Minden modell esetében eljön az a pillanat, amikor készít a gyártó belőle egy ráncfelvarrást. Általában egy, esetleg kettő szokott lenni, mondjuk a Mazda 6 pont jó példa arra, hogyan lehet úgy alakítgatni egy generációt, hogy szűk tíz év alatt se kelljen valami teljesen újat kiadni. A Suzuki is megneszelte ezt a formulát, mondjuk náluk egyébként sem szokás idejekorán piacra dobni egy teljesen új generációt. Az első SX4 is nyolc évig, 2006-14 között volt forgalomban, a második pedig megint egy érdekes találmány. A bemutatása után nagyjából három évvel már jött is az első facelift, ami jelentősen módosított az addigi SX4 S-Cross külsején. Viszont már eljárt felette az idő, így mindenki azt várta, hogy idén végre jön a harmadik felvonás.
Jött is, csak nem úgy, ahogy azt sokan elképzelték. A Suzuki ugyanis úgy döntött, hogy új padlólemez, vagy friss technika helyett az eddigi tudást csomagolja teljesen új köntösbe. Mert mit lát a szalonba tévedő vásárló? Hogy valami abszolút új kasztni néz szembe vele. Ez pedig kiváló receptnek tűnik, hiszen jól bevált módszerek mellé új ruhába öltözteti Magyarország egyik legnépszerűbb autótípusát. Így született meg tehát a Suzuki S-Cross, ami már csak szimplán S-Cross, nem SX4 S-Cross, annak ellenére, hogy az első darabok hátulján még ott olvasható az SX4 felirat.
A méretek javarészt nem változtak, továbbra is egy 4,3 méter hosszú crossover ez a modell, ami még a városi szűk utcákban is kezelhető, főleg úgy, hogy 10,8 méteres körön képes megfordulni. Az eleje teljesen más lett, mint eddig. A sokat csúfolt, kicsit régimódi orr immár jóval modernebb lett, főleg a háromfelé osztott ledes menetfényeknek köszönhetően. Nem hivalkodó a hűtőrács, ellenben a zongoralakk bevonat elegánssá teszi, itt jól fest ez a megoldás egy az autó esetén, a beltérben már kevésbé. A ledes fényszórók már az alap GL felszereltség esetén is megadatnak – tudniillik van még GL+ és GLX is –, fényük nagyon jó, szépen és egységesen világítanak.
Oldalról, ami feltűnhet, hogy a kerékjáratok már nem annyira ívesek, mint a facelift előtt, egy kicsit szögletesebbek, markánsabbak, ezzel maga az autó is robusztusabbnak tűnik. Elöl a Suzuki emblémát a lámpákkal összekötő króm díszléc az, ami az optikai szélesítést megadja. A kerekek már a gyárból kigurulva 17”-esek, alufelnikről van szó, a tesztautón azért volt 16”-os lemezfelni, mert már a téli papucsokat adták rá. Az ajtók viszonylag tágra nyílnak, ám ennek ellenére ez nem feledteti, hogy magasabbra kell fellépni, mint egy személyautónál, illetve a küszöb is kijjebb van, így kiszálláskor előszeretettel koszolja össze a nadrágunkat.
A 2,6 méteres tengelytáv korrekt, négy személy számára kényelmes utazóautónak mondható az S-Cross, hátul is marad láb- és fejtér egyaránt, ahogy ISOFIX is. A hátulja egy kicsit megosztó, talán sokaknak tolakodónak is tűnhet, itt is háromfelé osztották a menetfényeket, de valahogy kocsi feneke nincs teljesen összhangban a többi részével. Picit lehetne visszafogottabb, de ettől még mindig mérföldekkel jobb, mint a 2016/17-ben leleplezett első ráncfelvarrásé. Jól áll neki az alulról feltörő diffúzor és a méretes lökhárító is. A csomagtér mérete 430 liter, jól pakolható, a hátsó ülések támláit pedig síkban lehet dönteni akkor, ha a térelválasztót a legfelső pozícióba helyezzük.
A beltér majdnem ugyanolyan, mint egy Vitarában. Aki már szemezett ezzel a modellel, neki igencsak otthonos lesz az új S-Cross, a kormány koppra megegyezik, vannak rajta gombok, amikkel a zenét vagy éppen a tempomatot vezérelhetjük. Mögötte legfőképpen analóg műszerekkel nézhetünk farkasszemet, középen van egy színes információs panel, amin a lágyhibrid rendszer működését, a fogyasztást és néhány alapvető adatot lehet látni. Van egy nagyobb kijelző is középen, ami GL+ felszereltségig 7”-es és WVGA felbontású, GLX esetén pedig 9”-es és HD. Jobb a grafikája, de sokkal többre nem képes, mint az eddigi, Apple CarPlay és Android Auto támogatás legalább van.
A középkonzoltól lejjebb kutakodva találjuk a fizikai gombokkal és tekerőkkel rendelkező klímapanelt, alatta pedig van egy kis tárolórekesz, egy USB csatlakozó és egy szivargyújtó. A beltérre a közepes anyaghasználat a jellemző, viszont valamennyivel jobb lett a szigetelés. Nyilván csak akkor lehetne végleges állást foglalni, ha hirtelen a régiből az újba lehetne ülni és fordítva, de a szélzaj egy csöppet kisebb lett, az biztos. Az ülések jók, azért nem adnak fotelszerű kényelmet, ülésfűtést viszont lehet kérni opcionálisan, ami igazi áldás a téli hónapokban. A kesztyűtartó váratlanul nagy, sok mindent elnyel, felülről pedig sima belső világítás van csak, amik mellett napszemüvegtartót fedezhetünk még fel.
