50 éves Michael Schumacher

2012. október 4-én, az akkor 43 éves Michael Schumacher úgy akasztotta szögre bukósisakját, mint minden idők legsikeresebb Formula-1-es versenyzője. Ráadásul 20 évvel korábban, mikor megszerezte pályafutása legelső Grand Prix győzelmét a Belga Nagydíjon, mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy új korszak, új időszámítás kezdődik az F1-ben. És nem pusztán a pályán. Sokkal inkább, ahogy a versenyzők felkészülnek egy-egy futamra.

Elég volt csak egy pillantást vetni az ominózus futam dobogójára: az akkor 39 esztendős Nigel Mansell és nála egy évvel fiatalabb csapattársa, Riccardo Patrese fogta közre az élete első F1-es győzelmét ünneplő Schumachert. A két Willams pilóta kimondottan megviseltnek tűnt az 1 óra 36 perces futam végére, míg a náluk jó 15 évvel fiatalabb német – kis túlzással – szinte meg sem izzadt. Ráadásul több mint fél percet vert a másodikként célba érkező Mansellre.

1992-spa-podium-galleria-it.jpg

Schumacher akkori csapattársa a Benettonnál, a visszavonulása óta Formula-1-es kommentátorként tevékenykedő Martin Brundle azonnal felismerte ennek a győzelemnek a történelmi jelentőségét. Illetve azt, hogy mit is jelent ez a száguldó cirkusz versenyzői számára.

Michael új utakat, új lehetőségeket mutatott számunkra” – emlékszik vissza Brundle. „Tovább kellett fejlesztenünk magunkat. Fittebbé és erősebbé kellett válunk, hogy tartani tudjuk a lépést és meg kellett keresnünk, hogy hogyan tudnánk még egy ezreddel gyorsabbá válni. Egyértelmű volt, hogy a jövő bajnokával állunk szemben.”

Húsz évvel később, hét világbajnoki címmel, 91 győzelemmel, 68 pole pozícióval és megszámlálhatatlan rekorddal a háta mögött vonult vissza végleg az F1-től.

Valószínűleg még ő maga sem gondolta volna, hogy így fog történni, ilyen sikereket fog elérni, és hogy ilyen hatást gyakorol majd a sportágra. Hiszen a versenyzéshez való hozzáállásával örökre megváltoztatja a száguldó cirkuszba igyekvő fiatal pilóták életét. A jövő tehetségei, akik Schumacher győzelmeit látva nőttek fel és hősként tekintenek a német világbajnokra, azzal a határozott céllal ülnek be az autóikba, hogy megdöntsék idoljuk rekordjait.

Sebastian Vettel, aki a mai napig isteníti Schumachert, alaposan tanulmányozta példaképe minden mozzanatát: a versenyzéshez és az azzal járó munkához való hozzáállását; a szenvedélyt, ami hajtotta a pályán és azon kívül; a csapaton belül kialakított szoros kapcsolatait; a versenyautóban tanúsított, ellentmondást nem tűrő céltudatosságát és a könyörtelen versenyszellemet.

Schumacher azon az 1992-es Belga Nagydíjon új alapokra helyezte a Formula-1-es versenyző fogalmát. És annak, aki hasonló sikerekre vágyik a versenypályán, át kell látnia, hogyan is változtatta meg a hétszeres világbajnok a játékszabályokat.

Csak a legerősebb marad életben

A ’80-as évek közepén egyáltalán nem számított szokatlan látványnak, hogy Keke Rosberg békésen dohányzik a rajtrácson, percekkel a futam indítása előtt.

A pilóták már akkoriban is lejártak az edzőterembe, hogy erősítsék a karjaikat és a nyakizmaikat, hogy könnyebben el tudják viselni az egyre nagyobb sebességgel járó nehézségierő növekedést. Ám amikor a ’90-es évek elején Schumacher megérkezett a mezőnybe, forradalmasította az addigi edzésmódszereket.

