Downsizing, elektrifikáció, vezetést segítő asszisztens szolgáltatások. Az autóipar rengeteget változott az elmúlt évtizedekben, mondhatjuk úgy is, hogy modernizálódott. Közben viszont egyre fontosabb lett a környezetünk védelme, nem véletlen, hogy a világ mindent megtesz annak érdekében, hogy bolygónk még évszázadokig élhető hely legyen. Mert bizony a károsanyag kibocsátás komoly ellensége Földünknek, az üvegházhatás, a szén-dioxid levegőbe jutása a saját mindennapjainkat fogja megnehezíteni a közeljövőben.
Igen ám, de a fent leírtak egyáltalán nem jelentik azt, hogy kisebb-nagyobb átalakítással ne lehetne néhány autómodellt a piacon tartani. Vagyis olyan típusokat gyártani, amelyek már akár az 1900-as évek közepe óta lázban tartják a vásárlókat, méghozzá olyan megnyerő tulajdonságokkal, amelyeket nem biztos, hogy új név alatt ugyanakkora sikerre lehetne vinni. A mostani cikkünkben pedig összeszedtünk öt olyan modellt, amelyek már sok-sok évtizeddel ezelőtt bemutatkoztak, de még most is forgalomban vannak, persze többszöri generációváltást követően.
Chevrolet Corvette – 1953
Az idősebb, de még a fiatalabb korosztálynak sem kell valószínűleg bemutatni a Chevy egyik büszkeségét, ami a videojátékokon keresztül az autós kártyákig mindenhol visszaköszönt, hát még az autóversenyeken és a filmekben. Az “Amerika sportautójaként” kikiáltott négykerekű 1953-ban mutatkozott be, méghozzá cabrio (convertible) formában, nem véletlen, hogy szinte azonnal óriási siker lett.
A Sting Ray néven emlegetett coupé változat 1963-ban látta meg belőle a napvilágot, ami sok-sok éven keresztül meghatározója lett az autóiparnak. Nem véletlen, hogy 2020-ban már a nyolcadik generációt mutatták be, más kérdés, hogy az egészen idáig középmotoros autóból orrmotoros lett, ami finoman szólva sem nyerte el a fanatikusok tetszését. És egy jó hír az ausztráloknak: 2021-ben lett először jobbkormányos változata ennek a típusnak.
Érdekességek: 1977-ben a Corvettnek “Aerovette” néven majdnem forgalomba került egy középmotoros változata, méghozzá 5,7 literes V8-as erőforrással, de mivel sokan nyugdíjba mentek a GM-nél azok közül, akik ezt támogatták, így végül a projektből nem lett semmi.
Toyota Land Cruiser – 1951
Bármennyire is fájó nekünk, a Land Cruiser leginkább a 1950-es évekbeli kommunizmus elterjedésének köszönhető. Akkoriban éppen Koreában zajlott háború, az amerikai hadsereg pedig még mindig a második világháborúból éppen csak felocsúdó Japánban állomásozott a koreai félszigeten indított offenzívák miatt.
A Toyota pedig a Willys Jeep által inspirált, a B-típusú motorját szállította ebbe a modellbe, ami egy 3,4 literes, hathengeres erőforrás volt. Ez dolgozott az első generációs Toyota Jeep BJ-ben, ami rendkívül strapabírónak és hatékonynak bizonyult, nem véletlen, hogy a Willys rá is repült a névhasználatra, a Toyotának pedig meg kellett változtatni azt. És milyen jól tette, hiszen a Land Cruiser igazi ikonná vált utána, ami manapság már a nyolcadik generációját éli.
Érdekesség: A Land Cruiser név a Toyota technikai mérnöke, Hanji Umehara agyszüleménye, méghozzá az angolok Land Rover modelljére reflektálva, hiszen a márka nem engedhette meg magának, hogy egy alacsonyabb rangúnak nézett autót dobjon piacra.
Volkswagen Transporter – 1950
Amikor még 1947-ben a holland Ben Pon az első skicceket megrajzolta erről a modellről, valószínűleg kevesen gondolták, hogy ez a típus lesz a világtörténelem legnagyobb darabszámában értésített furgonja, méghozzá már több mint 70 évesen és hat sikeres generációt megélve.
