Nem is gondolnánk, de már a 19. században is volt kormány az autókban. Mondjuk autónak nevezni az akkori járműveket nyilván mostani szemmel már vicces, de alighanem a jelenlegi korra is ezt mondják majd szűk másfél évszázad múlva. Történt ugyanis, hogy 1894-ben Alfred Vacheron a méltán híres Párizs-Rouen versenyre nevezett be, méghozzá egy kormánnyal szerelt, 1893-as Panharddal. Ismereteink szerint ez volt az egyik első olyan megmérettetés, amin már kormánnyal szerelt négykerekűvel induló versenyzőket jegyeztek fel.
1898-ban pedig már minden modelljét ilyen megoldással látta el a francia gyártó. Természetesen más vállalatok sem akartak lemaradni, így záros határidőn belül lényegében a kormánykerék lett az irányítás fő eleme, ez kapcsolta össze az embert a gépekkel. A legelső, kör alakú kormánykerékkel Daimler próbálkozott, de természetesen bőven voltak még mások is. A következő nélkülözhetetlen dolog a duda lett, ami eleinte még kezdetleges volt ugyan, de nyilván így lehetett figyelmeztetni az úton lévőket (akár gyalogosokat is), hogy ideje kitérni az útból.
Mindenekelőtt: hogyan fogjuk helyesen a kormányt?
Ezt már akkor igyekeznek belénk nevelni az oktatók, amikor először elkezdünk rutint szerezni a vezetésben. A leginkább elfogadott változat szerint a megfelelő fogásmód az, hogy nagyon kicsit behajlítjuk a könyökünknél a kezünket, majd 9 és 3 óránál (tehát az óramutatónak megfelelően) markoljuk meg a kormányt. Fontos az is, hogy az ülést úgy állítsuk be, hogy kinyújtott kéz esetén a csuklónk pont a kormány tetejéhez tudjon illeszkedni. A pontos fogásmód azért is fontos, mert így tudunk a legjobban reagálni a hirtelen és nem várt forgalmi szituációkra.
Egy ujjal nem szabad tekerni a kormányt és a sokszor látott félig a könyöktámasz felé dőlve egy kézzel történő vezetés sem biztonságos, de lehetne még sorolni a helytelen fogásmódokat sajnos.
Eleinte fa, aztán fém, most pedig műanyag – de a ’20-as évektől mindig dudával
A kormánykerék alapvetően mindig a kormányrúd végén volt megtalálható. A küllők száma természetesen mindig változott, ma pedig már leginkább felszereltségtől függ, ráadásul manapság már az alakja is módosítható (például D-alak), ezáltal sportosabbá válhat a beltér, plusz a ki- és beszállás is egyszerűbb, kényelmesebb lehet. Bevett szokás az autógyártóknál, hogy a logó szinte mindig a kormány közepén, jól látható részen helyezkedik el. Logikus magyarázata nincs, maximum annyi, hogy a sofőr mindig emlékezni fog arra, hogy milyen márkájú autóban is ül.
A kormány eleinte fémből készült, amit fával borítottak be. Idővel viszont változtattak az anyaghasználaton, a fát pedig műanyag váltotta, jellemzően valamilyen bakelit anyag. Ennek oka nem csak az volt, hogy csökkentsék az anyagköltségeket, hanem a fa sokszor eltört egy baleset következtében, ami további súlyos sérüléseket okozott. Az 1950-es években pedig már a bőr terjedt el, hiszen így a sofőröknek jóval biztonságosabb fogás állt rendelkezésére, ráadásul a legtöbb vállalatnál ekkor került a kormány mellé is az indexkar, szóval fontos évtizedről volt szó.
Manapság pedig már nem csak a bevonat a fontos, hanem a funkciók is, bőven találunk olyan autókat, amikben már multikormány található, méghozzá rengeteg fizikai, vagy éppen érintésérzékeny gombbal. Akárhogy is, az 1920-as években megjelenő duda szinte elválaszthatatlan társa lett a kormánykeréknek, jellemzően vagy középen, vagy pedig két gombot együttesen megnyomva tudjuk jelezni szándékunkat.
A gyártók persze igyekeztek minél könnyebbé tenni az autók kormányzását. A szervo megjelenésével hatalmas áttörést értek el, most pedig már az új modelleknél egy ujjal is lehet tekerni a kormányt, köszönhetően az elektronikus rásegítésnek. Ettől függetlenül még ne így kezeljük, mert ahogy írtuk, nem biztonságos, ám a manőverezést, a parkolást nagyban tudja segíteni, főleg nagyobb járműveknél, például buszoknál vagy kamionoknál.
