Az elmúlt 100 évben az autóipart szemlélve több nagy felemelkedést és bukást is láthattunk, akár az egyes típusokra, vagy épp a komplett márkákra gondolunk. Most 6 olyan autómárkát szedtem össze, amelyekkel mára csak a történelemkönyvekben találkozhatunk, pedig típusaik egykor büszkén ragyogtak a kereskedésekben. Fontos, hogy most nem a szocialista autókról lesz szó, azok önmagukban szerintem külön kategóriát képviselnek, így most kizárólag nyugat-európai márkákról olvashatsz:
1. Rover
A Rover történelme sajnos jól jelképezi a brit autóiparét. Az egykoron szebb napokat is látott autógyártó 1904-es megalapítása után olyan típusokat adott a világnak, mint a Rover P6 vagy épp a P5, illetve az utolsó, igazán brit Roverként is számon tartott SD1. A márka 1967-ig üzemelt függetlenül, aztán a British Leyland fennhatósága alá került. Ebből sejthető, hogy a márka az 1980-as évektől lejtmenetbe került. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a korszak több modellje is átcímkézett Hondaként kellette magát a kereskedések padlóin.
A British Leyland 1986-os csődje után a British Aerospace tulajdonába került a Rover, majd ezután 1994-ben a BMW következett. Ironikus, hogy több forrás szerint is azért vették meg a bajorok a Rover Groupot, mert a Rover több modellje is Honda alapú volt és a bajorok a japánok gyártástechnológiáját szerették volna megkaparintani. Akár igaz, akár nem, alig 6 évig volt a BMW tulajdonában a Rover, ez idő alatt pedig egyetlen említésre méltó autóval léptek piacra, a mai napig gyönyörűnek számító 75-tel. Ez azonban kevés volt, a többi Rover ugyanis messze elmaradt a korszak többi típusától. A BMW 2000-ben vált meg az MG-t és a Rovert tartalmazó Rover Group-tól, a Mini-t ugyanis megtartották, ahogyan látjuk, sikerrel.
Az MG-Rovert ezután a Phoenix konzorcium vásárolta meg, a cég haláltusája 2005 áprilisában ért véget. A jogokat eladták a kínai SAIC-nak, aki a Rover név kivételével hozzájutott az autók gyártási jogához, az üzemekhez és a szabadalmakhoz is. Mivel jelenleg a Tata Motors tulajdonában álló Land Rover birtokolja a Rover név jogait, így nem várható, hogy a jövőben bármikor is megjelenne hagyományos, Rover típus az utakon.
2. De Tomaso
Alejandro de Tomaso nem volt más, mint egy autóversenyzőbe oltott üzletember. Nem meglepő, hogy amikor lehetősége nyílt rá, saját márkát alapított, ez volt a De Tomaso. A márka 1959-ben született meg, az első autójuk pedig 1964-ben jelent meg, ez volt a Vallelunga. Az autóból 4 év alatt alig 53 darab készült, ez jól mutatta, hogy a De Tomasok nemcsak gyönyörűek, de igen exkluzív darabok is voltak.
A Vallelungát olyan gyönyörű autók követték, mint a Magnusta illetve a Pantera. Ez utóbbi a korabeli autóskártyák egyik elmaradhatatlan eleme volt, az oly vágyott Ferrarik és Lamborghinik méltó ellenfele, nem véletlen, hogy sokaknak a mai napig a Pantera „A” De Tomaso. Mivel 1971 és 1974 között a DeTomaso többségi tulajdonosa volt a Ford, ezért a Pantera és a Mangusta is Ford erőforrásokkal készült, sőt, a hajtáslánc más elemeinek is volt köze az amerikai gyártóhoz.
