Az autóipar fejlődésének számtalan hasznos, és néhány kevésbé jól sikerült technológiai megoldást köszönhetünk. Mostani írásomban ez utóbbiakról, a bukott fejlesztésekről esik szó, hiszen összegyűjtöttem 5 olyan technológiát, amelyet alkotóik forradalminak szántak, mégsem lett belőlük semmi. Volt ami a tervezőasztalon, más pedig a fogyasztói próbák után bukott el:
Nem repültek rá az ötletre: A lebegő autó
Bár gyakran szitkozódunk a hazai úthálózat állapotán, 50-60 évvel ezelőtt még a világ jobbik felén sem volt alapvető a kátyúmentes, minőségi aszfalt. Így volt ez az Egyesült Államokban is, ahol nem akármilyen módszerrel próbálták kiküszöbölni a kátyúk okozta kellemetlenségeket.
A Curtiss-Wright vállalatnál a lebegő autókban látták a megoldást. A légi- és hadiipari beszállítói tapasztalattal rendelkező gyártó 1960-ban mutatta be az Air Car-nak keresztelt típusát. A cég múltjához és a portfóliójához illően az Air Car két, 180 lóerős repülőgép motorral készült, ahhoz pedig, hogy a földről elemelkedjen, 15 légpárnára volt szüksége.
Érdekesség, hogy a jármű alig 1,2 tonnát nyomott a mérlegen, azaz a kortársaihoz képest igen könnyűnek számított. Ez tette lehetővé, hogy egyaránt szárazföldön és vízen is akár 60 km/h-s sebességgel is haladhasson, ami az akkori technológiai színvonalat figyelembe véve elismerésre méltó.
A projekt sorsát azonban megpecsételte, hogy hadsereg vásárolt 2 példányt kutatási célból, ám az elkészült járműveket nem találták elég megbízhatónak. Emiatt nem kötöttek a céggel szerződést, így pedig finanszírozhatatlanná vált az Air Car gyártása.
Földön és vízen is: A kétéltű autó
Az 1960-as évek más érdekességet is tartogatott, hiszen a lebegő autók mellett a kétéltű típusok is felkeltették a szakemberek figyelmét. Ezért több prototípus is készült, akkor pedig egyre többen hitték, hogy ez a jövő: a szárazföldön és vízen is egyaránt boldoguló típusokat felkapta a média és úgy tűnt a fogyasztók is vevők lennének ezekre az eszközökre.
A kétéltű autókkal kísérletező cégek között olyan neveket találunk, mint a Land Rover vagy épp a Porsche, tehát szó nincs arról, hogy csak apró garázscégek érdeklődtek a technológia iránt. Bár végül készült néhány kétéltű autó, igazán soha nem terjedt el ez a fajta közlekedési megoldás.Ez viszont nem azt jelenti, hogy ne léteznének a mai napig kétéltű járművek, turisztikai cégek például előszeretettel használnak kétéltű buszokat.
Sugárzó ötlet volt: Az atomautó
Ha azt mondom Amerika és az 1950-es évek, szinte biztosan a jólét, a fényűzés és a Rock and roll, ami beugrik. Meg persze a régi, „bennük még volt anyag” autók, amelyek egy mai autó fogyasztásának két-háromszorosáért juttatták el utasaikat egyik helyről a másikra. A világháború utáni fellendülésben valósággal szárnyaltak az autógyártók, Dinah Shore például minden eddiginél nagyobb hévvel énekelte, hogy „See the USA in your Chevrolet”, de persze a Fordnál sem tétlenkedtek.
Az amerikai gyártó ugyanis 1957-ben, az akkor menőnek számító atomenergiára építette a Nucleon névre keresztelt prototípusát. Az atomautóban minden megvolt, ami akkor futurisztikusnak tűnt, nem véletlen, hogy az autó külseje is egy rakétával kombinál pick-upra, semmint egy hagyományos személyautóra hasonlított. Az igazi érdekesség a hátuljában lévő mini atomreaktor lett volna, amivel akár 8000 kilométeres hatótávot is elérhettek volna a mérnökök.
Magát a különleges formát is ez inspirálta, többek között ugyanis az volt a fejlesztők célja, hogy a bent ülőket ilyesformán is megvédjék a káros sugárzástól! Persze azért más módon is védték volna az utasokat és az autó környezetét. A cél ugyanis az volt, hogy egy olyan, kisméretű radioaktív pajzs készüljön, ami könnyű és biztos védelmet jelent a sugárzás ellen. A technológiai fejlődés nem ebbe az irányba mozdult, így hiába az ígért, 8000 kilométeres hatótáv, az atomautóból végül nem lett semmi. Biztonságtechnikai okokból még prototípus sem készült, pusztán a makettek és a tervrajzok maradtak fenn a típusból. Szóval sosem tudja meg senki, milyen egy atomreaktor előtt utazni… Ez utóbbiért talán annyira nem is kár.
Porszívó négy keréken: A turbina autó
Bármivel elmegy, jól néz ki és amerikai mérnökök fejlesztették: ez volt az 1963-ban bemutatott, Chrysler Turbine. Hiába azonban minden, az autó már azelőtt megbukott, hogy piacra került volna. Pedig nem mondhatnánk, hogy ne lett volna kiváló ötlet egy olyan jármű piacra-dobása ami gyakorlatilag bármivel üzemelt, azaz akár gázolajat, benzint, de még parfümöt is elfogyasztott.
Egyszer még Mexikó akkori elnöke, Adolfo Mateos is kipróbálta a járművet, ő tequilát öntött a tankba, de a Turbine-nak ez sem okozott problémát. Ironikus módon azonban pont azt az üzemanyagot nem szerette, amelyet akkoriban a legolcsóbban lehetett vásárolni. Az ólmozott benzin ugyanis kikezdte a jármű tömítéseit, így hosszútávon ólommentes üzemanyagot kellett volna beletölteni. Ez viszont lényegesen drágább volt, így a felhasználók nem fizettek felárat ezért az üzemanyagért.
Ráadásként pedig még „porszívóhangja” is volt a Turbine-nak. A projekt azért így-vagy úgy, de túlélhette volna ezeket a problémákat, azonban a gyártás Olaszországban, a Ghia üzemében folyt volna, emiatt pedig akkora vám került volna a Turbine-ra, ami már olyan szinten megdrágította volna az autót, hogy 3 Ferrari is kijött volna az árából. Érhető módon ez már kicsapta a biztosítékot a Chrysler-nél, ezért 50 legyártott autó után felhagytak az egésszel, a kocsik többségét pedig bezúzták. Jelenleg összesen 9 autó van meg, ebből pedig csak 3 működik.
A négy néha inkább öt: Az ötkerekű autó
Ugyan az autók 99%-a négy keréken gurul, azért előfordulnak vadhajtások, egy-egy három, esetleg hatkerekű járgány képében. 1951-ben viszont a Cadillac olyat csinált, amelyet azóta más egy sem: egy ötkerekű gépsárkányt mutattak be.
A hátsó kerék kifejezetten a parkoláshoz lett kitalálva, hiszen a tervezők a párhuzamos helyekre való beállás viszontagságait igyekeztek enyhíteni. Bár a koncepció működött, az alkotók hamar rájöttek, hogy az ilyesformán történő manőverezés igen lassú, ezáltal városi forgalomban csak nehézkesen alkalmazható. Az egész vége az lett, hogy felhagytak a fejlesztéssel és a felhasználóknak továbbra is keresgélniük kell a parkolási tudásuknak illetve a járművük méretének megfelelő parkolóhelyeket.