Következő sorozatunkban összeszedtük a történelem – szerintünk – legikonikusabb motorjait.
Ez vár majd ránk:
- sztenderd
- robogók
- café racerek
- klasszikusok
- krúzerek
- sportmotorok
- szuperbike-ok
Klasszikusok
Old-school stílus
Brough Superior SS100
A Brough Superior SS100 a mérnöki munka csúcsát képviselte, mikor 1924-ben megjelent a piacon. Olyan igényességgel és precizitással készült minden darabja, hogy kiérdemelte a „motorkerékpárok Rolls-Royce-a” elnevezést. És bár mai szemmel a 160 kilométer/órás végsebesség nem tűnik soknak, ez azért majd’ 100 évvel ezelőtt elképesztő teljesítménynek számított. Ráadásul alig négy évvel alatt már sikerült 200 kilométer/óra fölé tornászni a végsebességet. Thomas Edward Lawrence – vagy ismertebb nevén, Arábiai Lawrence – annyira beleszeretett a típusba, hogy rögtön hármat is tartott belőle otthon a garázsban. Szerencsétlen módon a halála is az SS100-hoz köthető. Éppen hazafelé tartott – szokásához híven nagy sebességgel –, amikor egy bukkanó után két bicikliző fiút vett észre az út szélén. Megpróbálta elkerülni az ütközést, de elvesztette az uralmát a motorja felett és az útmenti árokba csapódott, az orvosok pedig már nem tudták megmenteni az életét. Egyikük, az idegsebész Hugh Cairns, Lawrence halálát követően azt kezdte kutatni, hogyan lehetne a jövőben megóvni a motorosokat a bukások során bekövetkező fejtraumától. Ez a kutatás vezetett ahhoz, hogy kötelezővé tették a motorosok számára a bukósisak használatát.
Royal Enfield Bullet
Jelen pillanatban a Royal Enfield Bullet büszkélkedhet a „leghosszabb ideig gyártott motorkerékpár” címével. A brit vasat 1931 óta folyamatosan (1931 és 1966 között az Egyesült Királyságban, míg 1955-től a mai napig Indiában készítik), tehát idestova 88 éve gyártják. Az egyhengeres, 350 köbcentis, függőszelepes motorral szerelt Bulletre hamar felfigyelt a Brit Hadsereg és a Brit Királyi Légierő is és a Royal Enfield legnagyobb megrendelői lettek. Az egyszerű dizájnnak és a megbízható teljesítménynek köszönhetően a csatamezőkön is bizonyított Bullet hamar népszerű lett a hétköznapi motorosok körében is. És bár ma már a gyártás nem a szigetországban, hanem Indiában zajlik, a Bullet gyakorlatilag változatlan maradt. Innen származik a brit mondás is: „úgy készült, mint egy fegyver, úgy megy, mint a golyó” („Made like a gun, goes like a bullet”).
Indian Chief
A Scout nagytestvéreként 1922-ben bemutatott Chief azonnal felkeltette a motorokért rajongók érdeklődését, hiszen vezethetőségben könnyedén túlszárnyalta a nagy rivális Harley-Davidson legjobbjait. Ám az érdeklődést mégis azok sárvédők keltették fel, melyek azóta az Indian védjegyévé váltak. Nem pusztán egy egyszerű fémdarabról van szó. Az ívelt, szoknyás sárvédők igazán egyedi és különleges megjelenést kölcsönöztek a motornak, amit imádtak a vásárlók. Egészen addig, míg a cég 1953-ban csődbe ment. Ám az Indian márka nem tűnt el végleg a süllyesztőben. Először 1999-ben kilenc cég egyesüléséből létrejött az Indian Motorcycle Company of America (IMCA), mely folytatta a Chief gyártását. Majd 2011-ben a Polaris Industries felvásárolta az IMCA-t és jelenleg 10 különböző Indian modellt gyártanak, immár nem a massachussetts-i Springfieldben, hanem az iowai Spirit Lake-ben.
Triumph Speed Twin
Az Edward Turner által megálmodott Triumph Speed Twin valószínűleg azon kevés motorkerékpárok egyike, melyek a legnagyobb hatást gyakorolták az iparágra. Az 500 köbcentis, sorkettes erőforrás erősebb, könnyebb és kisebb volt, mint a jelenleg kapható egyhengeresek jelentős része. Alig egy évtizeden belül a konkurencia is átvette a Triumph-tól a Speed Twin blokkján alkalmazott megoldásokat. Ezen kívül a Speed Twin üzemanyagtartály kialakítása máig kiindulópontnak számít a motorkerékpárépítésben. A Speed Twin, mely garantálta a Triumph gyár túlélését a II. világháborút követően, végül a merideni cég másik ikonikus motorjának alapjait jelentette. Ez lett az 1959-ben bemutatott Bonneville.