Pon elképzelései persze elég radikálisak voltak, legalábbis jelentősen eltértek attól, amit a “Beetle” platform után várt volna az ember. A sofőr az első kerekek elé került, a motor pedig leghátra, nem véletlen, hogy a mérnököknek le kellett cserélni a donorként szolgáló jármű padlólemezét egy erősebb, létrára hasonlító kialakítással rendelkező alvázra, hogy elbírja a 750 kilogrammos terhelhetőséget.
1964-re már egymillió fogyott a Transporterekből, 70 évvel később pedig a 13 milliót is átlépte a Volkswagen üdvöskéje, amivel minden eddigi rekordot megdöntött.
Érdekesség: a Volkswagen az 1960-as években már 80 teherhajóból álló flottával rendelkezett, ezek szállították az autókat. Akkoriban elvileg nem is volt nagyobb flottája egyik autógyártónak sem.
Ford F-sorozat – 1947
Szinte még sem sem száradt a festék a legfrissebb generáción, érdemes megjegyezni, micsoda sorozathoz csatlakozik a legújabb modell. A Ford ugyanis az 1940-es években kezdett el a sima személyautók mellett más vizekre is evezni, így alakult meg a platós kivitelű Ford F-1, Ford F-2, Ford F-3, amelyeknek a neve a terhelhetőségre utalt (fél tonna, háromnegyed tonna, egy tonna). Egészen egyébként a legelső, Ford Bonus-Built megérkezéséig az ilyeín típusú teherautók a sima személyautók magasított változatai voltak, ám az amerikai gyártó lényegében kategóriateremtő lett.
A Bonus-Built ugyanis teljesen megváltoztatta ezt, az angolul “truck” néven emlegetett modell ugyanis már lényegében megteremtette a terepre hajtás lehetőségét. A szegmens úttörőjeként pedig a Ford F-sorozat évről évre a legsikeresebb és legtöbbet eladott típus lett Amerikában.
A második generáció 1952-es gyártásának idejében változott meg a névhasználat is a ma is ismert, jobban követhető F-100, F-250, F-350 számozásra. Ami nem mellesleg már 13 generáción van túl, 2021-ben pedig a tizennegyediket mutatták be. Hihetetlen. Ahogy az is, hogy a kimutatások szerint Észak-Amerikában évente 41 milliárd dollárt hoz a Ford számlájára az F-Sorozat.
Érdekesség: A Ferrari 2011-ben az F150-essel versenyzett. Ezt a Ford egyáltalán nem nézte jó szemmel és azonnal elküldte a jogászait Maranellóba, hogy rénézzenek a gyártó körmére. A Ferrari pedig át is nevezte 150 Italára a gépet, ami mindössze egy nagydíjgyőzelmet aratott.
Chevrolet Suburban – 1935
Igen, még egy amerikai modell, ami lényegében ezt az ötös listát lezárja. A Chevy Suburban karrierje 1935-ben kezdődött, méghozzá kétajtós modellként, GM padlólemezre építve. A négykerekű legnagyobb erénye az volt, hogy akár 8 személyt is képes volt szállítani, ez a formula pedig már tizenkét generáció óta bizonyítja, hogy mennyire szeretik a vásárlók.
Fura módon a Chevrolet nem védette le a Suburban nevet, így az idők alatt sok más gyártó is előszeretettel használta. Egészen 1988-ig így volt ez, ekkor fejezték be a Plymouth Suburban gyártását, amikor végre lépett a vállalat és saját magának tulajdonította a nevet.
A Chevy nagyon sokáig kitartott a kétajtós kivitel mellett, holott egy ennyi ember szállítására alkalmas jármű esetén ez finoman szólva sem volt túl praktikus megoldás. 1973-ban viszont már négy ajtó került erre a modellre, ezt a megváltást a hetedik generációnak köszönhetjük.
Manapság pedig a Suburban az egyik legnagyobb modell a kategóriában, akár kilencen is utazhatnak benne, a legújabb típus alapja pedig megegyezik a GMC Yukon XL-lel vagy éppen a Cadillac Escalade-del.
A lista persze bővíthető, vannak még azért “idős” modellek, amiknek története évtizedekkel ezelőtt kezdődött, de nem annyira régen, mint a fent említett típusok. Plusz nyilván olyanok is akadnak, amik néhány évvel ezelőtt még felfértek volna a listára, csak pont befejezték a gyártásukat. Gondoljunk csak az 57 évet megélt Ford Falconra. De vajon a manapság piacra dobott újdonságok közül melyik lenne velünk fél évszázad múlva is? Valószínűleg nagyon kevés.