Vannak olyan modellek, amik már a tervrajzuk papírra vetésének első pillanatában mérnöki remekműnek, vagy dizájn szempontjából legalábbis legendának születnek. Sok ilyen forma volt az autóipar történetében, a 70-es és a 80-as években pedig talán a tervezőknek is sokkal nagyobb fantáziája, vagy legalábbis szabadsága volt az újdonságok megalkotásában. Előfordul azonban, hogy a próbálkozás pont visszafelé sül el. Láttunk már ilyet zenei albumoknál, épületeknél, vagy éppen autóknál is.
Ebben a cikkben pedig utóbbi szegmensre koncentrálunk, összeszedünk jó néhány olyan négykerekűt, amik finoman szólva sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Sőt. És persze a lista bátran folytatható, szóval hogyha valakinek eszébe jut még olyan, ami inkább csúnya, mint szép, ne tartsa magában, és akár a komment szekcióban írja meg, mire gondolt.
Fiat Multipla
Aligha tévedünk nagyot, ha a felsorolást ezzel a kocsival kezdjük. És valószínűleg sokaknak juthat eszébe az olasz gyártó praktikus, ám annál rondább modellje. Az 1998 és 2010 között gyártott generáció eleje ugyanis inkább hasonlított egy kacsára, a hátulja pedig egy tojásra, de talán előbbi volt tényleg az, ami miatt a listába csont nélkül bekerülhetett.
A megosztó külső azonban rendkívül tágas belteret takart, nem véletlen, hogy minden formatervezési malőr ellenére sok fogyott belőle, hiszen úgy lehetett hatan utazni benne, hogy még a cuccoknak is bőséggel maradt el. Sőt, jómagam, a cikk írója is tapasztalta ezt annak idején. Visszanézni nem kellett rá, de olyan kényelemben utazott el vele több ember a tengerpartra, hogy mindenki elfeledte a külsővel kapcsolatos aggályokat.
Toyota Prius
Noha a frissen bemutatott ötödik generációnál megjött a tervezők esze és végre valóban egy fiatalos és időtálló darabot alkottak, azért rögös út vezetett idáig. És nem a negyedik generációra gondolunk, mert annak a feneke sem volt túl tetszetős, hanem az elsőre. Igen, bár technológiai szempontból korszakalkotó volt az 1997-től hat éven át gyártott modell, azért elölről ha nézte az ember, a homlokát ráncolva tanakodott, hogy vajon mire gondolhatott itt a költő.
Bugyutának tűnt az egész, a fényszórók kialakítása is hagyott némi kívánnivalót maga után, oldalról sem csettintett ránézve senki, hátulról pedig a lámpák hagytak mély nyomot mindenkiben, és nem a szó pozitív értelmében. Aztán amikor becsüccsent a sofőr, akkor jött rá, hogy ott ülve sem fog komoly izgalmakra lelni, ráadásul a gázpedál lenyomásával sem jött meg az élmény. Ellenben a fogyasztás mindenkit meggyőzött és a mai napig etalonnak számít a Toyota büszkesége, szóval, ha nem lett volna, akkor sok minden nem így történt volna.
Mercedes A-osztály
Noha azt hinnénk, hogy csak a kisebb cégeknél mehetett bármi félre, azért a neves német gyártónál sem ment mindig minden úgy mint a karikacsapás. Erre jó példa a gyártósorokról 1997-től 2004-ig legördülő A-osztály, ami lényegében egy próbálkozás volt a Mercedes részéről a kisebb autók gyártására. Addig ugyanis főleg a méretesebb kategóriában értek el sikereket, de az ezredforduló körül még igencsak nagy igény mutatkozott az apróbb gépjárművek irányában, szóval nem akarták kihagyni a ziccert.
Mégis sikerült, a bajt pedig a különböző gyártási és biztonsági hibák tetézték, egyrészről ez a generáció rendkívül hajlamos a rozsdára, másrészről pedig odáig vezettek a problémák, hogy a Mercedes az összeset visszahívta, a kritikus technikai elmaradások orvoslásának érdekében menetstabilizátorral látta el a már gazdára talált darabokat is.
Nissan Cube
Nagyon hosszan itt sem kell indokolni a döntést, hogy vajon miért fért a felsorolásba ez a modell. Már az elejére nézve sem csorgott senkinek a nyála, de a hátuljának a láttán aztán tényleg mindenki magába zuhant. A túlságosan szögletes forma egy hatalmas hasábot takart, aminél nem volt hosszú munka kifaragni a részleteket. Főleg a C-oszlop körüli rész sikerült borzalmasan, hát még a hátsó lámpák megalkotása.
Ott aztán tényleg nem értette senki, hogy ki mit szerettek volna ezzel a lent elhelyezett csík elrendezéssel, a csomagtérajtó mögött pedig messze nem lelhettek fel az utasok akkora teret, mint akár a Multiplánál, hogy legalább a kényelem meglegyen. Biztos kint van tehát a japán cégnél ennek a modellnek a képe a falon, méghozzá háromszor áthúzva, hogy ilyet még egyszer ne csináljon senki.
Chrysler PT Cruiser
Sokan alkotnak a világból véleményt a Chrysler autójáról is. A legtöbben pedig rondácskának látják, pedig szerintem volt némi fantázia benne. Én azon tábort erősítem, akik szerint a csőrös kamionokra hajazó kialakítás vagány és különleges. De ez a kisebbik csoport, a 2001-2010 között támadó négykerekű a nagyobbik szerint bár a ’30-as éveket akarta megidézni, inkább tűnik a sorscsapásnak.