Érdekesség, hogy amikor 1976-ban a Citroen megunta a veszteséges Maserati pátyolgatását, az egész márkát eladták a De Tomasonak, a cég fennhatósága alatt pedig olyan típusok láttak napvilágot, mint a Biturbo vagy épp a Kyalami. Végül 1993-ban adtak túl a márkán, az akkoriban szintén birtokolt Innocenti-vel együtt, mindkét cég a Fiathoz került. A 90-es évek lejtmenete végül 2004-ben állt meg, amikor elkezdődött a cég felszámolása. Ugyan az elmúlt években többször is felmerült, hogy újra visszatér a márka, ez még nem történt meg.
3. Triumph
A Triumph márkanévvel a mai napig találkozhatunk, igaz napjainkban motorkerékpárok oldalán találjuk meg az egykor autók orrát is díszítő feliratot. A vállalat karrierje 1885-ben indult, amikor Siegfried Bettmann Németországból kezdett el bicikliket importálni az Egyesült Királyságba, majd azokat saját márkaneve alatt értékesítette. Az első, immáron négykerekű járművük ezután még 38 évet kellett várni, hiszen csak 1923-ban érkezett meg a Triump 10/20.
Az első autójukat később olyan, manapság nagy megbecsülésnek örvendő darabok követték, mint a Spitfire, a Stag vagy épp a TR-sorozat tagjai (pl. TR-6). Sajnálatos módon 1960-ban a Leyland Motors tulajdonába került a Triumph, ahogyan pedig az sejthető, az angol konszernnnél nem úgy intézték a dolgokat, ahogyan azt kellett volna. A Triumph is ennek az áldozatává vált, a márka utolsó típusa például márcsak egy átlogózott Honda volt, így 1984-ben, az Acclaim kifutásával eltűnt a márka a színről.
Érdekesség, hogy mivel 1994-ben a BMW megvásárolta a British Leyland utódvállalatát, a Rover Groupot, ezért a Triumph márkanév jogai is a bajorokhoz kerültek, amelyet nem is értékesítettek tovább. Azaz, ha akarná a BMW bármikor előállhatna egy új Triumph-fal, de erre valószínűleg nem kerül sor a közeljövőben.
4. Saab
A Svenska Aerpolan AB vagyis a SAAB karrierje 1937-ben kezdődött Tollhattanban. Ugyan a cég kezdetben kizárólag repülőgépek gyártásával foglalkozott, 1945-ben mégis nekikezdtek egy saját autó fejlesztésének. A típus 1949-ben jelent meg, a manapság Darth Vader autójaként is emlegetett autó pedig a Saab 92 nevet kapta. A modellt olyan, mára méltán klasszikussá érett darabok követték, mint a Saab 99, a Saab 900 vagy épp a Saab 9-5.
A Saab halálában kulcsszerep jutott a General Motorsnak, a cégóriás ugyanis 1989-ben először 50%-os részesedést vásárolt a vállalatban, majd 2000-ben teljesen be is kebelezte azt. Bár az autók továbbra is biztonságos és csinos darabok voltak, nem vették fel a versenyt a német konkurenciával, ráadásul sok esetben a megbízhatóság sem olyan volt, mint amire a vásárlók számítottak. Ráadásul a GM a fejlesztésre sem szánt eleget, így néhány elborult próbálkozás (gondoljunk csak a Saab 9-2X-re, ami egy Subaru Impreza volt átcsomagolva..) mellett gyakorlatilag a 97-től gyártott 9-5-ös és a 2002-es 9-3 alkotta a gyártó modellkínálatának gerincét. Ez pedig az elképesztő ütemben fejlesztő német konkurencia mellett igen kevésnek bizonyult.
