Szerencsére, az embernek néhanapján van ideje és lehetősége kicsit elszakadni a munkától és elmenni néhány napra nyaralni kicsit. Ez alkalommal úgy esett, hogy meglátogattam a húgomat, aki néhány éve Stuttgartba tette át a székhelyét. S, ha már egyszer olyan vidékre utazik egy autóbolond, ahol kimondottan magasnak mondható az egy négyzetkilométerre eső autógyárak száma, miért is ne látogatná meg az egyiket. Bár a Mercedes múzeuma is biztosan elképesztő élményt jelentett volna, azt inkább meghagytam egy következő alkalomra és a inkább a legendás sportkocsikat készítő gyártót, a Porschét választottam.
Már maga a környezet is megér egy misét, hiszen a Porsche egy külön kis városrészt foglal el Stuttgarton belül, melynek középpontjában egy körforgalom közepén felállított monumentális szobor magasodik az égbe, már messziről jelezve, hogy a környéken minden a Porsche-ról szól: a körforgalom egyik oldalán a gyárral, a másik oldalán a múzeummal, mellette pedig egy szalonnal, hogy ha netalán kedvet kaptál volna, hazafelé már egy új 911-essel szelhesd az utat.
A Delugan Meissl tervei alapján 2007-ben elkészült, ultramodern megjelenésű épület nem a legnagyobb ilyen jellegű építmény a világon, de ami a kiállítótérben megtekinthető tartalmat illeti, kétségkívül az egyik legizgalmasabb.
Természetesen nem fogom egyesével bemutatni az összes kiállított autót. Nem lenne sok értelme, hiszen mégiscsak élőben az igazi. El kell menni, meg kell nézni. Ráadásul a belépő mindössze 8 euró, amennyit itthon is simán elkérnek egy falumúzeumban (félreértés ne essék, semmi bajom a skanzenekkel, de ott azért mégsem nézegethet az ember testközelből egy 356-ost).
A P1-es
Ferdinand Porsche első „autóját” 1898-ban tervezte és készítette el. Ez volt az „Egger-Lohner-Elektromobil Model C.2 Phaeton”, ismertebb nevén, P1-es, ami gyakorlatilag egy lovaskocsi volt, csak lovak helyett egy három (bizonyos beállítások esetén öt) lóerős elektromos motor hajtotta, és akár 35 kilométer/órás tempóra is képes volt. Hatótávolsága pedig elérte a 80 kilométert.
Az „elátkozott” 550A Spyder
Az 550A Spyder leginkább talán arról ismeretes, hogy a színész, James Dean (aki az Édentől keletre című filmmel vált igazán ismertté) is egy ilyen autóban lelte halálát mindössze 24 évesen. Mivel elsősorban autóverseny célokra szerették volna használni, így mindössze 900 kilós kasztnit szinte repített a 135 lóerős, négyhengeres erőforrás. A Dean által „Little Bastard” (kis rohadék) névre keresztelt autó maradványa a tragédiát követően az új tulajdonosoknak is megszámlálhatatlanul sok fejtörést okoztak, így elterjedt, hogy a sportkupén átok ül.
Porsche 917/20 Coupé
Mindössze egyetlen példány létezik a Porsche 917/20 Coupéból, melynek megjelenésével a Porsche nem kis meglepetést okozott az 1971-es Le Mans-i 24 órást megelőzően. A kocsi a 917-es szériából korábban már létező rövid- és hosszú-farkú változatok ötvözése volt. A rózsaszín fényezés a Porsche Design Studio munkatársainak fejéből pattant ki és úgy osztották fel a karosszéria elemeit, hogy a látvány egy hentes falán lótó bontási ábrára emlékeztessen. Nem is csoda, hogy a kocsi pillanatok alatt kiérdemelte a „Pink Pig” (rózsaszín malac). Ez az egyik leghíresebb Porsche, még akkor is, ha Le Mans-ban végül fel kellett adnia a versenyt és nem jutott el a kockás zászlóig.
A Dakar Porsche
Van abban valami felemelően perverz, amikor egy kifejezetten utcai sportautók gyártására szakosodott cég úgy dönt, hogy új vizekre evezve kipróbálja magát a számára annyira nem igazán testhezálló terepen és benevez a Párizs-Dakar Ralira. A 959 kódnévre keresztelt, erősen átépített 911-es csak az 1986-os Dakaron vett részt. A konstrukció olyan jól sikerült, hogy 13.800 kilométernyi sivatagi hajszát követően a 959-esek kettős győzelmet arattak: a René Metge – Dominique Lemoyne duó győzött, mögöttük a csapattárs Jacky Ickx – Claude Bresseur páros érkezett a célba. Valójában volt még egy harmadik 959-es is a mezőnyben, amit eredetileg „kisegítő” autónak szántak, arra az esetre, ha a másik két párosnak netán problémái adódnának. Azt az autót Roland Kussmaul vezette és Hendrik Unger volt a navigátor. Ők végül a hatodik helyen zártak.
911 GT1 Straßenversion
A Porsche a 90-es évek közepén azért álmodta meg a 911 GT1-et, hogy az FIA GT bajnokságában versenyeztesse. Ebben a kategóriában korábban olyan, erősen módosított utcai autókkal versenyeztek, mint például a McLaren F1, vagy a Ferrari F40. Ám amikor a 911 GT1-et 1996-ban bemutatták, a Porsche úgy döntött, maximálisan kihasználja a szabálykönyv adta lehetőségeket. Így ahelyett, hogy az egyik már létező modelljéből készített volna versenyverziót, inkább kifejlesztett egy kocsit kifejezetten sportautó-versenyzésre. Ez lett a 911 GT1. Amiből aztán le kellett gyártani legalább 25 darab utcai verziót is, hogy homologizálni lehessen. Ezzel megszületett a Straßenversion, ami szó szerint egy utcai versenyautó.