A 33 éves Roland Ratzenberger a San Marinó-i Nagydíj időmérő edzésén vesztette életét 1994. április 30-án. Egy nappal Ayrton Senna halálos balesete előtt.
1994. május 1-én, a San Marinó-i Nagydíj reggelén Ayrton Senna egy osztrák zászlót hajtogatott be Williams-Renault-jának pilótafülkéjébe. A háromszoros brazil világbajnok azt tervezte, hogy miután elsőként halad át a célvonalon, a zászlót lengetve teszi meg a levezető kört. Senna szeretett volna a győzelme pillanatában megemlékezni versenyzőtársáról, Roland Ratzenbergerről, aki egy nappal korábban vesztette életét az imolai pályán.
Ám Senna sosem látta meg a kockás zászlót. Akárcsak a Formula-1-es újonc, Ratzenberger, aki pályafutása harmadik versenyére próbálta kvalifikálni magát, amikor halálos balesetet szenvedett, Senna élete is tragikus hirtelenséggel véget ért a száguldó cirkusz legsötétebb hétvégéjén, 1994 tavaszán.
Az mindig is nyilvánvaló volt, hogy az autóversenyzés egy veszélyes sportág. A technikai sportok hőskorában – kis túlzással – szinte mindennapos volt, hogy egy pilóta életét vesztette az autójában. A szabályalkotók folyamatosan próbáltak törekedni arra, hogy minél biztonságosabbá tegyék az autókat és a pályákat is. Ratzenberger és Senna tragédiáját megelőzően 1986-ban fordult elő utoljára, hogy egy versenyző halálos balesetet szenvedjen egy F1-es kocsiban. Akkor Elio de Angelis vesztette életét egy Brabham tesztelése közben. Versenykörülmények között pedig még régebben, az 1982-es Kanadai Nagydíjon fordult elő tragikus baleset. Akkor Riccardo Paletti távozott az égi versenypályákra.
Korábban sosem fordult elő, hogy ilyen hosszú időn keresztül elkerülje a halál a Formula-1 mezőnyét. És bár mindenki tudta, hogy az autóversenyzés veszélyes, szép lassan abba a tévhitbe ringatta magát mindenki, hogy az évek során sokkal biztonságosabbá vált a sportág. És ekkor érkezett el az 1994-es San Marinó-i Nagydíj.
Jóformán még el sem kezdődött a hétvége, máris egy óriási bukás borzolta a kedélyeket. A pénteken rendezett első időmérő edzésen (mert akkoriban még két kvalifikációt tartottak, hogy kirostálják a leglassabbakat a nevezők jelentős létszáma miatt) Rubens Barrichello Jordan-Hartját dobta meg a kerékvető a Variante Bassa kanyarban 220 kilométer/órás tempónál. Az autó a levegőbe emelkedett és a gumifalba csapódott. Az eszméletlen Barrichellót azonnal kórházba szállították, de csodával határos módon csupán egy törött orrcsonttal, egy begipszelt karral és néhány kék-zöld folttal megúszta a 95G-s erejű becsapódást.
Tíz évvel később egy interjúban Damon Hill így emlékezett vissza az esetre: „Leporoltuk magunkat és folytattuk a kvalifikációt. Megnyugodtunk, hogy az autóink olyan kemények, mint egy tank. És bár lehet, hogy összetörjük magunkat, de nem eshet bajunk.”
Egy nappal később, a szombati időmérésen aztán bekövetkezett a legrosszabb, amire senki sem számított. Kiderült, hogy Barrichello bukása csupán a nyitánya annak, ami a Formula-1 legsötétebb, legtragikusabb hétvégéjeként íródott be a történelemkönyvekbe.