A Saab sorsát ugyanakkor mégsem ez, hanem a gazdasági válság pecsételte meg, az épp átszervezésre készülő GM ugyanis úgy döntött, megválik a márkától. Végül a holland Spyker lett a „szerencsés”, ők örökölték meg a vergődő gyártót. Nos, a kis vállalat számára túl nagy falat volt a Saab bekebelezése, 2011-ben csődöt jelentettek, majd 2012-ben a Saabot eladták a kínai hátszéllel megalapított NEVS csoportnak. A terv az volt, hogy már 1 éven belül újrakezdik a gyártást, de az elmúlt években alig néhány száz autót tudtak legyártani a folyamatos gazdasági problémák miatt. Jelenleg úgy néz ki, hogy Kínában értékesítenek majd a Saab 9-3ra épülő, elektromos NEVS 9-3-asokat a kormányzat számára. De, hogy ebből mi lesz, az még a jövő zenéje. Az ugyanakkor biztos, hogy a márka már nem tér vissza, tavaly ugyanis lejártak a Saab névhasználatának jogai, így a patinás márkanevet a továbbiakban már csak repülőgépeken láthatjuk.
5. Daimler
Nem, ez nem az a Daimler, hiszen nem német, hanem angol cégről van szó. A Daimler Motor Company-t 1896-ban alapította HJ Lawson, a vállalat pedig luxus limuzinok gyártásával épített magának hírnevet. Ahogyan az sok angol céggel is megesett már, a Daimler sem tudta elkerülni a felvásárlást, először, 1910-ben a BSA csoport tagja lett, majd 1960-ban a Jaguarhoz került át a márka.
Azután gyakorlatilag átlogózott Jaguar autókat kínált egészen a megszűnéséig. Ez alól egyetlen típusuk jelentett kivételt, a DS420-as modelljüknek ugyanis nem létezett „vadmacskás” társa. Ezen kívül azonban úgy lehetne jellemezni a korszak Daimler autóit, hogy a Jaguar, aminél az összex extrát megrendelték. Nos, nem tudom, ki hogy van vele, de ez azért elég csekély egy márka létezésééhez, nem véletlen, hogy 2007-ben, röviddel az előtt, hogy a Tata Motors átvette a Fordtól a Jaguar és Land Rover márkákat, a Daimlerek gyártását is befejezték.
A név az üzlet keretében azért átkerült a Tata Motorshoz, tehát elméletileg van rá lehetőség, hogy később újra visszatérjenek a Daimler autók. Azért a Jaguar márka jelenlegi sikereit elnézve nem hiszem, hogy egy régi-új név bevezetésére is költene az indiai gyártó.
6. Autobianchi
1955 január 11-én alakult meg az Autobianchi, méghozzá a Fiat, a Pirelli és a Bianchi összefogásának eredményeképpen. A márka születésében oszlopos szerep jutott Feruccio Quintavalle-nek, aki az akkoriban motorkerékpárokat és bicikliket készítő Bianchinál dolgozott és úgy gondolta, cégének érdemes lenne visszatérni az autóipar területére. Ezt azért kellett elhagyniuk, mert a II. Világháború alatt elpusztították az Abruzziban lévő gyáregységet. Nos, az 1955-ben létrejött Autobianchival mindenki jól járt, hiszen a Bianchi visszatért az autópiacra, a Fiat növelhette részesedését a kisautók kategóriájában, a Pirelli pedig növelhette az OEM-piaci részesedését.
Az autómárka összesen 40 évet élt, ez idő alatt összesen 7 modellt gyártottak, ebből kettő lett világhírű. Gyakorlatilag nem volt olyan, 70-es és 80-as évekbeli olasz film, amiben ne szerepelt volna egy Autobianchi A112, de a későbbi Autobianchi Y10 is sokak számára ismert darab, ha máshogy nem, hát Lancia Y10-ként. Így hívták ugyanis az autót Olaszországon kívül. Mindez azért is lényeges, mert végül épp a Lancia lett az Autobianchi veszte, a Fiat konszern ugyanis az Y10-zel elsőként belpiacos márkává süllyesztette a céget, majd ezután, a típus kifutásakor teljesen meg is szüntették a nevet. Az Y10 utódja ezért már a világ minden országában Lancia Y-ként került forgalomba.