A környezetvédelem szempontjából a belsőégésű erőforrást tekinti az egyik legnagyobb ellenségének Európa, így a következő, Euro 7-es besorolásnak már szinte meg sem lehet majd felelni anélkül, hogy elektromos üzemre is képes legyen egy autó. De már most, 2021 végén és 2022 kezdete előtt is kijelenthető, hogy még egy olyan gyártónak is lépéseket kell tennie, ami alapvetően kisköbcentis és kevés károsanyagot a levegőbe juttató motorokkal dob piacra különböző modelleket. És hogy a flottaátlag teljesüljön, a Suzuki bizony forgalomba hozta a Swace-t, ami a Toyota Corolla Touring Sports kiköpött mása lett, tényleg csak nagyon apró különbségekkel. Persze láttunk már ilyenre példát, hiszen a Chevrolet Lacetti bizonyos piacokon Suzuki Reno néven volt megvásárolható, ám az egy teljesen más típusú együttműködés volt. Itt a kényszer dominált, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a végeredmény rossz lenne, sőt, talán még jobb is, mint amire elsőre számítanánk.
Mert lőjük le a poént, egy 8-10 milliós Suzukiról beszélünk, aminek hallatán feláll a magyar ember hátán a szőr és az első gondolata az, hogy ennyit soha az életben nem adna a márka egyik autójáért sem. Pedig egyrészt érdemes, másrészt van ennél is drágább, méghozzá az A-Cross. Hurrá. De maradjunk ennél a 4655 milliméteres jószágnál. A Suzuki Swace abszolút jól néz ki és szerencsére azért elölről megkülönböztethető a Toyota modelljétől. Persze ehhez azért keresni kell az egyedi stílusjegyeket, de a kocsi orrát átszabták egy kicsit a gyárban, mások lettek a ledes menetfények, a hűtőmaszk, kétoldalon a légbeömlők, plusz talán az embléma elhelyezése a legszembetűnőbb, ugyanis nem a hűtőrács fölé került, hanem a motorháztető elé. GLX felszereltségnél már bi-ledes fényszórókat kapunk, amik kicsit talán jobban szórják a kelleténél a fényt, de még így is szépen bevilágítják az úttestet.
A Suzuki Swace a maga 2700 milliméteres tengelytávjával már mutatja, hogy pont azon a határmezsgyén helyezkedik el, amivel még lehet a szűk utcákban tekeregni, de jól érzi magát a várostáblákon túl is. Egész nagyra nyílnak az ajtók, a viszonylag alacsony felépítés miatt pedig könnyű előre és hátra is a beszállás. A kényelem adott, marad láb- és fejtér a hátul ülőknek is, de talán inkább négy személy számára optimális utazóautó ez, mintsem ötnek. A Suzuki pedig hozott még egy jó döntést, hiszen 205/55 R16-os gumikkal látta el az autót, ami az egyik legkedvezőbb árú és leggyakoribb kerékméret, szóval könnyen találhatunk rá megfelelő abroncsot.
A gépezet hátsó részére már nem jutott energia, itt mindent meghagytak úgy, ahogy a Corolla kombinál is látható. Ügyesen legóztak viszont a vezetők, ide például nem kértek ledes lámpákat, amik csak feleslegesen drágították volna meg az autót. Ettől még pofásan néz ki, teljesen szerethető dizájnnyelvet követ ez a puttonyos is, ráadásul a kombi még mindig sokkal praktikusabb, mint egy mai crossover, az 596 liter alighanem minden bőröndöt vagy cuccot elnyel, amikre akár egy hosszabb nyaraláshoz szükség lehet, ráadásul sík a padló és még van egy térelválasztó is, hogy még több mindent be lehessen pakolni. A Swace hátulja tehát ugyanaz, de ez a belsejére is igaz. Az utolsó csavarig, elemig minden olyan, mintha a Toyota modelljében ülnénk, az egyetlen különbség a kormányon található logó. Nem semmi, hogy azért ilyenek előfordulhatnak a mai világban, de lám, a szükség törvényt bont. Nyilván nem egy prémium szegmensbe szánt modellről van szó, nincsenek varrott bőr anyagok vagy Alcantara ülések, ám az összeszerelési minőség így is példás, nem recsegnek vagy ropognak a műanyagok, amikből egy-kettő persze a kopogósból fajtából való és zongoralakkból is jutott bőven, de még így is jónak mondható az összkép.
A szélzaj is csak akkor emelkedik meg egy kicsit, ha már autópályán utazunk, a tükrök és a hátsó ablakok felől lehet hallani, de üvöltve beszélni még ilyen tempónál sem kell. A multikormány kényelmes fogással segíti a hosszú távú utazást, vezérelhető róla a tempomat és a zene is. Mögötte látható analóg formában a fordulatszám, az üzemanyagszint és a vízhőfok mérője, digitális verzióban pedig a sebesség, a fogyasztás, a hatótáv és a megtett kilométer figyelhető meg. A képernyő alapesetben kék csíkkal jelzi a sebességhez tartozó egységeket, de amikor sport módba kapcsolunk, akkor morcosabb, piros árnyalatba öltözik a panel. Középen van még egy nagyobb kijelzőnk, ahol egyrészt láthatjuk a hibrid rendszer működését, másrészt pedig vezetékesen elérjük az Android Auto és Apple Carplay szolgáltatásokat, mondjuk az USB csatlakozó elég béna helyre került, a középkonzol éppen hátrafelé futó része alá. Örülhet a sofőr, hogy az érintésérzékenység mellett a fő funkciókat fizikai gombok segítségével is el lehet érni, ráadásul ugyanez igaz a klímavezérlő panelre is, lehet tekergetni a kétzónás klímát. A beltér tágas, az ülések egész kényelmesek, ezen a felszereltségi szinten pedig ülésfűtés is jár, amit két fokozatban (plusz a kikapcsolás) lehet állítani.