A kormánykerekek átmérője is nagyon változó; függ a felszereltségtől, az autógyártó elképzeléseitől vagy éppen a jármű méretétől. Normál személyautókban a 40 centiméteres átmérő a jellemző, teherautóknál viszont a 80 centimétert is elérheti, ami nem véletlen, hiszen így nagyobb erőt tud a sofőr kifejteni, nagyobbat tud tekerni a kormányon. Szerencsére már a kormánymagasság és -mélység állítása is szinte alapfelszereltség, pont azért, hogy a vezető megtalálhassa a lehető legkényelmesebb és legbiztonságosabb pozíciót.
Az 1970-es években is nagy áttörés következett be, olyan funkciókkal gazdagodott a kormánykerék, mint például a tempomat bekapcsolása. Az 1980-as időszak is tudott újat mutatni, ezekben az esztendőkben a légzsákok integrálása jelentette a legnagyobb biztonságtechnikai vívmányt, az 1990-es esztendőkben pedig már rengeteg gomb került a kormányra, ezzel lényegében bevezetve a multikormány fogalmát.
Kihalóban a kormánykerék?
Mi lesz a jövőben? Lesz még az autókan kormány? Egy dolog szinte egyre biztosabban látszik; az önvezető autók radikális változást hoznak majd az autóiparba. Ugyanúgy kell ezt elképzelni, ahogy az internet vagy éppen az okostelefon megváltoztatta a mindennapjainkat, de gondolhatnánk akár a hangvezérlésre is. Itt viszont felvetődik a kérdés, hogy ha már önvezetésre képes egy autó, akkor valóban szükség van-e egy irányításra szolgáló részegységre.
A válasz egyelőre nem egyértelmű, ám logikailag inkább az igen felé billenne a mérleg nyelve. Hogy miért? Azért, mert hiába önvezető egy autó, a sofőr elvileg bármikor átvehetné az irányítást. Vagy ha éppen elromlik az önvezető rendszer, akkor ne kelljen autómentőt hívni, vagy ne ragadjunk a semmi közepén, hanem kvázi B-verzióként azért még hazakormányozhassuk a kocsinkat.
Vezetést támogató rendszerek
A fent leírtak még úgy is megállják a helyüket, hogy a mai autókban rengeteg olyan szenzor található, ami segíti a vezetést. A legfontosabbak között lehetne említeni a sávelhagyásra figyelmeztetést, a sávtartást, vagy éppen az adaptív tempomatot, amelyek már valóban az önvezetés bizonyos szintjét jelentik. Lényegében az önvezetés alacsony szintjét, hiszen a mostani kategóriák szerint az ötös lenne a teljesen önmagától közlekedő autó, de jelenleg még csak a kettes, nagyon maximum a hármas szintnél tartunk.
A cél természetesen az, hogy az emberek bízzanak az autókban, bízzanak az önvezetésben, ám az út még nagyon hosszú, különböző kimutatások szerint a 2030-as évek közepén láthatunk majd ötös szintre képes modelleket. Nem kizárt, hogy a Marsra is akkortájt jut majd először ember, szóval nagyon-nagyon izgalmas és korszakalkotó évtized lesz.
Ahány márka, annyi elképzelés
Így vagy úgy, az autógyártók igyekeznek valami újat kitalálni, valami olyat beépíteni a különböző típusokba, ami egyrészt különleges, másrészt biztonságos és mindenképpen segíti a vezetési élményt. Persze vannak olyan megoldások is, amelyről egyelőre elképzelni nem lehet, hogy kényelmesek lesznek, gondoljunk csak azokra a koncepciókra, mint amit például a Knight Riderben is láthattunk. Sőt, a legújabb Tesla Model S-ben már szinte meg is valósult ez.
De ott van a Volkswagentől származő I.D.VIZZION is, ahol már teljes mértékben kormánykeréktől mentes autókat képzel el a német óriás, egy olyan belteret, ahol az emberek egymás felé fordulva beszélgetnek, vagy éppen pihennek, sőt, akár még teljesen be is sötétíthetnek, ha privát szférára vágynak.
Meglátjuk tehát, hogy a lassan 130 éves történelem miként folytatódik, de abban még biztosak lehetünk, hogy sok évtizeden keresztül lesz alkalmunk saját kezünkbe venni az irányítást, egy idő után ha nem is az új autókban, de a régebbi modellekben, vagy éppen a használtautókban biztosan.
Ezek is érdekelhetnek:
5 MEGHÖKKENTŐ KORMÁNYKERÉK A MÚLTBÓL