37a86cbbfee36b9462b85182b031a2e7.jpg

Manapság már minden pilótának saját személyi edzője van, aki folyamatosan, tudományos módszerek segítségével felügyeli versenyzője fizikai állapotát, hogy mit, mennyit és mikor eszik/iszik, sőt még azt is, hogy mennyi időt tölt alvással. Ma ez már természetesnek számít az F1-ben.

De először ezt is Schumacher csinálta.

Michael tudta, hogy a minél jobb köridő kulcsa a fizikai felkészültségben rejlik, és új, addig járatlan utakat taposott ki” – mesélte Pat Symonds, aki mérnökként két világbajnoki címhez segítette Schumachert 1994-ben és 1995-ben a Benettonnál.

A tesztek alkalmával teljes versenytávokat futottunk. De, amikor megálltunk például kereket cserélni, a folytatás előtt tartottunk egy kis szünetet. Ezekben a szünetekben Michael edzője vérmintát vett tőle, amit kielemzett. Így amikor legközelebb az edzőteremben dolgoztak, úgy tudta összeállítani a gyakorlatokat, hogy pontosan ugyanolyan eredményt produkáljon, mint, ha az autóban ülve tesztelne.”

Ma már minden F1-es versenyző elképesztően kisportolt. Jenson Button például a versenyzés mellett rendszeresen triatlon versenyeken indult. Ugyanis ma már az, hogy a pilóták fizikálisan csúcsformában legyenek, elengedhetetlen részét képezi a legjobb köridőért folytatott versenynek.

A csapatban nincs ’én’

Mikor egy versenyző átigazol, hirtelen egy teljesen új csapatban találja magát – szó szerint és átvitt értelemben is. Új csapatfőnök, új mérnökök, új szerelők, új kiszolgáló személyzet. Szinte egyik pillanatról a másikra.

Szóval, hogy minél könnyebben megértse magát az új kollégáival, rengeteg extra órányi munkát kell rááldoznia az új csapat megismerésére.

A mérnökök az F1 igazi hősei, hiszen rengeteget dolgoznak nagyon kevés dicsőségért” – mesélte Carlos Sainz Jr. miután tavaly átigazolt a Toro Rossótól a Renault-hoz.

Turistaosztályon utaznak Ausztráliában, minden nap már reggel 8-ra a pályán vannak, és így tovább. Szóval igyekeztem megjegyezni mindenki nevét, és úgy éreztem, értékelik a szándékot. Gondolnod kell minden apró részletre, amivel segítheted a csapatot abban, hogy segítsen neked. Tudom, hogy Michael Schumacher is így csinálta.”

527c8520382e2b6245e08fce11b9cfe9.jpg

Azok, akik együtt dolgoztak Schumacherrel, elárulták, hogy nem csak a mérnökei nevét jegyezte meg, de tudta a feleségeik és gyerekeik neveit is.

Nem tudom, hogy titokban készített-e jegyzeteket, de gyakran előfordult, hogy besétált a garázsba és megkérdezte a harmadikszámú mérnökét, hogy tetszik a fiának az új iskola” – emlékszik vissza Pat Symonds. „Ez nemcsak, hogy meglepő dolog volt, de egyedülálló is. Mindenki imádta őt ezért.”

Ma is számos példát láthatunk arra, hogyan próbálják a pilóták motiválni a csapatukat, hiszen felismerték, milyen komoly hatása lehet a megbecsülésnek és elismerésnek egy olyan kiélezett munkakörnyezetben, mint az F1.

A tavalyi Japán Nagydíj szombat estéjén Lewis Hamilton elvitte a teljes Mercedes csapatot bowlingozni, míg Vettel rendszeresen rögtönzött ajándékokkal (aláírt F1-es modellekkel és sisakokkal) lepi meg csapatának tagjait.

Arról nem is beszélve, hogy a megfelelő hozzáállást tanúsító versenyzőkkel a szerelők és a mérnökök is szeretnek együtt dolgozni és nem ritkaság, hogy követik a pilótát, amikor az csapatot vált.

Jól mutatja, milyen hatással volt Schumacher a Benetton csapatra, hogy amikor a német az 1996-os szezonra átigazolt a Ferrarihoz, alig egy éven belül a technikai igazgató, Ross Brawn és a főtervező, Rory Byrne is követték őt Maranellóba.

