Az autótervezők bizonyos tekintetben hasonlítanak a zenészekhez: mire először hallod a nevüket, addigra már jó néhány együttesben megfordultak és már vagy tíz éve űzik az ipart. Giorgetto Giugiaro karrierje is hasonló mintát követ. Mire a világ megismerte, már túl volt pár nagyszerű autó megtervezésén, különféle dizájn stúdióknál.
A szakírók egybehangzó véleménye szerint ő az a tervezőmérnök, aki a legnagyobb hatást gyakorolta a modern autóiparra és számtalan autó – az egyszerű, hétköznapi ferdehátúaktól az exkluzív szupersportautókig – az ő tervei alapján készült. Az 1938-ban született, idén 80 esztendős, legendás, olasz tervező neve leggyakrabban a legelső Volkswagen Golf, a BMW M1-es vagy a Fiat Panda kapcsán merül fel, de a teljes munkásságát szinte lehetetlen felsorolni, hiszen több száz különféle modellt foglal magába. A becslések szerint abban a közel 50 évben, mialatt Giugiaro saját tervezőirodáját, az Italdesignt vezette, a cég több mint 100 koncepcióautó és 300 szériaautó terveit készítette el, melyekből több mint 60 millió példányt értékesítettek világszerte.
„Ha a művészi formatervezés kritériumairól van szó, a lista elején mindig az arányok állnak. Az egész olyan, mint egy matematikai játék” – mondta a tervező zseni.
Már 22 évesen főtervező volt
Az autóiparral mindössze 17 évesen került kapcsolatba, miután megmutatta munkáit Dante Giacosának, a Fiat vezető tervezőjének, aki meghívta, hogy csatlakozzon a Centro Stile Fiathoz. Pedig korábban nem igazán érdekelték az autók és az apja nyomdokába lépve ő is művész szeretett volna lenni. A Fiat tervezőgárdájának tagjaként komoly tapasztalatot szerzett, de egyetlen tervét sem fogadta el a cég vezetése. Aztán az 1958-as Torinói Autószalonon minden megváltozott, miután Nuccio Bertone meglátta a vázlatait és eldöntötte, átcsábítja magához a fiatal tehetséget. Így lett Giugiaro 22 évesen Olaszország egyik legjelentősebb dizánjstúdiójának főtervezője.
Első munkája az Alfa Romeo 2000/2600 Sprint kupé volt. Az elkövetkező hat évben Giugiaro 20 sikeres tervet készített – többek között a Giulia Sprint GT-t, a Fiat 850-est, a Fiat Dinót, a Chevrolet Corvair Testudót, az Alfa Romeo Cangurót vagy a BMW 3200CS-t említhetnénk – és segítségével a Bertone stúdió visszaküzdötte magát a tervezés élvonalába.
1965 fordulópontot jelentett. Azt követően, hogy Alejandro de Tomaso átvette a Ghia stúdió irányítását, Giugiaro elhagyta a Bertonét és csatlakozott az újjászerveződő Ghiához. Bár de Tomaso és Giugiaro kapcsolata nem volt felhőtlen, azért sikerült elkészíteniük néhány lenyűgöző modellt: a De Tomaso Mangusta és a Maserati Ghibli agresszív vonalvezetésű kasztnija is a Ghia tervezőasztalán született meg.
Karrierjének legfontosabb autója
Giugiaro ezúttal sem maradt túl sokáig, és 1967-ben elhagyta a Ghiát. A következő évben úgy döntött, megalapítja saját vállalkozását, az Italdesignt. A torinói székhelyű stúdió idővel már nem csupán autókat, de Ducati motorokat, bútorokat, órákat, fegyvereket, fényképezőgépeket, borotvákat, hajszárítókat, fürdőszoba felszerelést és még nagyon sok minden mást is tervezett.
Az Italdesign leginkább abban különbözött a versenytársaitól, hogy nemcsak a terveket, hanem a prototípusokat is elkészítette, segítette a mérnökök munkáját és még a tesztelésből is kivette a részét. Így az autógyártóknak jóformán csak a gyártással kellett törődniük. Mindez Giugiaro nem hétköznapi munkamódszereinek köszönhető. Legnagyobb erőssége abban állt, hogy rendkívül gyorsan elő tudott állni egy új autó terveinek alapötletével. Ráadásul nem készített agyagmodellt a rajzlapra vetett ötleteiből. Ugyanis ezt a munkafázist egyenesen időpocsékolásnak tartotta, hacsak nem kellett az új karosszériát szélcsatornában tesztelni. Az 1:1-es méretarányú modelleket fából készítette el, amit gipsszel burkolt be. Végezetül pedig a prototípusokat acélból gyártotta le, hacsak a megrendelő nem fizetett a szénszálas kasztniért.
