Cikksorozatunk harmadik részében egy viszonylag új, ám nagyon fontos biztonsági rendszert veszünk nagyító alá. Már a korábbi cikkekben tárgyalt blokkolásgátló, valamint kipörgésgátló is sok baleset megelőzéséhez, ezáltal emberéletek megmentéséhez járult hozzá. A menetstabilizátor azonban az egyik legveszélyesebb manővert, a megcsúszást igyekszik megakadályozni, illetve kontrollálni. Legtöbben egy túlzott sebességgel bevett kanyarra gondolnak ilyenkor, ám egy csúszós úton egyenesen haladva is elveszthetjük uralmunkat az autónk felett.
Túlnyomórészt az ESP rövidítéssel találkozunk a legtöbb gyártónál, de DSC, ESC, TCS és sok más mozaik-, illetve fantázianévvel illetik még. Bárhogy is hívják, a funkciója minden esetben ugyanaz és alapvetően a működési elvük is egyezik. Magát a menetstabilizátort Frank Werner-Mohr mérnöknek köszönhetjük, aki a Mercedes-Benznél dolgozott és a Bosch Mobility-vel közösen készítették el a rendszert. Noha már korábban is léteztek bizonyos stabilitást kontrolláló rendszerek, a mai értelemben vett menetstabilizátor 1992-re készült el.
De hogyan is működik ez a rendszer? Miként szabályozza az autó mozgását? Az ESP egyik fő alapeleme a gyorsulásmérő, más néven giroszkóp, amely segítségével pontosan meghatározható az autó mozgása, a rá ható erők nagysága és iránya. Ezen felül további szenzorok és érzékelők segítik a vezérlőelektronikát, ezek között az ABS és az ASR egységei is megtalálhatók, mivel ezek is részt vesznek az ESP működésében. Alapvetően kanyarodáskor kétféle viselkedést különböztetünk meg a megcsúszás szempontjából.
Az egyik az alulkormányzottság, amikor az autó orra a fordulás ívéhez képest kifelé csúszik. Ilyenkor a menetstabilizátor első körben csökkenti a motor teljesítményét (ha az első kerekek hajtottak), ezzel a kerekek tapadása megnő, ami segít felvenni a kanyar eredeti ívét. Amennyiben ez nem elég, akkor a megfelelő kerék (vagy kerekek) egyenként, szabályozott fékezésével lép közbe. Ettől olyan erőhatások lépnek fel, hogy a jármű orra befelé, az eredeti nyomvonal felé fordul.
A másik esetben, úgynevezett túlkormányzáskor az autó hátulja tör ki. Ez nem csak azért veszélyes, mert túlzottan szűken fordulnánk, hanem beavatkozás nélkül megpördülhetünk, ami nagy eséllyel balesethez vezet. Ekkor viszont az ESP ismét beavatkozik, mégpedig a fentebb már leírt módokon. Elsőnek „elveszi a gázt” (ha hátul hajtott az autó), valamint a kerekek fékezgetésével stabilizálja a jármű mozgását.
Nagyon fontos, hogy akárcsak az ABS és az ASR, úgy az ESP sem képes a fizikát legyőzni vagy annak határait kitolni. Nem hagyatkozhatunk kizárólag az elektronikára, hogy az majd megold vagy kijavít bármilyen manővert. Noha ezek a rendszerek századmásodpercek alatt közbeavatkoznak, az ésszerű, biztonságos és a körülményekhez igazodó vezetéssel, valamint megfelelő műszaki állapotú autóval még többet tehetünk egy esetleges baleset elkerüléséért.
A menetstabilizátor a járművek nagy részében kikapcsolható, de a start-stop rendszerhez hasonlóan a motor leállítása majd újbóli beindítása után ismét aktiválódik. Bizonyos típusokban (általában sportautók és terepjárók esetén) akár speciális ESP üzemmódok is beállíthatók. A műszerfalon saját visszajelző lámpa jelzi a hibáját és a működését is. Ha először használunk olyan autót, amelyben már van ESP, akkor egy forgalomtól mentes, biztonságos területen érdemes megtapasztalni, miként reagál az autónk a közbeavatkozásra.
Az ESP rendszerek folyamatos fejlesztés alatt vannak, napjainkban már a sokadik generációt építik be az új autókba. Balesetmegelőzési szerepének köszönhetően viszonylag gyorsan elterjedt, persze elsőként a luxus- és prémiumautókban találkozhattunk velük. Ma pedig már minden új autóban, ugyanis az Európai Unió határozata alapján 2014 november 1-je óta minden új személyautóban kötelező alapfelszerelés a menetstabilizátor.