Amikor az ember az interneten böngészik használtautó-vásárlás témakörben, önkéntelenül is belefut olyan cikkekbe vagy hozzászólásokba, amelyek túldramatizálják a részecskeszűrőt, vagy esetleg azt éltetik, hogy a részecskeszűrő meghibásodásakor az a legjobb, ha kiszedjük az alkatrészt. Ennek kapcsán úgy gondoltuk, érdemes néhány szót ejteni az alkatrészről, hogy megmutassuk, miért is van szükség rá és mire kell figyelnünk, ha ilyen autót vásárolnánk.
1. Miért kell nekünk a részecskeszűrő?
Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor azt mondanánk, hogy azért, mert nekünk is jó, ha autónk kevesebb károsanyagot pöfög ki a levegőbe. A részecskeszűrő feladata ugyanis épp ez: összegyűjti a korommaradványokat, majd, ha eljött az idő, elégeti azokat. Ahogyan nevében is benne van, ez egy szűrő. Ahhoz, hogy jól szűrje a koromrészecskéket, a mérnökök úgy alakították ki a részecskeszűrők belsejét, hogy a beáramló kipfugógáz nem egyszerűen távozik, hanem mindenképpen át kell haladnia a kerámiatest lyukacsos szerkezetű, hosszúkás falán. Ebben a kipufogógázban lévő koromrészecskék fennakadnak, így azok nem jutnak ki a levegőbe.
Kitalálható, hogy azért a belsőégésű motor nem egy, az esőerdő közepén elhelyezett szanatórium levegőjének tisztaságát hozza, így bizony elég sok koromrészecskét kell felfognia. Ráadásul mindezt igen jó hatásfokkal is teszi, hiszen az autóinkba épített alkatrész képes a 0,1 µm méretű ultrafinom részecskék összegyűjtésére is. Egy mikrométer az 0,001 milliméter vagyis érzékelhető, hogy itt bizony tényleg apró, az emberi szemnek láthatatlan méretű részecskékről van szó. Nem véletlen, hogy a modern, részecskeszűrős dízelautók kipufogója a legtöbb esetben fémtiszta, akár 4-5 év után is újszerűnek néz ki.
2. Mióta kötelező a részecskeszűrő?
Hivatalosan 2009 szeptembere, az Euro 5 károsanyag-kibocsátási norma életbe lépése óta találunk minden dízel autóban részecskeszűrőt. Erre azért van szükség, mert az Euro 5-ösnél már meghatároznak részecskekibocsátási-határértéket, amely legfeljebb 0,005 g/km lehet. Ezt részecskeszűrő nélkül egyetlen dízelautó sem tudja teljesíteni, így elmondhatjuk, hogy ha Euro 5-ös autót használunk, megtaláljuk benne ezt az alkatrészt.
Érdekesség, hogy napjainkban már a közvetlen befecskendezéses benzinmotoros autókban is találunk részecskeszűrőt, hiszen 2018 szeptembere óta már a legtöbb ilyen modell kötelező tartozéka ez az alkatrész. Kivételt képez például a Mazda, a japán vállalat autóiban egyelőre (a következő Euro-norma életbe lépéséig) nincs benne ez az alkatrész. Persze ezt nem DPF-nek (Dieselpartikelfilter) hanem OPF-nek (Ottopartikelfilter) nevezik, használatára pedig azért volt szükség, mert a közvetlen befecskendezés miatt a tüzelőanyag és levegő nem olyan hatékonyan keveredik, mint a szívócső befecskendezés során, vagyis több káros részecske keletkezik. Ennek a semlegesítésére találták ki a benzines részecskeszűrőt, amivel így az egyébként jó hatásfokú és alacsony fogyasztású közvetlen befecskendezéses motorok is tisztává válnak.
3. Milyen típusú részecskeszűrők léteznek?
Napjainkban kétféle dízel-részecskeszűrőt használnak az autógyártók. Az egyik az üzemanyag-adalékot tartalmazó, ún. additív tartállyal szerelt típus. A másik pedig a zárt, adalék nélkül működő alkatrész. Az elsősorban a francia gyártók által használt additív tartállyal ellátott részecskeszűrők lényege, hogy a regeneráció alacsonyabb hőfokon is elindul, így akár még városban is megtörténhet a tisztítás. Hátránya, hogy az adalékot megadott időközönként (jellemzően 100 ezer km) újra kell tölteni.
Íme egy, a PSA-csoport autóiba való, FAP-folyadékot tartalmazó zacskó
A legtöbb, jelenleg forgalomban lévő autó azonban zárt részecskeszűrővel működik. Ennél a típusnál a regenerációhoz legalább 600 fokos hőmérsékletre van szükség, ezt pedig magas fordulaton, egyenletes sebességgel lehet elérni. Épp ezért a részecskeszűrős autók más vezetési stílust igényelnek, mint a hagyományos társaik.
4. Hogyan vigyázhatunk a részecskeszűrőre?
Ha a lehető legegyszerűbben szeretnénk megfogalmazni a fenti kérdést, akkor azt mondanánk, hogy a legjobbat azzal teszünk a részecskeszűrőnek, ha autónkat nem városban, hanem autóúton vagy autópályán használjuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem használhatjuk városban is a kocsit, de így is érdemes legfeljebb 500 kilométerenként egy hosszabb útra indulni és 50-60 kilométeren keresztül folyamatosan haladni, úgy, hogy a motor magasabb fordulaton üzemeljen. De a rendszeres, hosszabb úton való közlekedés mellett legalább ennyire fontos autónk megfelelő műszaki állapota. Már egy rossz termosztát is azt eredményezheti, hogy a regeneráció nem megy végbe, ami miatt a szűrő teljesen eltömődik és csak cserélni lehet.
