Részecskeszűrő: a szó, amelytől sok ember irtózik. Pedig az alkatrész fontos szerepet tölt be a környezetvédelemben, hiszen alkalmazásával autónk kevesebb károsanyagot bocsájt ki a levegőbe. A részecskeszűrő feladata ugyanis az, hogy összegyűjtse az égés során keletkező korommaradványokat, majd, amikor eljön a megfelelő idő, elégesse azokat. Arról, hogy ez mikor következik be, egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk, erről ide kattintva olvashatsz.
Nagyon leegyszerűsítve a lényeg annyi, hogy a tisztításra egy bizonyos telítettségi szint után kerül sor. Jó állapotú szűrőnél, gyakori autópályás használat esetén olyan 500 kilométerenként következik be. Városi használatban lényegesen sűrűbben lehet szükség, akár már 100 kilométer után is igényelheti a rendszer a regenerációt.
A zárt rendszer hátránya
Ahhoz, hogy a regeneráció rendben végbe menjen, egy zárt részecskeszűrős autó esetén a részecskeszűrőnek legalább 600 fokos hőmérsékleten kell izzania, az autónak pedig magas motorfordulat mellett, egyenletesen kell haladnia legalább 10-20 kilométeren keresztül.
Ilyen egy végérvényesen eltömődött részecskeszűrő
Ez sok felhasználó számára komoly problémát okoz, azok ugyanis, akik puszta tárgyként tekintenek autójukra és nem óhajtanak változtatni a felhasználói szokásaikon, könnyen belefuthatnak abba, hogy gépjárművük részecskeszűrője 20-30 ezer kilométer után végérvényesen eltömődik és cserélni kell. Az ovijáratra tehát finoman szólva sem a részecskeszűrős dízelautók ideális felhasználási módja. Az alacsony fogyasztás és a nagy nyomaték miatti könnyű vezethetőség okán azonban elmúlt 15-20 évben sokan választottak maguknak városba is dízelautót.
Így városban is jobban használható egy részecskeszűrős dízelautó
Az autógyártók már a 2000-es évek elején felismerték, hogy ezen csak egyféleképp lehet változtatni: ha a dízelkipufogógáz-utókezelési rendszerbe beépítenek egy plusz elemet, amely hatékonyan csökkenti a gyulladási hőmérsékletet és ezáltal alacsonyabb hőmérsékleten is megtörténhet a tisztítás. Ezt nevezik FBC-nek, (Fuel-borne Catalyst), amely során kis mennyiségben az üzemanyaghoz katalizátoranyagot adnak hozzá, amely a kipufogógázzal együtt bejut a részecskeszűrőbe, ahol hatékonyan csökkenti a gyulladási hőmérsékletet.
Videón a rendszer működése
Ezért a motorvezérlő ezt a folyadékot minden tankolás után a gázolajba fecskendezi, ezzel segítve a korom alacsonyabb hőmérsékleten történő elégetését. Az üzemanyaghoz adandó adalék mennyiségét mindig a feltöltött üzemanyag-mennyiségből számolja ki a rendszer. Így lehetséges az, hogy a zárt részecskeszűrő 600°C-on történő regenerálásával szemben az additív tartályos részecskeszűrőknél a tisztítás már 450°C-on megtörténik. Ráadásul rövidebb ideig is tart, így nem szükséges olyan hosszú autópályás szakaszokat beiktatni a használat során. Ezáltal ezek a típusú részecskeszűrős autók lényegesen jobban bírják a várost, mint hagyományos, zárt rendszerű társaik. Ráadásul élettartamuk is hosszabb, míg egy zárt rendszerű részecskeszűrő általában 200 ezer kilométert bír, az additív részecskeszűrők gyakran 3-400 ezer kilométeren át is használhatók.
FAP-folyadék
Ezt a megoldást elsősorban a PSA-konszern által kifejlesztett motoroknál találjuk meg. A leggyakrabban ezért Peugeot és Citroen, illetve a PSA dízelmotorjait használó Ford típusaiban találkozhatunk a technológiával. Mivel a PSA a részecskeszűrőt FAP-nak nevezi (Filtre à Particules), ezért ezeket a folyadékokat is csak FAP-folyadékoknak hívja a köznyelv. Attól függően, hogy az autót mikor gyártották, a FAP-folyadék beszállítója lehet az Eolys vagy Infineum. Ez azért is lényeges, mert a két eltérő folyadékot nem lehet keverni, így ha az elfogy, mindenképpen a gépjármű elsőtöltésű adalékának megfelelő új folyadékkal kell feltölteni a részecskeszűrő-tartályt.
Akárcsak a részecskeszűrők, úgy az adalékanyag is folyamatosan fejlődött: 2002-ig első generációsnak (fehér színű csomagolás), 2002 és 2010 között második generációsnak(zöld színnel jelölik), 2010 óta pedig harmadik generációsnak tekintjük a FAP-adalékokat (kék csomagolás). Ahogyan finomították az adalékolási rendszert, úgy csökkent az adalékfogyasztás: míg az első generációs folyadék legfeljebb 100 ezer kilométerre volt elegendő, a második már 120 ezer kilométer alatt fogyott csak el, míg a harmadik generáció esetén többször is élettartam-feltöltésről olvashatunk. Ha ennyit azért nem is bírnak, általában 200 ezer kilométerig elegendő a folyadék. Az elfogyasztandó mennyiség csökkenését mutatja az is, hogy míg korábban zárt, merev falú, 3-5 literes tartályokat alkalmaztak, addig a legtöbb mai FAP-adalékos autóban egy ennél lényegesen kisebb, 1,8 literes zacskóban található a folyadék.
Mi van akkor, ha kezd kifogyni a folyadék?
Nagy gond nincs, a rendszer „hülyebiztos”, időben jelez a gépjármű, hogy adalékbetöltésre van szükség. Általában ilyenkor a „Diesel additive required” felirat jelenik meg a műszerfal központi képernyőjén, akkor érdemes telefonálni a szerelőnek, hogy megbeszéljetek egy időpontot, amikor feltölthető a FAP-tartály.
Jó hír, hogy akárcsak a részecskeszűrőből, úgy a FAP-folyadékból is létezik „utángyártott”, megfizethetőbb árú alternatíva. Ilyen például a Walker FAP-DPF folyadék-kínálata, ahol mindhárom generációhoz megtalálható a szükséges adalék.