Bár a francia autógyártók termékei elég gyakran (és nem minden ok nélkül) vívják ki maguknak a „megbízhatatlan” és „problémás” jelzőket, ám az elvitathatatlan, hogy az évtizedek során, ha újító szándékról volt szó, a franciák előszeretettel ugrottak fejest az ismeretlenbe és indultak el öles léptekkel a járatlan utakon. Íme a legérdekesebb, legizgalmasabb, legvagányabb újítások a galloktól.
Renault Avantime (2001-2003)
A Renault 2001-ben közel tökéleteset alkotott, ami az Avantime eredetiségét illeti. Egy olyan kategóriát teremtettek, amiben azóta is egyedülálló az Avantime (egyszere kisbusz, kupé és kabrió is). Bár az autót az Espace alapjaira álmodták meg, ám ebben az esetben a franciák kicsit messzebbre rúgták a pöttyöst. Mivel gyakorlatilag egy kisbuszról beszélünk, nem kicsit szokatlan a két hatalmas, harmonika-szerűen nyíló ajtó (így gyakorlatilag ez egy kupé), nincs B-oszlop (tehát az autó egész oldalát nyitni tudjuk az ablakok lehúzásával) és akár az egész tetőt is ki lehet nyitni (szóval akár kabrióként is felfogható). Cserébe a tető ívét nagyon meg kellett erősíteni, hogy egy esetleges baleset, vagy borulás esetén az egész kasztni ne gyűrődjön össze, mint egy harmonika.
Citroën DS (1955-1975)
Az 1955-ben bemutatott Citroën DS nem érdemtelenül kapta az „istennő” megnevezést. Bemutatásakor a DS annyira futurisztikusnak és földöntúlinak hatott, hogy azonnal óriási népszerűségre tett szert, ami azóta is tart, hiszen a DS egyet jelent a kortalan szépséggel. Már az első nap végére több mint 12.000 darabot értékesítettek belőle. Nem pusztán a vízcsepp formájú, áramvonalas kasztni, de a hidropneumatikus futómű, a négy tárcsafék (ez volt az első sorozatgyártású autó, ahol alkalmazták), a szervokormány, vagy az üvegszálas tető mind-mind olyan újdonságok voltak, melyek leginkább egy sci-fi film kellékének tűntek 1955-ben. Arról már nem is beszélve, hogy 1967-től a fényszórók már a kormány elfordításával együtt fordultak, hogy mindig azt az útszakaszt világítsák meg, amerre az autó éppen halad. Nem véletlenül érdemelte ki a DS az Évszázad autója szavazáson a harmadik helyet (a Ford T modell és a Mini mögött).
Renault Espace (1984-)
Az 1984-ben bemutatott Renault Espace számít az első európai MPV-nek (Multi Purpose Vehicle-nek vagyis többcélú járműnek), ami rendszerint kombi vagy kisbusz-jellegű autót jelent, nagy és sokféleképpen variálható beltérrel. (Az MPV-t gyakran nevezik egyterűnek, vagy az igazi nyelvtannácik előszeretettel használják a „buszlimuzin” kifejezést). Az Espace koncepciója roppant egyszerű és praktikus volt: azon az igazságon alapult, hogy ha vannak gyerekeid, akkor nekik vannak barátaik és szerencsés, ha egy fordulóval haza tudod vinni őket suli után.
Citroën 2CV (1948-1990)
Olcsó közlekedési eszköz a tömegek számára. Ez a jelmondat hívta életre Németországban a Volkswagen Bogarat (alias Typ 1, vagy Käfer) és szintén ez a célkitűzés vezérelte a 2CV (vagyis a Kacsa) 1948-as megszületését. Francia munkások tömegei cserélték le a lovaikat és a motorizált kerékpárjaikat és váltottak egy megfizethető, könnyen fenntartható, léghűtéses és stílusos négykerekűre. Ráadásul a Michelin a 2CV-n mutatta be és helyezte először forgalomba a radiál abroncsokat.