Schumacher példájához hasonló Fernando Alonso és versenymérnökének, Andrea Stallának a története is. A páros először a Ferrarinál dolgozott együtt, majd miután a kétszeres világbajnok átigazolt a McLarenhez, Stella követte pilótáját.

Nincs megállás

A folyamatos utazgatás, a mérnökökkel folytatott megbeszélések, a különféle PR és média kötelezettségek és természetesen a pályán, az autóban nyújtott csúcsteljesítmény olyan komoly koncentrációt igényel a versenyzőktől, hogy vasárnap estére teljesen kimerülnek.

Ám a 2000-es évek elején, amikor még korlátlanul lehetett tesztelni, Michael Schumacher a versenyt követő hétfő reggelén már ismét autóban ült – aztán kedden és gyakran szerdán is – és a köröket rótta. Ez a már szinte gépies elhivatottság felbecsülhetetlen előnyt jelentett a riválisokkal szemben.

Ha szükség volt rá, hogy teszteljen, felhívtam Michaelt és azt megkérdeztem tőle: ’Ott tudsz lenni holnap?’” – emlékszik vissza Ross Brawn. „’Persze, mikor?’ – volt a válasz. Sosem hezitált.”

Néhány versenyzőt felhívnék és azt válaszolnák: ’Óóó, izé, holnap a gyerekeimmel szeretnék lenni, szülinapi buli lesz’ és a többi és a többi. Michaellel sosem volt ilyen beszélgetésünk, mert tudta, hogy ha kértünk tőle valamit, az fontos.”

9c78e422f61af4bd9cb78842da985225.jpg

Ennek a munkamorálnak és elhivatottságnak köszönhetően Schumacher végezte az autó fejlesztésének jelentős részét, függetlenül attól, hogy éppen egy új gumikeveréket kellett kipróbálni a Bridgestone részére, vagy egy új futóműalkatrészt teszteltek.

Sosem fordult elő, hogy ne koncentrált volta 100%-osan az autóra vagy a csapatra” – folytatja Brawn. „Nem fogom megnevezni őket, de volt dolgom olyan pilótákkal, akik a pálya mellett ingatlanügyletekkel, online fogadással vagy videójátékokkal foglalkoztak. Ő azonban sosem csinált ilyet. Sosem engedte meg magának, hogy bármi elvonja a figyelmét. És amikor éppen nem a pályán volt, akkor is rengeteget beszélt a mérnökével telefonon. A csapattársait mindig elképesztette ez az elhivatottság, hogy mennyi időt és energiát fordít önmaga és a csapat fejlesztésére.”

A mai szabályok már roppant szigorúan megkötik a tesztelési lehetőségeket, de azért még most is lehet olyan versenyzőt találni, aki néhány nappal a világbajnoki cím megszerzését követően már ismét autóba ült, hogy részt vegyen egy gumiteszten.

Ő nem más, mint Vettel, aki a 2010-es idényzáróra, Abu Dhabiba a pontverseny harmadik helyén érkezett, de mégis bajnokként távozott, miután legyőzte csapattársát, Mark Webbert és a ferraris Fernando Alonsót. Bár Vettel kihagyta a szezon utáni tesztet, hogy ünnepeljen egy kicsit, de néhány nap elteltével visszarepült Abu Dhabiba, hogy elsőként próbálja ki a Pirelli új abroncsait.

Miután a Bridgestone a 2010-es szezont követően kiszállt a száguldó cirkuszból, 2011-től a Pirelli lett az F1 egyedüli gumiszállítója, így a fent említett teszt kulcsfontosságú volt az autók aerodinamikájának és a futóműgeometria kialakításának szempontjából. Ráadásul Vettel volt az első, aki ellátogatott a Pirelli olaszországi gyárába.

Szóval annak ellenére, hogy elérte pályafutása legnagyobb eredményét – kifejezetten drámai körülmények között – máris a jövőre, a következő szezonra gondolt és azonnal hozzálátott a munkához. Ismerősen hangzik?

