Termékek tucatjai vesznek minket körül, így sok esetben nem is foglalkozunk azzal, hogyan is hívják azokat. Így van ez a tévénkkel, a telefonunkkal és bizony sok esetben az autónkkal is. Ez azt is jelenti, hogy egy autógyártónak igen ügyesnek kell lennie ahhoz, hogy a típusa neve valami különleges, figyelemfelkeltő legyen. Ebben az írásban 6 olyan típust mutatunk be, amelyeknél szerintünk ezt sikerült elérni:
Dodge Demon
Demon, azaz démon. A Biblia szerint tisztátalan, gonosz szellem. Még egy, az autókhoz fikarcnyit sem kanyító ember számára is azonnal világossá válik, itt valami durváról van szó. Az elnevezés nem véletlen, ugyanis ember legyen a talpán, akinek nem fordulnak meg cifra gondolatok a fejében, amikor a Dodge Challenger Demon volánja mögé ül.
Az elképesztő masina 840 lóerős és kifejezetten úgy alkották meg, hogy a gyorsulási versenyek sztárja legyen. Még arra is képes, hogy a speciális, az első tengelyre szerelhető “virsligumik” használatakor egy izmosabb rajt esetén 89 centin keresztül a levegőben tartja a kerekeket! Nem meglepő, hogy a Demon-t gyorsan elkapkodták, hiszen az alig 3000 darabos limitált szériájú autó egy-egy példánya alig 25 millió forintnyi dollár, ekkora összeg pedig semmiség 840 lóerőért.
Ferrari Testarossa
Az olasz autónevek sok esetben már csak olaszosságuk miatt is jól hangzanak, de itt is vannak fokozatok. Szerintünk az első osztályt a Ferrari világhírű, 1984-ben bemutatott sportautójának neve képviseli.
A név szabad fordításban vörös fejet jelent, de természetesen nem egy magas vérnyomású sofőrre vagy épp a vörös fejű gébicsre akartak utalni a tervezők, hanem a típus vörös szelepfedelére. A stílusos szelepfedél meg is érdemli a figyelmet, hiszen nem akármihez, hanem egy 4,9 literes V12-es motorhoz tartozik.
Mercedes-Benz 300 E AMG Hammer
0-100 5 másodperc alatt és akár 280 km/h-nál is nagyobb végsebesség: ez még ma is több, mint kiváló 1986-ban pedig a csúcsok csúcsát jelentette és az emberek csak a legkomolyabb Ferrarik és Lamborghiniktől számítottak ilyen teljesítményre, nem egy négyajtós Mercedestől. Pedig az AMG-nek hála a csillagos márka középkategóriás limuzinja alaposan “elkalapálta” a konkurenciát. A sokak által csak taxinak vagy vezetői limuzinként (el)ismert W124-es E-osztály orrába ugyanis a 300E kivitelben egy 375 lóerős, 5,6 literes V8-as motor került, ami finoman szólva is dinamikusan mozgatja a karosszériát. Csoda, hogy Hammer, azaz kalapács lett a neve?
Lamborghini Countach
Nem a szelepfedél színéről vagy egy szerszámról, hanem az első reakcióról kapta a nevét a Lamborghini típusa. A középmotoros, V12-es aggregáttal szerelt autó neve ugyanis szabad fordításban “Ohh istenem” vagy “Hűha” ami mit mondjuk, tökéletesen érthető. Az 1971-ben bemutatott sportautó egészen 1990-ig volt gyártásban, ez idő alatt több, mint kétezer példány készült belőle, a legerősebb kivitele pedig a sajnálatos módon csak prototípusként létező LP500 Turbo S volt, amely 746 lóerős csúcsteljesítményre volt képes.
Jensen Interceptor
Nem szerénykedtek a Jensen mérnökei, amikor a négyüléses GT-jüknek nevet adta: az autó neve ugyanis egyszerűen Interceptor, vagyis katonai elfogó vadászrepülőgép. Bár kétségtelen tény, hogy az autó motorjában akár egy 7,2 literes V8-as is dolgozhatott, azért a Carozzeria Touring által tervezett karosszériáról inkább egy elegáns GT, semmint egy megsemmisítő vadászgép ugrik be.
De Tomaso Mangusta
Az 1960-as évek egyik legmenőbb amerikai sportautója a Shelby Cobra volt, amelyet Caroll Shelby tervezőnek köszönhetünk. A csővázas, könnyűszerkezetű kétajtós sportautó különlegessége abban rejlett, hogy a cseppet sem nehéz karosszériába bivalyerős motorokat pakoltak, így például már az 1962 áprilisában debütált AC Cobra is egy 484 lóerős, 4,3 literes aggregáttal büszkélkedhetett.
De vajon hogy jön itt a képbe a Mangusta? Nos úgy, hogy a Mangusta olaszul mongúzt jelent. A mongúz pedig le tudja győzni a kobrákat… Bár Caroll Shelby és a De Tomaso alapítója, Alejandro de Tomaso a valóságban jó barátok voltak, a kétüléses sportautó neve így is egy ütős fricska volt régi ismerősnek.