Renault 16 (1965-1980)
Európa szerte óriási sikert hozott az 1965-ben bemutatott Renault 16-os. Ez volt az első családi méretű ferdehátú elsőkerékhajtással. Ezzel a Renault elég kellemetlen helyzetbe hozta az autós szaksajtót, ugyanis ekkor még nem létezett a „ferdehátú” (hatchback) kifejezés. Az angol Motoring Illustrated így írt a kocsiról 1965 májusában: „A Renault 16 nevezhető nagy méretű családi autónak, de valójában nem négyajtós szedán, és nem is igazán kombi. Ami talán a legfontosabb, hogy minden eddiginél egy kicsit másabb.”
A 16-os a maga idejében nemcsak modernnek számított, de praktikus, stílusos és elképesztően kényelmes utazást tett lehetővé az egész család számára. Ez utóbbi az autó egyik fő jellegzetességének köszönhető, ugyanis a bal oldali tengelytáv 70 mm-rel hosszabb volt, mint a jobb oldali (akárcsak az 1972-ben bemutatott Renault 5-ösön is). Így a torziós rudas felfüggesztés roppant kényelmessé tette a kocsi rugózását, kimondottan rossz minőségű (Franciaországban nem ritka) utakon is.
Renault 5 Turbo (1980-1986)
Véletlenül se tévesszük össze az 1972-ben bemutatott, „klasszikus” Renault 5-össel. Az 5-ös Turbo középmotoros raliautóként kezdte 1980-ban és megpróbálta felvenni azt a kesztyűt, amit a Lancia Stratos a többi gyártó elé dobott. Az 1,4 literes, sor-4-es, turbós motorral szerelt, hátsókerékhajtású Renault-nak a ralipályákat ugyan nem sikerült meghódítania (mindössze 4 győzelmet szereztek), de az utcai változat a maga 160 lóerejével igazi méregzsák volt.
Peugeot 1007 (2005-2009)
A Peugeot mérnökei a 2005-ben piacra dobott 1007-essel húztak váratlant. A 2000-es évek közepén sem számított újdonságnak, vagy szokatlannak, hogy egy autónak a kisbuszokból ismert, elcsúsztatható ajtajai vannak. Ám az már sokkal inkább, hogy nem a hátsó, hanem az első ajtók nyíltak így.
Ráadásul ez volt a Peugeot első modellje, ahol megjelent a dupla nullás jelölés. Az „egy-duplanulla-hetes”-ként beharangozott kocsival és James Bond filmekre hajazó promóciós kampánynak köszönhetően sikerült összerúgni a port a Bond franchise tulajdonosaival. Így a Peugeot-nál gyorsan stratégiát váltottak és a későbbiekben már „ezerhetes”-ként népszerűsítették az autót.
Citroën Traction Avant (1934-1956)
A Traction Avant kifejezés elsőkerékhajtást jelent. És bár nem a Citroënnél alkalmazták először ezt a megoldást, de ez volt az a modell, amely a tömegek számára is elérhetővé tette ezt a rendszert 1934-ben. Akárcsak az önhordó karosszériát. Ezzel a két újítással a Citroën limuzinja messze megelőzte a korát, és nem mellesleg kis híján csődbe is vitte a gyárat, mert annyira drága volt. Érdekesség, hogy a Traction Avant ugyanúgy Flaminio Bertoni és André Lefèbvre tervei alapján készült, akárcsak a DS. Ráadásul a Traction Avant csak egy ragadványnév, ugyanis hivatalosan 7 CV, 11 CV és 15 CV néven készültek az egyes modellek (a hengerűrtartalom és a hengerek számának függvényében).
Renault Scenic (1996-)
Akárcsak az Espace, csak egy kicsit kisebb. Igaz papíron nem sok létjogosultsága volt, mikor 1996-ban bemutatták, ám az első kompakt MPV (többcélú jármű) különleges csemegének bizonyult az autószalonokon és a mindennapi használat során kitaposta magának az utat, bebizonyítva, hogy igen is van létjogosultsága. Egy ponton akkora volt az érdeklődés a Scenic iránt, hogy naponta 2500 darab gurult le a gyártósorról. Majd 2009-ben érkezett a hétüléses Grand Scenic verzió, aminek papíron még kevesebb értelme volt, mint elődjének, mégis meglepően népszerűvé vált.