Győzni mindenáron

Az ezredmásodpercekért folytatott ádáz küzdelemben azonban nem elegendő az edzettség, a nagyszerű csapatszellem és a könyörtelen munkamorál, hogy az ellenfeleink fölé kerekedjünk. Mindezek semmit sem érnek a könyörtelen versenyszellem nélkül. Ugyanis ez az a tényező, ami a legjobbakat kiemeli a jók közül és segít nekik átlépni a határokat.

Anthony Davidson, a korábbi F1-es versenyző jól megfigyelhette, mire nem képes Fernando Alonso, miközben első Le Mans-i 24 órás versenyére készült a Toyota színeiben.

A tesztelés során az éjszaka közepén észrevette Alonsót, amint egy erkély korlátján áthajolva a telefonjával filmezi a versenyzőcserét a boxban, hogy aztán kielemezhesse és további fejlődési lehetőségeket kereshessen.

Ennek a hozzáállásnak és a részletekre való odafigyelésnek köszönhetően lesz belőled többszörös Formula-1-es világbajnok” – mondta Davidson. „Ez jelenti a különbséget.”

podium-michael-schumacher-ferrari.jpg

A kompromisszumot nem ismerő versenyzési stílus gyakorlatilag egyet jelentett Ayrton Sennával. Ezt folytatta Schumacher is. A ’győzni mindenáron’ hozzáállás két világbajnoki címet eldöntő ütközést eredményezett: előbb 1994-ben, Adelaide-ben, Damon Hill ellen, majd 1997-ben, Jerezben, Jacques Villeneuve-vel. Az elsőből ő jött ki jobban, a másodikból nem.

Ez a meg nem alkuvó, állandó győzni akarás vezetett ahhoz, hogy nem riadt meg, ha át kellett lépni a határokat – emlékezhetünk a 2010-es Magyar Nagydíjra, mikor Rubens Barrichellót paszírozta rá a boxutca falára és csak centiken múlott, hogy nem lett belőle baleset.

Ráadásul a győzelmek utáni ünneplései is jellegzetesek voltak. A pódiumon minden gesztusával azt üzente a riválisainak: „Erősebb vagyok nálatok, gyorsabb vagyok nálatok, jobb vagyok nálatok.”

Sok dolgot Michael azért csinált, hogy aláássa az ellenfeleinek önbizalmát” – mesélte Brawn. „Michael fent ugrált a dobogó tetején, miközben a mellette álló másik két srác alig állt a lábán és levegőt is alig kapott. Felnéztek rá és azt gondolták: ’Istenem, ez meg mégis milyen teremtmény, aki ellen harcolnunk kell?’”

A hagyaték

Azt hiszem, a mai versenyzőgeneráció számára én egyfajta úttörő voltam” – mondta Schumacher egy interjúban, melyet a 2013-as síbalesete előtt készítettek vele.

Nagyon sok pilóta nem érti, hogy ez nem pusztán a tehetségről szól. Hanem arról, ahogy a csapatoddal együtt dolgozol, kiaknázod nem csak a saját magadban, de az autóban és a csapatban rejlő potenciált. És amikor már minden létező tényező kapcsán elértél a határra, onnan még teszel egy lépést tovább. Ez a versenyzés.”

Ez olyasmi, amit látok az új generáció tagjaiban. Ők már sokkal felkészültebbek. Büszke vagyok rá, hogy az egész versenyzés egy magasabb szintre lépett.”

Ahogy arra is minden bizonnyal büszke lenne, hogy az új generáció két kimagasló tagja, Lewis Hamilton és Sebastian Vettel egymást hajszolva egymás után dönti meg a rekordokat, melyeket Schumacher állított fel.

Ám sajnos az ominózus síbaleset, melyet 2013. december 29-én szenvedett el a Francia Alpokban található Méribelben, immár öt éve ágyhoz köti a Formula-1 valaha volt legsikeresebb versenyzőjét, akinek állapotáról semmi biztató hír sem szivárog ki svájci otthonának falain túlra. Így csak annyit üzenhetünk innen: Isten éltessen és Keep Fighting Michael!

mick-schumacher-charity.jpg