Az újonc, Roland Ratzenberger, gyengécske Simtek-Fordjával nem az első rajtkockáért, hanem az indulás jogáért harcolt. Ratzenberger, bár még csak ekkor ismerkedett az F1-el, de a korábbi években a Le Mans-i 24 órás versenyen szép eredményekkel zárt. 1992-ben a C2-es kategória második (az összetett 9.) helyen végzett, majd egy évvel később megnyerte a C2-es osztályt, az összetettben pedig az 5. helyet szerezte meg. Az 1994-es imolai hétvégén valószínűleg a nagy igyekezet, és a bizonyítási vágy vezethetett egy buta hibához, ami az osztrák versenyző tragédiáját eredményezte. Ratzenberger az egyik körén hibázott egyet, túlságosan rátette az autót az Acque Minerali sikán egyik kerékvetőjére, melynek során megsérült a Simtek első szárnya. Ám mégsem ment ki a depóba, hogy lecseréljék a sérült elemet, megpróbálta így megfutni a gyors körét.
Azonban a Tamburello kanyar utáni egyenesben a sérült szárny nem tudott megbirkózni a tempó miatt rá nehezedő leszorítóerővel és leszakadt. Az autó maga alá gyűrte a szárnyat, irányíthatatlanná vált és a Villeneuve hajlatban a betonfalba csapódott, mintegy 315 kilométer/órás tempónál.
Ratzenberger koponyaalapi törést szenvedett és az azonnali orvosi beavatkozás sem tudta megmenteni az életét. A kórházba szállítást követően nem sokkal halottnak nyilvánították.
Sid Watkins professzor, a Formula-1 hivatalos orvosa később elárulta, miután közölték a többi pilótával Ratzenberger halálhírét, „Ayrton teljesen összeomlott és a vállamra borulva zokogott.” Majd Watkins megpróbálta lebeszélni Sennát, hogy rajthoz álljon a másnapi futamon: „Mit akarsz még elérni? Háromszor is világbajnok lettél, egyértelműen te vagy a leggyorsabb versenyző. Hagyd az egészet és menjünk el pecázni.” Senna így válaszolt: „Sid, vannak bizonyos dolgok, amiket nem irányíthatunk. Nem hagyhatom abba, folytatnom kell.”
A brazil megszerezte a pole pozíciót, majd a verseny hatodik körében, máig tisztázatlan okokból, a Tamburello kanyar közepén elvesztette uralmát az autója fölött és a betonfalba csapódott. A hivatalos jelentések szerint Senna az ütközés pillanatában életét vesztette.
Senna tragédiájának köszönhetően, azonban szinte mindenki elfeledkezett Ratzenbergerről. A két temetést szinte egyszerre tartották és a mezőny jelentős része a háromszoros bajnok brazil búcsúztatásán vett részt Sao Paulóban. Ám az FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség) akkori elnöke, Max Mosley inkább salzburgi Maxglanban tette tiszteletét Ratzenberger szertartásán. „Rolandot akkor teljesen elfelejtették. Mindenki Senna temetésére ment, viszont úgy éreztem, az ő családjának is támogatást kell nyújtania valakinek. Úgy gondoltam, fontos, hogy valaki ott legyen a Formula-1 részéről is és ne mindenki csak Senna temetésére menjen.” Mosley mellett Ratzenberger két honfitársa, Gerhard Berger és Karl Wendlinger, valamint Johnny Herbert és Heinz-Harald Frentzen képviselte a versenyzőtársakat.
Másfél hónappal a tragikus imolai hétvégét követően rendezték a Le Mans-i 24 órás versenyt, ahol a tervek szerint Ratzenberger is rathoz állt volna. Csapattársai, Mauro Martini, Jeff Krosnoff és az osztrák versenyző helyett beugró Eddie Irvine tiszteltből Ratzenberger nevét is felmatricázták a Toyota 94C-V-re. Az egység végül az összetett második helyén érkezett célba nem sokkal elmaradva a versenyt megnyerő Porsche mögött.
Immár 25 éve annak a tragikus imolai hétvégének, mely kijózanítóan hatott a technikai sportok egész világára. Bár azóta rengeteg erőfeszítést tettek a szabályalkotók a biztonság növelése érdekében, de az autóversenyzés 100%-osan biztonságos sosem lesz.