Ameddig a 2000-es évek elején még az SUV fogalma nem csengett túl ismerősen, kicsivel több mint 20 évvel később már minden erről a városi szabadidőautó kategóriáról szól. Ha ezt valaki nem hiszi el, nézze csak meg a gyártók kínálatát, a Volkswagen T-Roc-ból még cabrio változat is készült, ami első blikkre finoman szólva is furcsa dolognak tűnik a szemnek. A KIA pedig a Sorento útja során mutatta meg, hogy mennyire megváltoztak a felhasználói szokások, de főleg a vásárlói igények; az első generáció 2002-es bemutatásakor ugyanis még inkább hasonlított egy kisebb terepjáróra az autó, mintsem egy családi négykerekűre, ám ez a generációváltások során folyamatosan alakult át, 2009-ben jött a kerekdedebb második, 2014-ben pedig a még gömbölydedebb harmadik változat. 2020 legvégén pedig bemutatásra került a negyedik generáció, ami sokkal élesebb és karakteresebb formákkal, dízel mellett öntöltő és plug-in hibrid verziókkal, valamint nagyon komoly technológiai felhozatallal támadja legfőképpen a nagycsaládosok szívét.
A KIA jól áll az elektrifikáció terén; amíg 2019-ben kicsivel több mint 57500 darab olyan autót értékesítettek Európában, amik valamilyen szinten elektromosak voltak, addig 2020-ban már ez a szám több mint 86000-re ugrott, így flottán belül bár 24%-ot teszik ki az alternatív hajtású járművek. Magyarországon is megugrott az arány, 3-ról 11%-ra emelkedett. A Sorento pedig tovább javíthat a statisztikán, főleg mostani tesztalanyunkkal, amit bár nem lehet kábellel tölteni, magát azért felvillanyozza, így jöhetett létre a benzinmotor alapú hibrid.
Külsőségek
Ahogy ránézünk az autóra, azonnal látjuk, hogy formaterv szempontjából ez bizony egy teljesen új irány, amit még az Optima kezdett el, és mivel ez a modell már nem kapható az öreg kontinensen, így lényegében a Sorento viszi most egyedül tovább. Karakteres forma jellemzi az autót, aminek az eleje sikerült a legszebbre. Robusztus, tiszteletet parancsoló orra van a méretes járgánynak, aminek még a motorházteteje is domborított kicsit, hogy belülről nézve kicsit sportosabb legyen. Nem hivalkodó a hűtőmaszk, ellenben a tigrisorr mintázat itt már csak nyomokban figyelhető meg, sokkal jobban vonzza a szemet a háromtagú lámpatest, aminek ledes fényszórói valami őrületesen jól világítanak és automatikusan le is kapcsolják a távolsági világítást, ha szembe jön valaki. Mondjuk utóbbi hatásfoka közepes, de jól tud jönni, a fényáradat pedig úgy teríti be az előttünk lévő úttestet, hogy nem vakítja el a többieket.
A 4810 milliméteres hosszúság viszont már oldalról is látszik, a 2815 milliméteres tengelytáv pedig előrevetíti, hogy nem csak négyen-öten lehet kényelmesen elférni belül. A felnik nagyon szépek és 17-től 20”-ig különböző dizájnnal rendelkezők, de nem csak ezzel, hanem a tízféle színnel is feldobhatjuk újdonsült igáslovunkat. Oldalról is megmaradtak az éles stílusjegyek, a morcos kialakítás, a nagy ajtók pedig azért fontosak, mert a tesztmodellhez hasonlóan mindegyik verzió hétüléses változatban is megvásárolható az autó, szóval hátulra azért nyilván ki kell találni, hogy miként tud beülni még két ember. Igen, akár felnőtt is.
Hely az van bőven
Elöl természetesen lazán elfér mindenki, de ha előrébb toljuk a középső üléssort, egyrészt az itt csücsülő felnőtteknek is marad elég lábtér, a háttámlák előrebillentésével pedig leghátul is egész kényelmesnek mondható a Sorento. Persze azért a beszállás kicsit coupés érzést kelt, de nem tragédia. A második sorban van pohártartó és ülésfűtés, a harmadikban ugyan nem melegíti a fenekünket semmi, de innen is lehet vezérelni a klímát, vagyis senki nem fog megfagyni vagy levegő nélkül maradni. Rögtön jön persze a kérdés, hogy mennyi hely marad a csomagoknak. Öt ülés esetén 697-902 liter között mozog az űrtartalom, ha viszont a hétüléses kivitelt kérjük, ez 608-813 literre redukálódik. Már ha az harmadik sor nincs felhajtva, mert ha igen, 200-nál kevesebb literrel kell beérni, szóval maximum iskolatáskák férnek ilyenkor oda.
