A 20. század elején az autógyártás még nagyon másképp festett, mint manapság: lényegesen szabadabban szárnyalhatott a képzelet. Az autógyártók pedig ki is tettek magukért. Írásunkban most 5, mai szemmel is csodálatra méltó autót mutatunk be. Ezek között találunk alig egyetlen példányban készült koncepciót és olyat is, amelynek sikerét végül a gazdasági világválság utáni időszak pecsételte meg.
Tasco 1934
A 2. világháború után az amerikai autóipar valósággal szárnyalt: a 40-es évek végén és az 50-es évek során rengeteg, mai szemmel is hihetetlen autócsodát mutattak be. Ezek közé tartozik a tiszavirág életű Tasco is, amely a The American Motor Co. első típusa lett volna. Az ötlet Gordon Buegring fejéből pattant ki, aki foglalkozását tekintve formatervező volt – ő szedte össze a pénzt a projektre.
Az autó alapját egy 1947-es Mercury adta, ennek az alvázát módosították addig, míg fogadni tudta Buegring elképesztő formájú karosszériáját. A leginkább a 2. világháborús vadászgépek által inspirált Tasco-val az volt az alkotók célja, hogy egy négykerekűben kombinálják a repülőgépek és a sportautók világát. A Tasco ezért olyan különleges formai megoldásokat kapott, mint a T-formájú tető, két oldalán kivehető plexiüveg panellel.
Érdekesség, hogy ez a megoldás csak 20 évvel később került sorozatgyártásba az 1968-as, C3-as Chevrolet Corvette-nél. De ugyanígy említhetjük még a felülről zárt kerekeket is – ezt üveggyapot panelekkel oldották meg. A burkolat ráadásul a kerekekkel együtt mozgott! A beltérben pedig a különlegesen megformált mutatók igyekeztek elhitetni a sofőrrel, hogy épp egy repülőgépben ül. Hiába azonban minden, a Tasco-ra nem kapott rá a piac, így az egyetlen prototípuson kívül sohasem készült több.
Chrysler Thunderbolt 1941
Ha már az előbb szóba hoztuk a repülőgépeket, szálljunk le egy kicsit a földre… vagy inkább a sínekre! Az 1941-es Chrysler Thunderbolt tervezői is ezt tették, a nem mindennapi, Art-Deco stílusú prototípust ugyanis a kor áramvonalas vonatai inspirálták.
A letisztult, áramvonalas külső ráadásul izgalmas technológiai csemegéket is rejtett: ez volt az egyik első autó elektromos ablakokkal, itt még hidraulikus motorok feleltek az üvegek mozgatásáért. De a gombbal működtetett, nyitható fényszórók vagy épp a nyitható keménytető is olyan innovációk közé tartozott, amelyeket csak évekkel, évtizedekkel később kezdett el sorozatgyártásban alkalmazni az autóipar.
Az autóból végül 5 példány készült, egyet a mai napig megtalálhatunk a michigani Walter P. Chrysler Múzeumban.
Bugatti Type 57S Compétition Coupé Aerolithe 1934
Az 1935-ös Párizsi Autószalonon debütált a Bugatti Type 57S Compétition Coupé Aerolithe – ez a koncepció az akkor már piacon lévő Type 57-re épült, annak 30 cm-rel rövidített padlólemezét használta és egyben előfutára volt az 1936-ban érkező Type 57 SC Atlantic-nak.
Érdekesség, hogy az Aerolithe koncepcióautónál a mérnökök elektron magnéziumötvözetet használtak a karosszériapanelek gyártásakor – ez az anyag nagyon könnyű, így sok korabeli versenyautónál is alkalmazták.
Hátránya, hogy rendkívül gyúlékony, így az építés során nem hegeszthették össze az egyes elemeket, ezért azokat kívülről, szegecseléssel erősítették egymáshoz. Talán nem véletlen, hogy az Atlantic-nál már hagyományos alumíniumból készültek a karosszériaelemek.
Az Aerolithe koncepció azonban nemcsak önmagában volt érdekes, a története sem akármi. A Párizsi Autószalon után ugyanis az autónak nyoma veszett, valószínűleg szétszerelték és alvázát illetve bizonyos alkatrészeit felhasználták egy Type 57 gyártása során. A színes képeken is látható darab ezért nem 85, mindössze 13 éves: 2007-ben építették meg az eredeti specifikációk alapján.
Ford Speedster 1932
Henry Ford: az ember, aki négy kerékre ültette Amerikát. Mint egy szegény családból származó, sikereit a kitartásának, találékonyságának és nem kis részben keménykezű vezetési stílusának köszönhető ember, messze volt a finom részletekben elmerülő, művészlélektől. Vele szöges ellentétben állt viszont fia, Edsel Bryant Ford, akit sokkal jobban magával ragadott a művészetek világa, többek között rendkívüli módon foglalkoztatta a festészet is.