BMW R32
Az I. világháborút követően a német gyártóknak megtiltották, hogy repülőgépeket készítsenek. Így többek között a BMW is a „hogyan tovább?” dilemmájával találta szemben magát. A bajorok végül a motorkerékpárok mellett döntöttek, öt évvel azelőtt, hogy elkezdtek volna autókat gyártani. 1923-ban Max Friz megtervezte azt a kétkerekűt, mely a mai napig meghatározza a BMW motorkerékpárjainak építését: az R32-t. A kéthengeres, 494 köbcentis boxermotort úgy alakították ki, hogy a hengerfejek a légáram útjába kerüljenek, ezzel optimalizálva a hűtést. A motort egybeépítették a háromsebességes váltóval, és ennél a motorkerékpárnál használtak először nedves karteres olajozást. Ráadásul a meghajtásról nem a ma is ismert lánc, hanem kardántengely gondoskodott. Így a BMW-nek sikerült kiiktatnia a motorkerékpárokra jellemző, szokványos erőátviteli problémákat. A bajorok ezt a megoldást egészen az első láncos motorjuk, az 1993-ban bemutatott F650-ig alkalmazták.
Ariel Square Four
Azelőtt, hogy a Triumphnál forradalmasította volna a kéthengeres erőforrásokat, Edward Turner 1928-ban kifejlesztett egy merőben új, négyhengeres motor koncepciót. Két sorkettest épített egymás mellé, a hengereket négyzetalakban elrendezve, egy közös hengerfejjel és két főtengellyel. A Square Four névre keresztelt motor semmilyen korábbi megoldásra sem hasonlított. Ráadásul akkora helyigénye volt csupán, mint egy egyhengeres erőforrásnak. Az ötletet először a BSA-nak kínálta fel, ám ők nem voltak vevők a Square Fourra. Nem úgy az Ariel. Az első Ariel Square Four 1931-ben készült el, és még egy 500 köbcentis, kétütemű motor hajtotta. Ám ennek még rengeteg gyermekbetegsége volt. Többek között a hátsó hengerek túlmelegedése. Ezeket a problémákat azonban sikerült orvosolni a motor áttervezésével és 1936-tól már négyütemű motorral, 995 köbcentis lökettérfogattal került piacra a Squar Four.
BMW R60
A BMW R60-as modellje 13 évig (1956-1969) volt a piacon és a bajor gyártó multifunkciós túramotorjának számított a ’60-as években. Gyakorlatilag a világból képes volt kivinni a motorost. Eredetileg oldalkocsis motorkerékpárnak szánták, ám az erős boxermotornak és az Earle-féle villakialakításnak köszönehetőn egy rendkívül jól használható motor volt aszfalton és terepen egyaránt. Danny Liska a saját R60-asával egy 152 000 kilométeres túrát hajtott végre kísérőszemélyzet, műholdas navigáció és bármilyen külső segítség nélkül. Először az északi sarkkörtől, Alaszkából elmotorozott Dél-Amerika legdélibb csücskéig, Tierra del Fuegóba, majd Európa legészakibb pontjától a Jóreménység fokáig, Dél-Afrikába.
Vincent Black Shadow
Hunter S. Thompson (amerikai író, újságíró) egyszer azt mondta: „ha egyszer, akármilyen hosszú ideig is, csúcssebességgel motorozol egy Black Shadow-val, szinte biztos, hogy meghalsz.” A szinte teljesen fekete, 50 fokos, V2-es motorral hajtott gép elég erős volt ahhoz, hogy 200 kilométer/órával (125 mérföld/órával) száguldjon egy olyan korban, mikor a 160 kilométer/óra (100 mérföld/óra) is elérhetetlen volt a legtöbb gyártó számára. A Vincent a motor építésénél komoly mennyiségű alumíniumot használt, így sikerült a motor súlyát alig 207 kilóra csökkenteni, amivel a Black Shadow pariban tudott a korabeli 500-asok tömegével. Ehhez társult egy 998 köbcentis, 55 lóerős erőforrás és a brutális teljesítmény. Nem csoda, hogy a Black Shadow-t sokan a világ első szuperbike-jaként tartják számon.
Ez is érdekelhet még:
Modern, megfizethető kompakt autók: 5 típus 2.5 millióig, amire nem gondoltál!