Az Audi és a Mercedes-Benz 1958-ban gyakorlatilag egy kalap alá, egy tulajdonos kezébe került. Majd egy évvel később a Daimler kis híján a BMW-t is felvásárolta.
Míg a legtöbb benzinvérű autórajongó tisztában van az Auto Union náci időszak alatt elért motorsport-sikereivel, addig az Audi háború utáni története az 1964-es Volkswagen általi felvásárlásig gyakran feledésbe merül. Pedig 1958-ban a háromágú csillag és a négykarika története összekapcsolódott.
A II. világháborút követően a szovjet terjeszkedés következtében az Auto Union – mely az Audiból, a Horch-ból, a DKW-ból és a Wandererből állt – kénytelen volt a szászországi Zwickauból áttenni székhelyét Nyugat-Németországba. A cég Ingolstadtban alakult újjá a bajor kormányzat kölcsöneinek és az amerikai Marshall-terv segélyeinek köszönhetően.
Négy éven keresztül – 1945 és 1949 között – az Auto Union nem volt több egyszerű alkatrészgyártónál. Amint 1950-ben újraindulhatott az autógyártás, az Auto Union négy márkája közül eleinte csak a DKW esetében éltek a lehetőséggel, és folytatták a megfizethető árú, gazdaságos, elsőkerék-hajtású, kétütemű motorral szerelt autók előállítását, Auto Union DKW néven. Ráadásul az új vállalat már nem birtokolta a Wanderer márkát, míg az Audit és a Horch-ot egy időre jegelték.
A DKW először az RT 125-ös motorbiciklit dobta piacra, amit a Schnellaster névre keresztelt kisárúszállító furgon követett, majd érkezett az új cég első igazi autója, a Meisterklasse, vagyis az F89-es, mely elérhető volt szedán, kombi és négyüléses kabrió – ennek a kasztniját a Karmann cég építette – változatban is.
Auto Union DKW F89
Nyolc évvel később – 1958. áprilisában – a Daimler-Benz legfőbb részvényese, az elítélt háborús bűnös, Friedrich Flick meggyőzte a cég igazgatótanácsát, hogy szerezzenek többségi tulajdonrészt az Auto Unionban. Ennek eredményeként a Daimler-Benz megvásárolta a rivális részvényeinek 87%-át. Flick úgy vélte, a két cég együtt képes lesz lefedni a piac minden szegmensét és a technológiák megosztásának köszönhetően jelentősen csökkenteni tudják majd a fejlesztési és előállítási költségeket. Az Auto Union fennmaradó 13%-át – ezzel együtt a teljeskörű ellenőrzést – 1959-ben szerezte meg a Daimler. Ekkor már javában zajlott az Auto Union új ingolstadti üzemének a kivitelezése, míg a cég düsseldorfi gyárát átalakították a Mercedes-Benz haszongépjárműveinek (mint például az L 319) és dízelmotorjainak gyártására. És bár az Auto Uniont sikerült megszereznie a Daimlernek, az ekkor éppen a csőd szélén álló BMW felvásárlására tett 1959-es kísérlete végül kudarcba fulladt.
Az egyetlen, kizárólag az Auto Union márkanév alatt piacra dobott modell az 1958-tól 1963-ig gyártott Auto Union 1000-es volt, melyet egy háromhengeres, kétütemű, 981 köbcentis motor hajtott, karosszériája pedig nagyon hasonlított a DKW Sonderkalsséhoz (F91). 1959-től Auto Union 1000 Sp néven már elérhető volt a sport kupé verzió is. Ennek kasztniját a stuttgarti Baur cég készítette.
Auto Union 1000 Sp
Ám a ’60-as évek elejére Nyugat-Németország gazdasága kezdett visszatalálni aháborút megelőző, felfelé ívelő pályára. Az emberek életkörülményei egyre javultak, és az érdeklődésük a kétütemű autók helyett egyre inkább a négyütemű járművek felé fordult. Ezt a folyamatot látva a Daimler vezetői elkezdtek aggódni, hogy komoly befektetés nélkül az Auto Union kétütemű termékei szép lassan ki fognak szorulni a nyugat-európai piacról és csak a Vasfüggöny keleti oldalán lehet majd értékesíteni őket. Ezért elkezdték eladni a cég részvényeit, melyeket a nyugatnémet kormányzat jóváhagyásával a Volkswagen vásárolt fel.
A Volkswagen végül 1964-ben szerezte meg az ingolstadti gyárat és az Auto Union védjegyhasználati jogát (kivétel a Horch márkáét, melyet a Daimler-Benz megtartott magának). Ám még mielőtt a VW átvehette volna a stafétát, hogy feltámassza az Audit, a Daimler kulcsfontosságú feladatokat végzett el. 1963-ban az igazgatóság azzal bízta meg Dr. Ludwig Kraus-t, a Mercedes-Benz kutatási és fejlesztési részlegének vezetőjét, hogy rázza gatyába az Auto Uniont. Ingolstadtban Kraus és csapata, a Mercedes technológiai hátterét felhasználva megalkotta az M 118 „Mexico” névre keresztelt, négyütemű motort. Ez az erőforrás hajtotta az 1965 szeptemberében, immár a Volkswagen irányítása alatt bemutatott első, háború utáni Audit, az Auto Union Audi Premiere-t, vagyis az F103-ast.
Audi F103
Érdekesség, hogy Dr. Kraus azt követően is az Auto Unionnál maradt, hogy a Volkswagen átvette a céget. Az ő irányítása alatt készült az Audi 80-as (1972) és az Audi 50-es (1974) is.
A Volkswagen nem kívánta a továbbiakban használni a DKW nevet, mivel megítélésük szerint a márkát mindenki az egyre kevésbé népszerű kétütemű motorokkal azonosította. 1966-tól az Auto Union nevet is feltették a polcra emlékként a DKW mellé és csak az Audit használták. Miután 1969-ben megvásárolták és egybeolvasztották az Audival az NSU Motorwerke-t, a cég nevét Audi NSU Auto Union AG-re módosították. 1985. január 1-től pedig a vállalat már csak az Audi AG nevet viseli.