A legtöbb autó életútja viszonylag egyszerű: átveszik a szalonban, használják, közben gazdát cserél párszor, majd elbontják. Vannak azonban olyan kocsik, amelyeknek nem ilyen életút jut és bizonyos idő után kikötnek egy pajtában vagy egy garázsban, majd ott hosszú évekig, évtizedekig vesztegelnek. Ebben az írásban 6 ilyen esetet mutatok be:
1969 Lamborghini Miura P400S
Van olyan, hogy gazdag vagy és tudsz magadnak venni egy Lamborghini-t. Aztán olyan is van, hogy annyira elismert vagy, hogy ajándékba kapsz egyet, amit aztán műszaki hiba miatt ott is hagysz 3 évtizedre egy mélygarázsban! Márpedig pont ez történt az ex-First Lady Jackueline Kennedy második férjével, Aristotle Onassis-szel. A jómód és a fényűzés megtestesítője 1969-ben kapott egy Miura P400S-t, amelyet aztán 3 évig, 83 ezer kilométeren keresztül használt. Az olasz műalkotás motorja azonban ekkor beadta a kulcsot.
Az erőforrást kivették az autóból és visszaküldték a Lamborghini-nek javításra, ám ennek összege akkora lett volna, hogy Onassis inkább úgy döntött, hagyja a fenébe az egészet. Ennek a vége az lett, hogy 1972-től 2003-ig az 5. sugárúton lévő Olympic Tower mélygarázsában parkolt a kocsi. Ekkor is csak azért vitték el, mert elkezdődött a szint felújítása és foglalta a helyet. Az autót először 2012-ben próbálták meg értékesíteni egy aukción, de ez akkor nem sikerült, azóta pedig nincs hír arról, hogy ki és mennyiért vásárolta meg a szebb napokat is látott Onassis-lambót.
1962 Ferrari 250 GTO
Ugyan sokszor előfordul, hogy egy-egy, már lestrapált rom ott marad az út szélén, vagy egy elhagyatott szakaszon, az azért nem általános, hogy egy Ferrari is így végzi. Márpedig pontosan így járt egy szerencsétlen GTO, amelyet tulajdonosa Ohióban, egy füves részen hagyott, 1972-től 1986-ig. A többek között két évig versenyautóként használt járművet 6500 dollárért megvásárló Joe Korton ugyanis nemigazán akart foglalkozni a Ferrarival, ezért fogta magát és trélerestől otthagyta a kertje sarkában, jól látható helyen.
Állítólag akkoriban egy csomó gyűjtő és környékbeli lakó tudott az autóról, de addig nem tehettek semmit, amíg 86-ban rá nem szánta magát a tulajdonos az eladásra. Visszaemlékezések szerint még olyan is előfordult, hogy néhány környékbeli gyerek az autó hátuljáról csúszkált le! Szerencsére idővel rávették Kortont az eladásra, így új, immáron svájci tulajdonoshoz kerülhetett a jármű, aki teljesen fel is újította.
1936 Toyoda AA
Ugyan napjainkban szinte nincs olyan pontja a világnak, ahol ne parkolna egy Toyota, azért ez nem volt mindig így. A japán vállalat ugyanis 1936-tól 43-ig gyártotta, még Toyoda néven az AA sorozatot, amely az első, sorozatban készült modelljük volt. A típusból 1404 darab készült, amelyek aztán fokozatosan leamortizálódtak, míg végül teljesen eltűntek.
Pontosabban csak azt hitték, hogy eltűnt az összes, amíg 2008-ban rá nem találtak egy szibériai pajtában egy korai, az első gyártási évben készült példányra. Bár az autót erősen megviselték az évek, már önmagában az is csoda, hogy túlélte a szocializmust, hiszen aligha hihető, hogy olyan könnyen tudtak volna alkatrészt szerezni egy ritka japán autóhoz a korábbi tulajdonosok. Nem meglepő, hogy rengeteg szocialista autóból származó alkatrészt is találtak az öreg Toyodán, többek között a hajtáslánc is egy GAZ-51-ből érkezett. Az autót nem restaurálták, így eredeti állapotában nézheted meg a holland Louwman Múzeumban.
1937 Bugatti 57S Atalante
A Bugatti nevéhez mindig gyönyörű autók fűződtek, így nem meglepő, hogy az 1937-es 57S Atalante is egy szemrevaló darab. A sorozat alig 17 példányban készült, ebből pedig az 57502-es alvázszámú példányra bukkantak rá 2008-ban, azután, hogy 48 évig egy raktárban porosodott. Az 1937. május 5-én befejezett példány eredetileg a brit politikus /versenyző Francis Curzon tulajdona volt, majd ezután három gazdát is megjárt, amikor 1955-ben Dr. Harold Carr tulajdonába került.
Az autón műszaki engedélye azonban 1960 decemberében lejárt. Ezután Carr beállította az autót a garázsába, ami ott is maradt. Több, mint 47 évig! Bár Carr több gyermeke is tudott a járgány létezéséről, életében nem foglalkoztak a dologgal, így azt csak a halála után, 2008-ban jutottak el oda, hogy eladják a szebb napokat is látott kocsit. A Bugattit végül a Christie’s aukciósháznál hirdették meg, ahol 4,4 millió dollárt fizettek érte.
1940-es évekből származó Citroen 2CV prototípusok
1995-ben egy istálóban találtak meg 3, Citroen kacsa prototípust, amelyeket a II. Világháború idején, a német megszállástól tartva rejtett el a Michelin és a Citroen mérnökeinek néhány tagja. A kocsikat sikerült olyan jól eldugni, hogy sokáig azt hitték, egyszerűen megsemmisültek és úgy tartották, csak két prototípus maradt fenn. Több mint 40 év telt el, amíg valaki véletlenül rábukkant az alaposan letakart autókra.
Érdekesség, hogy a Citroen központjában találtak arra vonatkozó dokumentumokat, hogy az érintett autók megsemmisítését elrendelték, tehát ha minden a tervek szerint alakult volna, már az 1940-es években bezúzták volna azokat. Valószínűleg néhány fanatikus citroenes úgy döntött, kár lenne a háború miatt végezni ezekkel a kocsikkal és inkább önhatalmúlag eldugták a 3 félkész darabot.
BMW E30 M3, Ford RS200, Mercedes 190 E 2.5-16 Evolution II.
Egy alig 37 mérföldet futott BMW E30-as már önmagában is kuriózum, hát még akkor, ha az M3-as kivitelről van szó. De egy gyűjtő szerencséje nem állt meg itt, hiszen ezen kívül egy 57 mérföldet futott M3-at is talált egy angliai garázsban. Sőt, még ezt is lehet fokozni, hiszen a garázs része volt még az alig 200 példányban készült, 350 lóerős Ford RS200 is.
Az ovális márka B csoportos raliautójának utcai verziója alig 1042 mérföldet futott, valószínűleg azt sem versenykörülmények között. Nem kevésbé impozáns az egyik legjobb Mercedesként számon tartott 190 E Evolution II. Az alig 500 példányban készült, akár 250 km/h-val is száguldó autó a látványos aerodinamikai csomagjának köszönhetően messze elüt az elegáns 190-esek tömegéből. Ahogyan az látható, ezek közül az autók közül már egy is igen különleges, hát még az egész kollekció! Állítólag az eredeti tulajdonos azért kezdte el gyűjtögetni a kocsikat, hogy később eladhassa őket és ingatlanokat vásároljon a gyermekeinek. Arról sajnos nincs információ, hogy ez a kaland mennyibe került, de az biztos, hogy nem volt olcsó!