápaorr a 159-est juttatja eszünkbe, ami egyike a legszebb Alfáknak. A lámpák is hasonlítanak, csak itt már mátrix ledek dolgoznak, bónuszként pedig futófényes index jelzi az irányváltást.
Tetszetős részletek
Elölről nézve is agresszívek a formák, markánsak a vonalak, a pajzs pedig már az újfajta. Az ebben lévő rácsok dizájnja került a lökhárítóba is, bár a fényes lakkozás hosszabb távon kényesnek bizonyulhat. Csodaszépek a 19”-os keréktárcsák, noha a magyar utakra necces egy ekkora felni, hiszen sok helyen találkozhatunk úthibákkal. Ám dizájn szempontjából mindenképpen tetszetős, főleg, hogy a féknyergeket pirosra festették, ami remek összképet alkot a sötétszürke felnivel. Ügyes megoldás a visszapillantónál az olasz zászló, viszont sok műanyag elem is fényes fekete felületű, ami elegáns, de sérülékeny.
Korrekt az összkép tehát oldalról is, a helykínálat pedig kellemes, négy ember számára bőven van belül hely, lábtér és fejtér szempontjából egyaránt. A crossover feneke is szemrevaló, főleg a lámpák, amiknek menetfényei ha felvillannak, akkor olyan mintázatot rajzolnak, mintha dobogna a kocsi szíve. Ezt látva a miénk biztosan fog. A hátsó szélvédő keskeny, nem olyan egyszerű kilátni, a manőverezést éppen ezért tolatószenzor és jó minőségű kamera is segíti. A márkaembléma alatt fedezhető fel a Tonale felirat, aminek formája a kézírásra hasonlít. Apró részletek, de jelentősek. Az újdonság hátuljánál is a diffúzorszerű elembe lehet belekötni, mert ez is lakkozott, bár a szalonban még biztosan hívogató lesz. A csomagtartó mérete a kategória átlagának megfelelő, az 500 litert akár nagyobb bőröndökkel is telepakolhatjuk, pláne, ha ledöntjük a hátsó ülések támláit, mert akkor akár 1500 litert is nyerhetünk.
Sportos és minőségi beltér
Beülve sem érzi majd úgy a vásárló vagy az érdeklődő, hogy az Alfa ne tett volna meg mindent a kényelemért. Teljesen rendben van az anyaghasználat, általában inkább finomabb anyagokkal nézhetünk farkasszemet, persze nem minden fenékig tejfel, de összességében mindenképpen dicsérhető. Nem recseg, nem ropog semmi, a szélzaj is csekély, ha nagyobb sebességgel autózunk a pályán, akkor is inkább a gördülési zaj hallatszik, ám az sem vészes. Elegáns és feszes az ajtónyitó kilincs, a piros varrás is jól áll a bőrnek. Kényelmesen megmarkolható a kormány, a multigombokkal pedig a tempomattól kezdve a hangerőig minden vezérelhető, itt találjuk egyébként a motorindításra szolgáló start/stop gombot is. Meglehetősen nagyok lettek a váltófülek, megszokást igényel a méretük, utána viszont nagyban segíthetik a váltást, főleg, ha az ember sportosabban szeretne vezetni. A módoknak megfelelően változik a 12,3”-es kijelző képe (van klasszikus rajzolás is), ami kiváló színekkel és betekintési szöggel dolgozik, rengeteg adatot láthatunk rajta.
A 10,25”-es központi kijelzőn gyorsan és akadozásmentesen fut a fedélzeti rendszer. Sok funkció között kell kiigazodni, de ezt okostelefonos tükrözéssel (Android Auto és Carplay) áthidalhatjuk. Szerencsére az Alfa nem társított érintőgombokat a kijelzőhöz, a klímavezérlés önálló, fizikai gombsort kapott, ez így jó. Kicsivel lejjebb ott a DNA kapcsolója, a D a dinamikus, az N a normál, az A pedig csúszós úthoz való. D állásban keményebb lesz a kormányzás visszacsatolása és a pedálok reakcióideje is. A szivargyújtó mellett akad USB-A és USB-C foglalat és vezetékmentes töltőpad is, a váltókar picit bumszli, de jó fogású. Magasabb felszereltségnél fotelszerű kényelmet adnak az első ülések, az üléspozíció magasabb sofőrök számára is jól beállítható. Nem takar ki sokat a látótérből a tükör, vezeté közben sincs bunkerszerű érzése az embernek.