Persze ki tudja. Lehet, hogy a 2021-22-es szavazásokon nagyon sokan ellene voksoltak, az évezred elején mégis őrült számban fogyott, több mint 1,3 millió talált gazdára, a Chrysler szerint pedig még ennél is többet el tudtak volna adni belőle, ha a gyártási kapacitás ezt engedte volna. Ekkorát változott volna a szemléletmódunk? Valószínűleg.
Hyundai Coupé (Tiburon)
Újabb ország gyártója kapott arany málna díjat. A Hyundai manapság már elég szép modelleket készít, de azért itt is voltak lángok, amik villámgyorsan kialudtak. Az 1996 és 2001 között gyártott kocsi ugyanis még a cég olyan korszakában készült, amikor messze nem voltak világszerte ismertek vagy elismertek, és formatervezés szempontjából a Coupé nem is öregbítette a hírnevüket.
Nagyjából az a vélemény fogalmazódik meg mindenkiben, ha ránéz erre az autóra, mintha a kínai nyelvet akarná Google Fordítóval áttenni magyarra. Nos, a végeredmény finoman szólva sem az, mint amit valóban jelent az eredeti mondat, és a Coupé is bár a Honda Integra ellenfele kívánt lenni, inkább lett egy rossz vicc végül. De legalább volt miből tanulnia a Hyundainak, és a mai felhozatalt látva sikerült is elsajátítani a leckéket. És azt se felejtsük el, hogy a megbízhatóság már itt is megvolt, sok példány futott gond nélkül 400-500 ezer kilométert az utóbbi sok-sok évben.
Ssangyong Rodius
Maradunk Koreánál még, hiszen a ma már komolyabb babárokra törő Ssangyong sem dobbantotta meg régen az európai, de a Távol-Keleten élő vásárlók szívét sem. Valljuk be, nem is könnyű azért MPV-ből szépet gyártani, ez pedig a vállalatnak sem sikerült. Ennek ellenére azért a gyártó 2004-től 2012-ig piacon tartotta eme modelljét, hátha mégis bejönnek a számítások. De nem jöttek be.
És az eleje még olyan csak-csak elviselhető volt, sőt, az akkori Mercedeseket is bele lehetett látni, oldalról inkább hasonlított egy halottaskocsira, hátul pedig már annyira kesze-kusza volt, hogy sem a felhasználók, sem a szakma nem értette, ez a terv vajon miként mehetett át a vezetőségen, a lámpákat túlságosan a szélekre helyezték, szegély Quasimodo is csak forgatná a szemét.
Smart ForTwo
Kicsi a bors, de erős, ez ismerős? Igen. No, a Smart ForTwo tényleg kicsi, de egyrész nem erős, másrészt nem szép. Mondjuk az óriási ötlet volt benne, hogy akár még az út szélére merőlegesen is lehetett és lehet vele parkolni, de itt véget is ér a pozitívumok sora. Már amennyire sornak lehet nevezni egy tulajdonságot.
A két vagy négy személyes változatban piacra kerülő, első generációs verda ugyanis egy tojásra hasonlított, egy kapszulára még talán, ami olyan volt, mintha két kamion közé beszorult és összenyomták volna. Azért elölről nézve legalább a vidámságot megpróbálta sugározni ez az autó, mintha mosolyogna, mondjuk minimum kínos mosolynak lehet ezt mondani, mert örömkönnyeket biztos nem hullajt senki a ForTwo láttán.
Pontiac Aztek
Eddig olyanokra esett a választás, amikről azért mindenki hallott valamennyire. De azért kevésbé ismert modellek is voltak, amik nem véletlenül nem keltették fel sokak figyelmét. Márpedig ha egy autón még a Breaking Bad (Totál szívás) egyik karaktere, Walter White hírneve sem segít, ott tényleg komoly a baj.
Így járt az amerikaiak ceruzája által megrajzolt Aztek is, ami simán bekerülhetne az ufós filmekbe, ha egy zöld háttér előtt és némi számítógépes megoldással hagyják lebegni. Egyszerűen hátborzongatóan néz ki, már az autó eleje is olyan, mintha a kocsi lelke is sajnálná önmagát, hogy hogy lehet ilyen ronda. Érthetetlenül helyezték el a lámpákat, az irányjelzőket, de a motorháztető elején lévő nyílás sem volt jó ötlet (nem úgy az Audi Sport Quattrónál annak idején). És akkor még a Pontiac szégyenének hátuljáról nem is ejtettük szót. Szerencsére.
Suzuki X-90
Azért egy picit megpöcköljük a magyarországi szíveknek is kedves gyártó orrát is, mert, ha van példa arra, milyen egy boltban is kapható játékautó utakon futó gyenge mása, akkor az X-90 bizony ezek közé tartozik. Mintha valakit egy T-alakú tetővel ellátott sportkocsi ihletett volna, de a pénz szűke miatt egy régi Suzukira illesztette volna ezt. Vagy legalábbis egy vagányabb Vitarát akarta volna megálmodni a formatervező vezetője.
Hát nem sikerült, ráadásul az X-90-nek még teljesítményben sem volt semmi köze a sportosabb társaihoz, lévén több mint 14 másodperc kellett ahhoz, hogy álló helyzetből elérje a 100 km/h-s sebességet. Erre már a Swift is simán képes volt akkoriban. Annyi előnye azért volt, hogy „tető nélkül” legalább a vezetési élmény szabadabb lehetett.
És a lista még folytatható…
Így vagy úgy, a fenti tíz modellen kívül is bőven lehetne még sorolni párat, amiknek a láttán eláll az ember lélegzete és elkapja a rosszullét, hiszen a kevésbé ismertek közül ott a Nissan S-Cargo, a Plymouth Prowler, a Mitsubishi Eclipse Cross, vagy éppen a Ford Scorpio is. De ahogy a bevezetőben említettük, várjuk a további tippeket is.