A Sorento hátulja mindenesetre az, ami a leginkább megosztó. Nem nagyon találkoztunk olyan emberrel, aki a „nem jó, de nem is tragikus” elvet képviselte volna, csak egyik és másik oldal létezik. Itt talán már túl sok a szögletes forma, ez Amerikában alighanem normális, az európaiaknak kicsit erős lehet. Okos dolog volt viszont elrejteni az ablaktörlőlapátot, ami az üvegen túlnyúló spoilerbe lett beépítve és pont annyit töröl, hogy kényelmesen kilássunk hátra.
Hogyan is működik a valóságban?
De lássuk, mit is jelent a valóságban ez az öntöltő hibrid. Ugye nem plug-in, tehát nincs Type-2 vagy CCS csatlakozó, nem kell egy oszlophoz sem odaállnunk, amiben elektromos áram halad, csak a benzinkúthoz kell szaladgálni, az autó méretéhez képest egyáltalán nem túl gyakran. De erről majd később. Szóval; a rendszer alapját egy 1.6 T-GDI turbós, soros négyhengeres benzinmotor képezi, de elöl az orrban még egy villanymotor is megbújik, a hátsó tengelyhez pedig kardánalagúton keresztül jut el az erő, méghozzá akár feláras összkerékhajtással.
Az összteljesítmény 230 lóerő, a forgatónyomaték pedig 350 newtonméter, szóval bár van kraft, azért ebből nem azt a következtetést vonnánk le, hogy gyorsítás során belepaszíroznak a G-erők az ülésbe. Egy nagycsaládos autónál viszont egyáltalán nem is ez számít, hanem a biztonságos A-ból B-be eljutás, amit tökéletesen teljesít is a Sorento, egyrészt az 5 csillagos Euro NCAP teszt miatt, másrészt pedig a hat fokozatú hagyományos/bolygóműves automata váltónak köszönhetően, ami szinte észrevétlenül teszi a dolgát. A környezeti viszonyokhoz mérten ráadásul mi magunk is beállíthatjuk az autó viselkedését, tekerő segítségével lehet eco, sport, smart, snow (hó), mud (sár), sand (homok) üzemmódok között váltani.
Időtálló beltér
A nyugalom szigetét pedig belül találjuk meg, de ez már bizony egy olyan modern belső, ami alighanem évekig a helyén tartja majd a KIA egyik legnagyobb SUV-jét. Ami kapásból feltűnik majd, az a minőségi anyaghasználat, méghozzá kitűnő összeszerelési minőséggel; ergo sehol sincsenek illesztési hibák, vagy éppen recsegő műanyagok. Finom tapintású a kormány, a könyöklő, a műszerfal, egyedül ezt a shift-by-wire tekerőgombot körülvevő és néhány más helyen is felbukkanó zongoralakkot lehetne elfelejteni, mert egyrészt bazári, másrészt sérülékeny. De például a 12,3”-es digitális műszeregység hihetetlenül szép színekkel operál, már-már az etalon Audi szintjén mozog, természetesen személyre szabható és szinte minden adatot ki tud jelezni a navigációtól kezdve a várható hatótávig.
A kormánynak is jó a fogása, a kormányfűtés is rendelkezésre áll, ami nagy áldás télen, pláne, ha nem garázsban tartjuk a négykerekűt. Az ülésekben is több száz kilométert el lehet utazni, elektromosan állíthatjuk be, két sofőrnek lehet a memóriában eltárolni a legjobb pozíciót, és nem maradt ki az ülésfűtés plusz a szellőztetés sem. Középen egy 10,25”-es központi kijelzőt lehet érintéssel vezérelni, ez a megoldás az XCeedben debütált először, lényegében egy rendkívül széles tablet, meglehetősen komoly fedélzeti rendszerrel, amin azt is láthatjuk, hogy a hajtásrendszer hogyan ügyeskedik.