Ráadásul helyzetéből adódóan (ne feledjük, már 25 évesen ő vezette a Ford Motor Company-t!) lehetősége volt egy csomó érdekes autóban ülni, elég csak a Bugatti vagy épp a Hispano-Suiza típusaira gondolni. Ezek pedig óriási hatással voltak a fiatalabb Fordra, aki azt szerette volna, ha az ő cége is készít ilyen, az európai szemnek is tetszetős típusokat. Ennek köszönhető, hogy Edsel hatására állt fel 1935-ben a Fordon belül egy külön formatervezői csapat.
Ennek a vezetését Edsel Eugene T. Gregorie-ra bízta. De vajon miért pont őrá? Nos, ennek oka, hogy a Gregorie-val Edsel már korábban is együttműködött, többek között az 1932-es Ford Speedster megalkotásakor. Ez az autó pedig megérdemli, hogy benne legyen a listánkban! Az elkészült modell Edsel vágyai alapján született meg: az ifjabb Ford egy “hosszú, lapos és stílusos” autót szeretett volna – olyat, amelyet a kor európai sportautó gyártói is készítettek. Így született meg Gregorie tervezőasztalán a látványos ívekkel, tökéletesre formált csónakfarokkal és hosszú, előrenyúló orr-résszel az aluminium karosszériás, 1932-es Ford Speedster.
A típusba egy V8-as motor került, ezt pedig a világon elsőként az utastérből, egy gomb segítségével is be lehetett indítani. Érdekesség, hogy Edsel csak rövid ideig használta az 1932-es Speedstert, az 1934-es, újabb Speedster elkészülte után ugyanis eladta a kocsit egy helyi szerelőnek. A kocsi itt sem maradt sokáig, egy GM formatervező vásárolta meg, aki rövidesen összetörte. Ezután egy karosszérialakatoshoz került, akinek fogalma sem volt róla, mit vásárolt – nála pihent az autó több, mint fél évszázadig, míg végül egy gyűjtő megvásárolta és eredeti állapotára felújította. A gyönyörűen restaurált 1932-es autó legutóbb 2013-ban cserélt gazdát, akkor 770 ezer dollárt fizettek érte.
Voisin C25 Aérodyne 1934
Gabrielle Voisin az 1900-as évek elején repülőgépgyártással teremtette meg vagyonát – az 1905-ben alapított cég azonban az első világháború után, megrendelések hiányában az autógyártás felé is nyitott. A márka luxusautókkal alapozta meg hírnevét, az egyik leginkább ismert típusuk az 1934-ben bemutatott Avions Voisin C25 Aérodyne lett.
Ez ugyanis minden szempontból a márka csúcsát jelentette, akár a technikai vagy a formatervi szempontokat nézzük. Mindösszesen egyetlen gond volt vele: rosszkor érkezett. A típus ugyanis az 1929-es nagy gazdasági világválság utáni időszakban jelent meg, ekkor pedig alapvetően nem egy minden szempontból tökéletesített, méregdrága autóra lett volna szüksége a piacnak. Voisin pedig ahelyett, hogy lefele nyitott volna a túlélés reményében, inkább mindent beleadott a C25 fejlesztésébe.
A lenyűgöző, Art Deco stílusban megalkotott típus egyik kiemelkedő különlegessége a nyitható teteje volt: egy vákuumszivattyú hátra tudta húzni az utasok feje fölött lévő lemezt, így jó időben élvezhették az időt és a hűs szellőket. Ráadásul amíg a bent ülők a jó időt élvezték, az egyszeri nézelődő megcsodálhatta a C25 különálló. pálcával összekötött sárvédőit és a nagyméretű, szárnyas díszt is a hűtőrács tetején. A különleges formai elemekhez tartozik még, hogy a tetőt, négy egy sorban elhelyezett kerek ablak díszíti.
Az Aérodyne mozgatását egy 90 lóerős, 3 literes motor biztosította, az aluminium hengerfejes erőforrással az autó a 130 km/h-ás sebességet is elérte. Gabrielle Voisin-nak nagy tervei voltak a C25 Aérodyne-nal, ám ez nem sikerült: a hihetetlenül drágán kínált típusból alig 7 készült el, ezután beszüntették a gyártását. Érdekesség, hogy jelenleg 4 fennmaradt példányról tudunk, ebből az egyik 2011-ben megnyerte a Pebble Beach-i Concours d’Elegance kiállítást.