Amikor különleges anyaggal készített autók kerülnek szóba, a legtöbben egyértelműen a szocialista autóipar egyik gyöngyszemére, a Trabantra és annak Duroplast nevű, réteges műanyag-karosszériájára gondolnak. Pedig az autóipar bizony sok más, hasonló érdekességet is kitermelt már magából, most ezekből mutatunk be néhányat:
1. Műbőr- Velorex
A Velorex, vagy ahogyan sokan hívták, a Bőregér, biztosan az autóipar egyik emlékezetes mérföldköve. Nevét a mai kerékpárok előfutárának számító velocipéd és a latin “király”, azaz rex szavak összetételéből kapta. Az elsősorban mozgássérültek számára kifejlesztett jármű prototípusa 1943-ban készült el Csehszlovákiában. Mivel a tervezők, azaz Frantisek és Mojmír Stransky korábban kerékpár-gyártással foglalkoztak, így nem meglepő módon a Bőregér prototípusa is leginkább kerékpáralkatrészekből állt.
A Velorex karosszériájának alapját egy rezgésmentes csőváz adta, amelyre hosszas kísérletezés után került végül műbőr anyag. A sorozatgyártás csak 1950-ben indult meg, a végleges darabok már több motorkerékpár alkatrészt tartalmaztak, hiszen ezek jobban bírták a nagyobb igénybevételt. Az első sorozatú, Oskar 54-es típusú Velorexek 9 lőerős Jawa 250-es motort, kaptak, önsúlyuk pedig alig 205 kg volt. Kevesen tudják, de a Velorexekből nem egy darab típus létezett, az évek során 5 típust gyártottak, a legutolsó, kivitel már fém karosszériát kapott.
2. Kerámia – Isuzu
Mit szólnál egy szép kerámia tányérhoz? Esetleg pohárhoz? Vagy autóhoz? Ha előbbieken nem is lepődik meg az ember, az utóbbira már biztos felkapja a fejét. Pedig az autóipar elmúlt évszázadában ilyenre is volt példa.
Az Isuzu még az 1980-as években kísérletezett a kerámia-karosszériával, de terveik között szerepelt például egy kerámia motor kifejlesztése is. Bár ez nem járt sikerrel, minden azért nem veszett kárba: az Isuzu volt az első vállalat a világon, amely kerámia izzítógyertyákat szerelt sorozatban gyártott autóiba.
3. Szójabab – Ford
Az 1930-as 40-es évek amerikai autójáról sok mindent el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy könnyű lett volna. Már akkoriban is foglalkoztatta a tervezőket, hogy hogyan lehet lefaragni a súlyos kilókból. Ez járt a fejében Henry Ford-nak akkor is, amikor kiadta a parancsot: tervezzenek egy minden eddiginél könnyebb járgányt.
Így született meg az a prototípus, amelynek karosszériája többek között szójababot is tartalmazott. Érdekesség, hogy a korabeli sajtó szerint az autó biztonságosabb lett volna a hagyományos acélkarosszériás modelleknél, de a 2. Világháború miatt végül sohasem jutottak el a sorozatgyártásig.
4. Rugalmas vászon – BMW GINA
Egy igazi alakváltó különlegességgel lepte meg a BMW 2008-ban a rajongóit: a GINA Light Vision karosszériája ugyanis drótvázzal kitámasztott rugalmas vászonból készült, így az autó kinézete folyamatosan változott, attól függően, hogy épp mit csináltak vele.
Így gyűrődések, “ráncok” jelentek meg rajta, ha épp kinyitották az egyik ajtaját, de arra is képes volt, hogy pislogjon a tulajdonosának: a karosszériát alkotó drótvázat ugyanis elektrohidraulikus rendszerrel lehetett vezérelni, így a rendszer azt is meg tudta tenni, hogy a fényszóróknál összehúzta, majd kinyitotta a vászont.
Természetesen egy ilyen autót nemcsak gyártani, de tisztán tartani sem akármilyen művelet lenne, így annyira nem kell meglepődnünk rajta, hogy végül múzeumi darab lett az egyetlen, elkészült példányból.
5. Akril és üvegszál – Malcolm SV-1
Magyarországon valószínűleg szinte senkinek sem mond semmit Malcolm Bricklin neve, az Egyesült Államokban viszont sokan ismerik. Nevéhez kötődik például a Subaru of Amerika megalapítása, de a Yugok is az ő segítségével jutottak el a nagy vízen túlra. Bricklin akkor sem akármit lépett, amikor 1974-ben, az olajválság közepén piacra dobta a saját, 220 lóerős, 6,9 literes V8-as motorral szerelt, bukólámpás, sirályszárnyas sportautóját.
A Bricklin SV-1 igazi különlegessége a sirályszárnyas ajtók mellett az akril-üvegszálas karosszéria. Az üvegszálas panelre vákuumformázó eljárással felvitt impregnált akril előnye, hogy anyagában színezett, így külön festékréteg felvitelére nem volt szükség. Ezáltal egy kisebb karcolás gyakorlatilag nyom nélkül eltüntethető, hiszen az elem színe nem változik meg. Üröm az örömben, hogy ez azt is jelentette, hogy nem lehetett túlságosan jól ezeket az autókat fényezni: amennyiben olaj-alapú alapozófestéket használtak a festések során, a felvitt anyag súlyosan károsította az üvegszálas panelt, vagyis megesett, hogy egy ilyen műveletnek a teljes karosszéria cseréje lett a vége.
De sokszor még festés sem kellett ahhoz, hogy egy SV-1 elpusztuljon: az akril ugyanis idővel csúnyán kifakul, ráadásul a nagy meleget sem viseli túl jól, képzelhetjük, mi várt ezekre az autókra például Miamiban. Nem sok meglepetés van abban, hogy az autó végül nagy bukta lett, Malcolm 35 millió dollárt bukott a projekten. Alig 1,5 év alatt a kocsikból végül 2854 példány készült, ennek több mint fele még mindig megvan.
+1 Mire nem jó a csirketoll
Ha pedig valaki azt gondolná, hogy ezek már a múlt, és a fejlesztők felhagytak a kísérletezéssel, akkor eláruljuk, hogy erről szó sincs. A közelmúltban például egy új-mexikói vállalkozó egy olyan, kétszemélyes lakókocsit készített, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy a kis Fiat 500-asával keresztül utazza Amerikát. Mindez a könnyű súlyának köszönhető: mivel a kis olasz autó nem bír nagy tömeget vontatni, ezért a tervező műgyantába ágyazott csirketollakból alkotta meg a lakókocsit.
Így az nemcsak olcsó, de bizony igen könnyű lett, ára pedig a harmada egy szénszálas lakókocsiénak. Üröm az örömben, hogy jelenleg még nem sikerült egyenletes szerkezeti szilárdságot elérnie a csirketollból készült lakókocsinál, vagyis jelenleg a teherviselő elemeknél még nem alkalmazza ezt a megoldást. De a fejlesztés folyamatosan halad, így nem lepődnénk meg, ha idővel ezt a korlátot is megugraná az új-mexikói zseni és ellepnék a világot a csirketollas lakókocsik….