Az Ék-korszak beköszöntével elkészítették a szemet gyönyörködtető Lotus Esprit prototípusát 1972-ben. Nem sokkal később mutatták be a Maserati Merakot és a Boomerang koncepciót, melyek mindenkit megleptek éles, határozott vonalvezetésükkel. Hamarosan egyre több autógyár kezdte átvenni ezt a koncepciót.
A cég legtermékenyebb időszaka az 1973 és 1976 közötti években volt, amikor relatíve rövid idő alatt több rendkívül sikeres modellt is elkészítettek, mint például az Alfa Rome FTV és Alfasud Sprint, a Volkswagen Golf, Passat és Scirocco vagy a Maserati Quattroporte. Ezekben az években érte el Giugiaro karrierjének a csúcsát. Bár sokan úgy tartják, hogy ez a pont egyértelműen 1978-ban érkezett el a BMW M1-es megtervezésével.
Mikor később a Golf megtervezéséről mesélt, elmondta, hogy a Volkswagen egy olyan autót szeretett volna, ami elindítja a céget a Bogár utáni korszakot. Giugiaro számára ez nem jelentett nehézséget. „Ez a karrierem legfontosabb autója. A modell sikere nagyon sok ajtót nyitott meg előttem” – emlékezett vissza 2008-ban, amikor 70. születésnapját ünnepelte.
Ismeri az általa tervezett modellek minden erősségét és gyengeségét
Az újabb meglehetősen aktív korszakot a ’80-as évek hozták el a szögletes, baltával faragott formavilággal együtt. Giugiaro már rögtön az évtized elején elkészítette a Fiat Panda terveit, ami meglátása szerint leginkább egy farmernadrághoz hasonlított: egy olyan termék, amit tökéletesen a fogyasztók igényeire szabtak és a minimalizmus, puritánság és funkcionalitás jellemzi. „Az autó méreteit figyelembe véve ez a maximum, amit ki lehetett belőle hozni” – mondta Giugiaro.
Ugyanakkor ilyen kijelentéseket kifejezetten ritkán lehet hallani a legendás tervezőtől. Mindig is maximalistának tartotta magát, aki a tökéletességre törekszik, csak nagyon ritkán elégedett azzal, amit tervezett és különösen kritikus saját magával és a munkájával kapcsolatban. Ismeri az általa tervezett autók minden erősségét és gyengeségét – hol kellett a tervezés során kompromisszumot kötni és hol alkalmaztak a józan ész diktálta megoldásokat.
Bár jó néhány kiváló tervezést találunk a későbbi munkái között is, mint az Alfa Romeo Brera 2002-ből, a BMW M1 Homage koncepció 2008-ból, a Fiat Grande Punto 2005-ből és a 2006-os Ford Mustang koncepció, kétségtelen, hogy a legsikeresebb modelljeit a ’70-es és ’80-as években készítette.
„A Honda kivételével minden jelentős cégnek terveztem autókat, de egy nap nekik is fogok” – mondta egyszer. Ám az élet úgy hozta, hogy sohasem adatott meg neki a lehetőség, hogy a japán céggel dolgozhasson. 2010-ben az Audi felvásárolta az Italdesign 90,1%-át, majd 2015-ben Giugiaro bejelentette, hogy elhagyja az általa alapított céget és visszavonul, hogy több időt tölthessen a családjával. Így ő és a fia, Fabriziio eladták a még a birtokukban lévő 9,1%-ot is a németeknek.
Nehéz kifejezni, hogy mekkora hatást gyakorolt az autómobil történetére ez a tervezőgéniusz. A DeLorean DMC-12, a Fiat Punto, a Saab 9000, a Lancia Delta, az Alfasud, az Audi 80-as, a BMW M1-es, a Maserati Bora – csak néhány a megszámlálhatatlanul sok munkája közül, melyek igazi klasszikussá, kultikus autóvá váltak az évek során.