A hajtáslánc is koppra megegyezik a Toyotánál látottakkal, ami azért valljuk be, remek hír, hiszen egy több évtizede fejlesztett és már igencsak kiforrott rendszerről van szó. Az egyik alappillér az Atkinson ciklusú, 1.8-as benzinmotor, ami 98 lóerős teljesítménnyel járul hozzá a sikerhez, a rendszer részét pedig még egy 72 lőerős és 163 newtonméretes villanymotor plusz egy generátorként és indítómotorként is szolgáló elektromos motor képezi. Az összteljesítmény 122 lóerő, ez pedig bőven elég ahhoz, hogy dinamikus mozgásra késztesse a kasztnit, kicsivel több mint 11 másodperc alatt lehet álló helyzetből elérni a 100 km/h-t. Van ugyan váltókar bent, méghozzá visszatöltést generáló B fokozattal, ám ezt csak a megszokás miatt lehet váltónak nevezni, mert hiába e-CVT, ez egy elektronikusan vezérelt, fokozatmentes erőátvitel. Éppen ezért aki először ül ilyen hibridben, annak pár dolgot azért meg kell szoknia. Egyrészt, hogy a benzinmotor beindítása nélkül is képes teljes csendben megmozdulni az autó, másrészt viszont olyan is előfordul, hogy menet közben a semmiből úgy felpörög az erőforrás, hogy a sofőr csak pislog, mi ez a zakatoló magas hang. Hát igen, a benzinmotor az aprócska akkumulátort is tölti, plusz a hajtásba is besegít, a működése pedig nem csak a gázadás mértékétől függ, hanem hogy a rendszer miként ítéli meg a bekapcsolás szükségességét. De ha megszokjuk ezt, a Suzuki Swace máris méltó társ lesz a mindennapi közlekedésben.
Az elöl MacPherson, hátul pedig független, kettős keresztlengőkaros futómű idomul a hibrid stílushoz, tehát nem sportos, de nem is lágy annyira, hogy egy élesebb kanyarnál túlságosan dőlni hagyná a kasztnit. Rugózik, igyekszik csillapítani a különböző úthibákat, de némi alulkormányzottság azért érződik, ha tempósabb kanyarokban igyekszünk megnézni, mit tud az autó. Nincs is ezzel semmi gond, egy hibridnek nem kell kinyomni a szemét, inkább a kedvező fogyasztás elérése legyen a cél. Ehhez pedig a Suzuki Swace minden segítséget megad. Ha városban közlekedünk vele és még az eco módot is aktiváljuk, akkor gyakorta fogunk 4-essel kezdődő értékeket látni a kijelzőn, ügyes lábmunkával a 4,5-4,8 literes fogyasztás is elérhető száz kilométeren. A várostáblát elhagyva sem romik nagyon a helyzet, bár ilyenkor már az 5 liter a reális, ha pedig autópálya tempóval szaladunk le a horvát tengerpartra, akkor 5,5-5,7 literrel fogja beérni az autó. A vegyesben mérhető átlag tehát 5 liter, ez érték pedig már a dízelekkel vetekszik, mégis zöldebbé teszik ezt a modellt, talán a hibrid hajtás most az egyik legjobb alternatíva a piacon, hiszen nem kérnek érte igazából többet, mint a sima belsőégésű típusokért. Nem úgy a plug-inek esetén…
A Suzuki pedig ahogy említettük, pont úgy válogatta össze az extrákat, hogy ne legyen túl drága (már a piachoz mérten) a Swace; adott a ledes fényszóró, van sávelhagyásra figyelmeztetés, vészfékező asszisztens, korrekt képminőséget szolgáltató hátsó kamera, tempomat, ülésfűtés, ennél többre pedig egy átlag sofőrnek nem is lesz valószínűleg szüksége. A Suzuki Swace GL+ és GLX felszereltségben vásárolható meg, előbbi esetén 8,44 millió forintot kell kifizetni, utóbbinál pedig 9,8 milliótól kell minimum megszabadulnunk, de persze mindkét ár változhat, ha egyedi fényezést vagy extrákat kérünk. Ezzel a Swace alig olcsóbb, mint a Toyota Corolla Touring Sport, ellenben ugyanannyi pénzért jobb felszereltséget ad, plusz több garanciát. Amíg a Toyota esetén 5 év és 100 000 kilométer garancia jár, addig a Suzukinál 10 év és 200 000 kilométer, ami nagyon nem mindegy.
És persze lehet mondani, hogy várhatóan a Toyota értéktartása jobb lesz, azért ezt egyelőre semmi nem támasztja alá, egyrészt mert ugyanannyiba kerülnek, másrészt mert lényegében ugyanazok, csak az embléma más. Az idő úgyis eldönti, de a chiphiány és a gyártási nehézségek korában nyugodtan meg lehet fontolni a Swace beszerzését, mert nem cikibb egy ilyen Suzukiban ülni, mert egy ilyen Toyotában.