Lágyhibrid kicsit másképp
A külcsín és a belső taglalása után viszont jöjjön lélek. A Tonale gyönyörű testében egy 1.5-ös, 130 lóerős, turbós, közvetlen befecskendezésű szív dobog, ami 240 newtonméteres nyomatékra képes. Van belőle 160 lóerős kivitel is, ott viszont már változó lapgeometriájú a turbó. A két erőforrás között gyorsulás és végsebesség terén is van különbség, előbbi 9,9, utóbbi pedig 8,8 másodperc alatt van százon, a maximális tempó pedig 195 és 210 km/h lehet. De a crossover igazi különlegessége nem ez. Van ugyanis egy 15 kilowattos (20 lóerős) villanymotor, valamint egy 0,8 kilowattórás akkumulátor is a rendszerhez kötve. Az 55 newtonméteres nyomaték elinduláskor, tolatáskor, parkoláskor, vagy éppen a dugóban araszolgatáskor jöhet jól. Ami pedig a legjobb benne, hogy önmagában is képes hajtani az autót, ami a mild-hybrid rendszerrel szerelt modellekre egyáltalán nem jellemző.
Így fordulhat elő, hogy akár 50-nel közlekedve is elég a villanymotor, vagy elindulásnál sem kell azonnal bekapcsolnia a benzinmotornak. Mondjuk zöld rendszámra vagy nagyobb hatótávra ne számítsunk, de mindenképpen segítség. Az összteljesítmény pedig nyilván elmarad attól, amit egy vérmesebb Alfa fanatikus elvár, az általunk tesztelt 130 lóerős példány azért nem egy rakéta, de közlekedésre alkalmas, autópályán is marad ereje egy esetleges gyorsításhoz. Aki azért dinamikusabb vezetésre vágyik, ő a 160 lóerős kivitelben, vagy a később érkező és bőven 200 lóerő feletti teljesítménnyel kecsegtető plug-in változatban találhatja meg a számításait. A kormányzás így is direkt, az elöl rugóstagos, hátul pedig három lengőkaros MacPherson felfüggesztés inkább a városi közlekedésre lett hangolva. Nem túlzottan puha, de az utakat jól csillapítja, tehát nem a legkeményebb szerpentineket kell vele keresni, hanem a csendes suhanás szerelmeseinek lesz szerethetőbb.
Városban is takarékos
Ehhez járul jótékonyan hozzá a 7 fokozatú duplakuplungos automata váltó, ami finoman dolgozik, szépen kúszik, a pedálok lenyomására sem ránt be az autó, menet közben pedig észrevétlenül vált. Elég gyorsan pakolja fel a fokozatokat, a hetediknek az áttételezése viszont hosszú, így 130-140 km/h környékén sem forog 2200-nál többet a motor, ami fogyasztás szempontjából előnyös. Hogy ez pontosan mit jelent? A tesztút során átlagosan 7,4 liter jött ki 100 kilométerre. Ebben volt városi araszolás, országút és autópálya is, szóval ez az abszolút vegyes. A legjobban 90-100 körül eszik a Tonale (mint minden más autó), ilyenkor 5-5,5 literrel is beéri. Pályán inkább 7-8 literre számítsunk, városban viszont nem annyira éhes a hibridrendszernek köszönhetően, óvatosabb lábakkal kijöhetünk 7 liter könyékén.
Biztonságos, de nem olcsó
Az Alfa gyönyörűsége az Euro NCAP teszten is 5 csillagos értékelést kapott, ami nem véletlen, hiszen a merev kasztni mellett egy rakás vezetősegítő asszisztens szolgáltatással látták el. A teljesség igénye nélkül van keresztirányú forgalomfigyelés, fékasszisztens, táblafelismerés, holttérfigyelés, automata parkolás, tempomat, tolatókamera és még sorolhatnánk. Eddig alighanem elégedettek lehetünk a felhozatallal, ám az Alfa Romeo megkéri az árát a legkisebb crossoverének. Az alapár ugyanis 15 millió forinttól indul, ezzel kedvezőbb költségekkel számolhatunk, mint a Giulia vagy a Stelvio esetén. Így sem filléres mulatság viszont, főleg jobb felszereltséggel vagy erősebb motorral, mert úgy már bőven 17-18 millió forint környékén járunk, és hiába drágult iszonyatos mértékben minden új autó, ez egyáltalán nem kevés, már-már a prémium kategória alja.
Konkurensből van is néhány, a Kia Spotage, a Hyundai Tucson mind szépek és jók, de milliókkal kerülnek kevesebbe, a Mazda CX-5-öt is kevesebből megúszhatjuk, ha pedig a magasabb árszintet nézzük, akkor ott a BMW X1, a Mercedes GLA, vagy éppen az Audi Q3. Szóval nem könnyű a Tonale helyzete, pedig sok múlik rajta. A gyártó szerint szép számmal érkeznek a rendelések, kérdés, hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy végre tényleg fényes jövőt biztosítson a nagymúltú márkának.