Minden autógyártónál szokás, hogy időről időre bemutatnak látványos koncepciókat. Bár ezek többsége általában nem valósul meg, néhányból végül megszületik egy sorozatgyártott példány. Most olyan autókat mutatunk be, amelyeknél örültünk volna, ha elindul a sorozatgyártás:
Volkswagen W12 Syncro
Az biztos, hogy Ferdinand Piech nem volt a megalkuvások embere: regnálása alatt vált a Volkswagen a világ egyik vezető autóipari nagyhatalmává, nevéhez többek között olyan típusok fűződnek, mint a Bugatti Veyron, a 3L-es VW Lupo vagy épp az aluminium karosszériával piacra dobott Audi A8, de említhetjük a Volkswagen egykori zászlóshajóját is, a Phaeton-t is.
Ennek fényében talán annyira nem is csoda, hogy egy szupersportautó megtervezésére is áldását adta, igaz az végül csak koncepció formában valósult meg. A Giorgetto Giugiaro és az Italdesign csapatának munkáját dícsérő W12 Syncro az 1997-es Tokiói Autószalonon debütált, a stílusos karosszériába pedig egy 5,6 literes, 420 lóerős W12-es motort építettek be. Nevéhez méltóan a Syncro összkerékhajtással is rendelkezett. A W12-es modellből rövidesen két újabb verzió is készült: 1998-ban a nyitható tetejű Roadstert, 2001-ben pedig a 600 lóerős Nardo kivitelt leplezték le.
Saab Aero-X
Ugyan már 2006-ban sem ment túl jól a Saab szekere, akkoriban még szó sem volt a General Motors égisze alatt üzemelő márka eladásáról, majd későbbi csődjéről. Bár a gyár még ment, azért túlságosan sok új típussal nem kényeztették a rajongókat: ekkoriban esett át egy alapos ráncfelvarráson a 9 éves Saab 9-5, 3 éve piacon volt a Saab 9-3 2. generációja, a vállalat pedig olyan modellekkel igyekezett bővíteni a kínálatot, mint a Subaru Imprezára épülő „Saabaru” 9-2X vagy épp a Chevrolet TrailBlazer rokonaként piacra kerülő Saab 9-7X.
A helyzet tehát nem volt a legfényesebb, épp ezért lett volna igen izgalmas, ha megvalósul a Saab Aero-X: a típus elsősorban dögös külseje miatt lett volna jó reklám a márkának, az ajtók nyitásakor felemelkedő szélvédő és a jellegzetesen Saab-os, mégis új irányvonalat mutató formaterv okán az autó garantáltan nem maradt volna észrevétlen. A koncepcióautó egyébként egy 2,8 literes V6-os benzinmotort kapott, de ez esetben ez mellékes, hiszen itt a látvány és nem a technika volt a lényeg. Ha maga az Aero-X nem is lett sorozatgyártott autó, formai elemeit megtaláljuk a frissített 9-3-ason és a 2. generációs 9-5-ön is.
Maybach Exelero
A Mercedes-Benz a 2000-es évek elején élesztette újjá a Maybach márkanevet, méghozzá azzal a céllal, hogy méltó konkurenst állítsanak a Rolls-Royce-nak és a Bentley-nek. Nos, mára már tudjuk, hogy ez a terv finoman szólva sem jött össze és 2020-ban a Maybach egy felszereltségi szintre „süllyedt” a Mercedes-Benz világán belül. 2005-ben azonban még nagyon nem ez a jövőkép uralkodott: így fordulhatott elő, hogy a Goodyear német leányvállalata, a Fulda jó marketinglehetőséget látott a márkában, ezért megbízták a Maybach csapatát, hogy hozzanak létre egy egyedülálló koncepciót, amelyet később a Goodyear abroncsteszteléshez is használhat.
Így született meg a Stola és a DaimlerChrysler csapata által a mai napig lenyűgöző külsejű Exelero. A 700 lóerős V12-es motorral készült egyedi példány hossza több mint 6 méter, végsebessége pedig meghaladja a 350 km/h-t. Ez utóbbira azért volt szükség, hogy a Fulda mérnökei a lehető legnagyobb sebességgel tesztelhessék az új abroncsaikat. Érdekesség, hogy az Exelero szerepelt többek között a Cobra 11 egyik epizódjában, 2011-ben pedig nem kevesebb, mint 8 millió dollárért talált gazdára.
BMW Nazca M12
Kevés nagyobb tiszteletben tartott BMW van az 1978-ban piacra dobott M1-nél: jól tudják ezt a bajor gyártónál is, nem véletlen, hogy már több alkalommal is felmerült, hogy elkészítik a típus újkori kiadását. 1991-ben is elgondolkodtak az autó megvalósításán. Ekkoriban az Italdesign csapatával több, lenyűgöző koncepciót is megalkottak – ezeket Nazca néven mutatták be a közönségnek. Ennek részeként készült el a BMW M1 utódlására létrehozott koncepció, amely a BMW Nazca M12 nevet kapta. A 380 lóerős V12-es erőforrást tartalmazó, szénszálas karosszériával készült kétajtós kupé 0,26-os légellenállási együtthatója akkoriban kiemelkedőnek számított.
Érdekesség, hogy az ajtajai ugyan hagyományos formában nyíltak, de az ablakok sirályszárnyas módon felemelkedtek, hogy megkönnyítsék a beszállást. Szerintünk garantáltan „poszterautó” vált volna belőle, hiszen biztosan rengeteg fiatal rakta volna ki a falára a cseppet sem hétköznapi modellt. A 90-es évek elején bekövetkező gazdasági változások azonban megfúrták a típust, a BMW végül sohasem dobta piacra. Ugyan később folytatódott a Nacza-projekt és bemutatkozott a Nacza C2 is, de ebből sem lett semmi. Ahogyan azóta sem készült egyetlen M1 utód sem.
Jaguar C-X75
Nem kell feltétlenül 20 vagy akár 30 évet visszamenni az időben, hogy találjunk olyan sportautót, amelynek megvalósulását örömmel néztük volna. A közelmúltból említhetnénk például a Jaguar C-X75-öt, amely elsőként 2010-ben mutatkozott be: a Williams F1-es csapatával közösen megalkotott típust a gyár eredetileg egy koncepciónak szánta, ám akkora volt az érdeklődés, hogy végül egy 250 darabos sorozatot terveztek belőle. Az elsőként bemutatott koncepcióautót ugyanis nem egy V12-es motor, hanem két villanymotor és két darab gázturbina biztosította. Az autó mozgatását végezték a villanymotorok, míg a gázturbinák az akkumulátorok töltését végezték. A gyár ígérete szerint így egyetlen töltéssel akár 900 kilométert is mehetett volna a C-X75, igaz valószínűleg nagyon visszafogott használat mellett.
Végül a gyártó letett erről az elképzelésről, a tervezett, sorozatgyártású példányban már egy hagyományos turbómotor dolgozott volna az elektromos hajtás mellett – végül azonban ebből sem lett semmi, a Jaguar-Land Rover anyagi helyzete ugyanis nem tette lehetővé, hogy piacra dobjanak egy ilyen alacsony példányszámban készülő modellt. Az autó kifejlesztése ugyanakkor nem volt felesleges: a vállalat az itt alkalmazott technológiákat átülteti az új, elektromos modelljeibe. A C-X75-ből végül 5 példány készült, az egyik pedig felbukkant a James Bond Spectre cím