Alatta némileg furcsán hatnak a légbeömlők, olyan, mintha egy pilótafülkében ülnénk. Nagy szerencsére a klímát fizikai billenőkapcsolókkal és gombokkal irányíthatjuk, teljesen értelmetlen ezt érintésérzékennyé tenni, csak elvonná a figyelmet a vezetéstől. Lejjebb kutakodva szivargyújtót, két darab töltésre szolgáló USB és egy normál USB csatlakozót találunk, utóbbival kapcsolhatjuk a rendszerhez a mobiltelefonokunkat.
Apropó telefon, akár Qi töltést is kérhetünk, hogy vezetékmentesen etessük a készüléket. És tovább megyünk, ha már vezeték nélküli töltésről beszélünk, kábelek nélkül is aktiválhatjuk az Apple CarPlay vagy az Android Auto szolgáltatásokat. Ami még feltűnő, hogy hangulatvilágítás is van az autóban, és nem, bizony nem csak ledes csíkokban érvényesül ez, hanem az ajtónyitó előtti, egészen merész rombuszos formavilában is, ami szintén képes különböző színekben világítani.
Nagynak nagy, de nem fogyaszt sokat
Nem esett szó még a fogyasztásról, pedig ebben is jól teljesít a KIA újdonsága. A nagyjából 350 kilométeres tesztút során 7,7 litert mutatott a digitális számláló, úgy, hogy ennek javarésze városi közlekedés volt, úgy 35%-ot pedig országúton vagy autópályán gurult az autó. A legkedvezőbb fogyasztást, mint mindig, országúton lehet elérni, de a városban sem iszákos túlságosan ez a modell.
Sőt, a térkép alapján maga a Sorento is képes figyelni, így ha város felé közeledünk, akkor rágyúr az akkumulátor töltöttségére, hogy araszolás közben a lehető legkevésbé szennyezzük a környezetet. Egyedül autópályán kúszik jobban fel az átlag, ám ezen aligha fogunk meglepődni, hiszen ez egy üresen is 2 tonnás, magas építésű SUV.
Van itt minden
Rengeteg olyan szolgáltatással is rendelkezik a Sorento, amik segítenek a manőverezésben vagy a vezetésben. A gombnyomásra bekapcsolható 360 fokos kamerarendszer például mindent lát, így szinte bárhová be tudunk parkolni, a hosszú utak, vagy a kellemetlenebb időjárási körülmények során pedig jól jöhet a távolságtartó tempomat, az ütközéselkerülés, a ráfutásmegelőzés, a sávelhagyás figyelmeztetés, a sávtartás, a táblafelismerés, vagy éppen a holttérfigyelő.
Ó, utóbbi ráadásul nem csak villogással figyelmeztet. Ha ugyanis indexelünk, akkor a műszeregység kijelzőjén villan fel az irányváltásnak megfelelő kamera képe, ami bár megszokást igénylő dolog, utána nagyon fogjuk szeretni.
Ez így nem lesz olcsó
Kérdés viszont, hogy a KIA Sorento árát ki fogja kedvelni. Az már-már természetes dolog, hogy a gyártó 7 évig vagy 150 ezer kilométerig vállalja a garanciát, de ettől függetlenül elég vastag pénztárcára lesz szükség ahhoz, hogy ezt az SUV-t bárki megvásárolja. Kategórián belül persze egyáltalán nem számít soknak a 2.2-es CRDI erőforrással szerelt modell 12,5 millió forintos ára, ráadásul ha hét üléssel kérjük, akkor igénybe is vezető rá a nagycsaládosok állami támogatása, amivel rögtön 9 millióra csökken az autó vételára, ami már nem kicsit vonzó végösszeg. A hibrid esetén 13 millió forintos minimum árról beszélhetünk (támogatással 9,5 millió), a plug-in beszerzése pedig minimum 14,9 millió forintba fáj (támogatással 12,4 millió), tehát a tölthető hibrid csak akkor éri meg igazán, ha nagyon sokat közlekedünk naponta és otthon is tudjuk etetni.
Így vagy úgy, a KIA megmutatta a Sorentóval, hogy hol tart ma a dél-koreai autóipar. Lassan a német prémiumok szintjén. Nyilván ez még azért erős, de mindenképpen figyelmeztető jelzés lehet a hazánkban is kedvelt nyugati konszerneknek arra, hogy nem szabad ölbe tett kézzel várni a vásárlókat, mert konkurensből akad bőven, sőt veszélyes versenytársból is egyre több van a piacon.