A külső tehát szinte az utolsó csavarig megújult, a belsőhöz sokat nem nyúltak, a motorhoz pedig egyáltalán nem. A K14D erőforrás turbófeltöltővel szerelt, közvetlen befecskendezésű, viszont ami jó hír, hogy nincs kettőstömegű lendkerék benne. Az 1373 köbcentis motor mellé van még egy 10 kilowattos önindító generátor plusz egy aprócska akkumulátor is, ezek miatt biggyesztette rá a hátuljára a Suzuki a Hybrid feliratot, de ez csak egy 48 voltos mild-hybrid rendszer, a teljes hibrid majd csak valamikor 2022 őszén fog érkezni.
A 129 lóerő és a 235 newtonméteres nyomaték mindenesetre már így is bőségesen elegendő az 1,2-1,3 tonnás kasztnihoz, elsőkerék meghajtás esetén 9,5 másodperc alatt lehet nulláról százra gyorsítani, összkeréknél pedig 10,2 másodperc ugyanez a sprint. Aki szeret kapcsolgatni, ő hatfokozatú kéziváltót kap, aki viszont kényelmes életre vágyik és hajlandó bő 600 ezer forintot kicsengetni, neki szintén hatfokozatú, de bolygóműves, hidrodinamikus nyomatékváltós automata sebességváltó csalhat mosolyt az arcára. Mi a manuálissal próbáltuk, aminél kell némi határozottság, de jól használható, autópálya tempónál sem pörög 2500-2700-nál többet a motor hatodikban.
A futómű stabil. Tehát nem annyira lengedező, mint néhány SUV vagy crossover esetén, de nem is annyira sportos, mint például egy Ford Focus. Nyilván nincs is rá szükség, az összkerékre viszont lehet a dimbes-dombos tájakon, a kézifék mellett egy tárcsával lehet kiválasztani a különböző útviszonyoknak megfelelő módot. A futómű minden esetben elöl MacPherson, hátul pedig csatolt hosszlengőkaros, nem a legdurvább szerpentineket kell keresni az új S-Cross volánja mögött, de nem kell megijedni sem, ha egy élesebb kanyar következik.
Amiben még sokat javult az új modell az elődjéhez képest, hogy több vezetést segítő rendszert kapott. Már belépőszinten jár a sávtartó, a korrekt képminőségű tolatókamera, a sávelhagyásra figyelmeztetés és a vészfékezés asszisztens (utóbbi még mindig túl izgága, de nem annyira ijedős, mint korábban), magasabb felszereltségi szintnél pedig már holttérfigyelő és keresztforgalom figyelés is a repertoár részét képezi. Az automatánál van még érdekesség, az adaptív tempomat ugyanis ebben az esetben már képes állóra fékezni az autót, ha pedig elindul a kocsisor, az araszolás is megkezdi az S-Cross anélkül, hogy a gázpedálra kellene lépnünk.
Nem is érdemes gyilkolni a gépet, mivel akkor a fogyasztás sem lesz meggyőző. Ez a 48 voltos 1.4T motor az összekerék meghajtással városban úgy 8-9 liter között evett, a várostáblát elhagyva viszont csökkent az étvágya, ott már beérte 5-6 literrel. Ha pedig autópályán szeretnénk gyorsabban odaérni a kívánt úticélhoz, akkor 6-7 liternyi üzemanyagra tegyünk félre pénz száz kilométerenként.
Igazából hiába „csak” egy Suzuki, a fentieket olvasva azért kedvet kap az ember a vásárláshoz, pláne azok, akik már nagyon várták az új változat piacra kerülését. Kérdés persze, hogy nekik elég lesz-e a frissített külső, vagy inkább totál új technikára is vágytak. Ha legalább motorizáltságban előrébb lépnének, akkor tényleg a 2022 őszét kell megvárni, amikor jön az 1.5-ös szívóbenzinen alapuló, saját fejlesztésű hibrid, kérdés persze, hogy mennyivel drágábban lesz majd az elérhető.
Mert most sokat nem pakolt rá a gyártó az eddigi SX4 árára. Az új Suzuki S-Cross ugyanis kicsivel több mint 6 millió forintért vihető haza, ha valaki részt vesz a hűségprogramban. Úgy 6,5 millióért már GL+ felszereltséggel lepheti meg magát az ember, talán ez lesz a legnépszerűbb döntés itthon. Innentől pedig már csak az extrákon múlik minden, panorámatetővel és GLX csomaggal azért el lehet érni a 9 millió forintot. Ameddig a GL+ nagyon megéri, a kínálat tetejénél már akadnak bőven konkurensek, akár jobb lehetőségekkel.
Persze vetélytárs nélkül nem marad alapáron sem az új modell, a Vitara még mindig sokak számára lehet kedvesebb döntés, plusz ott a SsangYong Tivoli Grand, ami bár városi fogyasztásban rosszabb, csomagtartó méretben jóval jobb, mint tesztalanyunk. Így vagy úgy, a Suzuki megoldotta a generációváltást, ami inkább lett egy látványos előrelépés, mintsem valami teljesen új dolog. Ám ettől még jó döntés, egyre magasabb új autó árak ide vagy oda.