A fenti kérdés második felére tehát az előbbiek függvényében lehet válaszolni. Aki ugyanis szinte kizárólag városban használja autóját, vagyis például ovijáratra venne dízel autót, az felkészülhet arra, hogy akár 20-30 ezer kilométer után cserés lesz a szűrő. Ennek oka, hogy az autó nem tudja befejezni a regenerációt, így a szűrő egy idő után teljesen eltömődik és tönkremegy.
Legalább ennyire fontos, hogy jó minőségű gázolajat tankoljunk. A részecskeszűrő ugyanis érzékeny a megfelelő üzemanyagra, mivel az általa összegyűjtött koromrészecskék száma nagyban függ a gázolaj minőségétől. Ugyanez a helyzet a motorolajjal is: a részecskeszűrős autók speciális, low-SAPS kenőanyagot igényelnek. Az SAPS (Sulphated Ash, Phosphorus and Sulphur) a kenőanyag szulfáthamu, foszfor és kén kibocsátására utal. Amennyiben low-SAPS felirat található a motorolaj dobozán, tudhatjuk, hogy ez a modern, kipufogógáz-utókezelő rendszerekkel ellátott autókhoz készült.
5. Mennyit bír az alkatrész?
Amennyiben autónkat ideálisan, azaz gyakori autópályázással használjuk, úgy egy átlagos részecskeszűrő 200-250 ezer kilométert bír ki. De, ahogyan az előző pontban említettük, ez nagyban függ az autó használatától, a gyakori városi közlekedés fokozottan csökkenti a részecskeszűrő élettartamát. Vagyis paradox módon könnyen előfordulhat, hogy egy 80 ezret futott, gyakori városi közlekedésre használt autó részecskeszűrője rosszabb állapotban van, mint egy szinte kizárólag autópályán guruló, 200 ezret futott társáé. Így vegyen az ember kilométer alapján autót ugye….
6. Tönkrement a részecskeszűrő, mit lehet tenni?
Ahogyan a bevezetőben is említettük, van aki szerint ilyenkor szépen ki kell venni, majd szoftveresen átprogramozni az autót. Ez hangsúlyozottan illegális, a filléreskedésen kívül nincs más értelmes magyarázat rá. Persze nyilván sokan megindokolják, hogy de nincs is rá szükség, meg drága, de ne feledjük: ha van pénz majomra, legyen banánra is. Amennyiben nem akarunk részecskeszűrős autót, vegyünk egyszerű, szívócső-befecskendezéses benzinmotoros járgányt, abban biztos nincs ilyesmi.
Sokáig úgy gondolták, hogy a legjobb döntés a szűrőbetét cseréje. Ilyenkor leszerelték a részecskeszűrőt, szétvágták, majd új szűrőbetétet tettek bele. Ennek ára körülbelül 100 ezer forint, amely egy gyári, akár fél milliós alkatrész mellett valódi alternatívának tűnt sokáig. Ahogy azonban a kettőstömegű lendkerék, a katalizátor vagy sok más alkatrész esetén, úgy mostanra a részecskeszűrők piacán is eljutottunk oda, hogy megjelentek a piacon a megfizethető árú utángyártott termékek.
Ezeknél nemritkán igen drámai árkülönbség figyelhető meg: a korábbi írásunkban már alaposan bemutatott Opel Astra H 1.9-es dízelmotorral szerelt típusához a gyári új, középdobbal egybeépített részecskeszűrő ára 900 ezer forint. Ezzel szemben egy utángyártott, Asso márkájú már 150 ezerért elérhető. De hasonlóan megdöbbentő árkülönbséget tapasztalunk akkor is, ha például egy 110 lóerős, 1.6 TDCi Ford Focus-hoz keresünk részecskeszűrőt: a 2. generációs Focus gyári alkatrésze 680 ezer forintba kerül, ezzel szemben egy utángyártott, Bosal márkájú 200 ezer forintból megvan. Japán gyártmányoknál is hasonló a helyzet: egy 2007-es, kétliteres dízelmotorral gyártott 1. generációs Mazda 6 gyári részecskeszűrője 840 ezer forint, míg egy AS gyártmányú utángyártott alkatrész már 162 ezerből megvásárolható.
Azt kell hogy mondjuk, hogy egy modern, nagynyomású befecskendezővel, kettőstömegű lendkerékkel és más „finomságokkal” ellátott autó esetén ezek az alkatrészárak elfogadhatónak mondhatók. Tehát nem önmagában a részecskeszűrőtől kell tartani: azt kell eldönteni, hogy a kedvezőbb üzemanyag-fogyasztásért és a nagyobb nyomatékért bevállalja-e az ember a 200-250 ezer kilométer után érkező, drágább javításokat. Ha a válasz igen, akkor megfelelő forrásból választva így rendkívül sokat lehet spórolni, tehát vásárlás előtt mindenképp érdemes megnézni, hogy az egyes alkatrészek mennyiért vásárolhatók meg a kiszemelt autóhoz.